Bella és Edward szerelme emberként... " Bells Alice Esme tollából"

18.fejezet

2010-08-09T08:40:00.000-07:00

Sziasztok! Megint én hozom a frisst :D Nincs körítés most ehhez… Jó olvasást. Üdv: Bells/♥/

18.Ismerős ismeretlen

- Mert nem Phoenixiek. –Aztán a két csaj belekarolt Edward vállába és húzni kezdték, szerelmem nem menekülhetett a két vérszomjas vámpír karjai közül. Aztán egy részeg alak közeledett felém. Az arca ismerősnek tűnt, de nem tudtam felidézni, hogy honnan. Biztos nem Forks-i, vagy Phoenix-i. Máshonnan meg nem hinném, hogy láttam.
- Szia!- köszönt rám. –Jacob vagyok. –S azt hittem azonnal kidobja a taccsot. A neve is ismerős volt. De biztos nem mostanában láttam.
- Szia, én Bella!- Köszöntem rá udvariasan. Elmosolyodott.
- Igen. Tudom.
- És mégis honnan?- bukott ki belőlem a kérdés. Felkacagott. Aztán elindult ki. Kérdőn felhúztam a szemöldököm, de aztán eszembe jutott mért sietett úgy ki. Nem tudtam eldönteni, hogy szerelmem után mennyek, vagy Jacobot támogassam. Aztán kirohantam Jacob után. Mikor kiértem pont azt csinálta, amire számítottam. Mindent összeokádott. Ha nem ugrok el hirtelen, akkor talán még a ruhám is olyan lesz.
- Hogy én mennyire szeretlek. –ordította.
- Tessék? Mit mondtál? –háborodtam fel.
- Jól hallottad, drágám. Nem emlékszel rám igaz?- ordította.
- Már hogy emlékeznék? Ki vagy te nekem? Honnan ismerlek?
- Gondolkozz Bells! Nem rémlik semmi. Te is szerettél!
- Én? Mikor?- Megelégeltem ezt az egészet és berohantam. Feltrappoltam volna a lépcsőn, hogy megkeressem Edwardot. De egy bronz bőrű alakba ütköztem. Elpirultam. –Bocsi!
- Á, nincs semmi baj. Tisztára úgy viselkedsz, mint a romantikus tini filmekben, karolt át a részeg pasi. Nem értettem, hogy miről beszél. De mielőtt megkérdezhettem volna folytatta a mondandóját. -,,véletlenül” beleütközöl egy jó képű srácba, és várod, hogy megcsókoljon. Nem kell tovább várnod kicsi szívem. –S meg akart csókolni, de meglendítettem a karomat, hogy behúzhassak neki. De mire az öklöm odaért volna, Jacob nekirohant. Püfölték egymást, míg mindketten elkezdtek remegni. Ekkor három új idegen jött be az ajtón. Az egyik idősebbnek tűnt a másik két sráctól. Ők is bronzbőrűek voltak. Az idősebb, úgymond vezérük szólalt meg.
- Jacob, Paul!- ordította, mire mindenki rá nézett. Látszólag zavarba jött, de próbálta megőrizni a hidegvérét. A két harcoló fiú ránézett. De hamarkirohantak, s ott folytatták a harcot. Mindenki egyszerre csődült ki.
- Jared, nézett az idősebb a bal válla mögé- Embry –fordította fejét a másik irányba.
- Igen Sam. - s Jared nekiugrott Jacobnak, s húzni kezdte, Embry pedig Pault fogta le. Mind az öten elmentek. Rohantam, hogy megkeressem Edwardot, hogy kettesben lehessünk.

Edward szemszöge:
Kopogtattak az ajtón, a két vámpír lány azonnal befogták a számat, hogy ne tudjak segítségért kiállatni, de beleszagoltam a levegőbe. Bella. Éreztem meg az illatát. Eszembe jutott az erőm, nehéz hozzászokni, és aztán nehéz visszahúzni a szárnyakat, de most nincs más választásom. Erőt vettem magamon és most nem fájt a fejem, mikor kibújtak a szárnyak. Próbáltam a szárnyammal lerántani magamról a két lányt, de nem sikerült. Együtt túl erősek. Beleszagoltam megint a levegőbe. Csak Bella állt az ajtóban, senki más. Az egyik szárnyammal kinyitottam az ajtót. Bella azonnal bejött. Az egyik lány rávetette magát szerelmemre, így a másik egyedül tartott. Sikerült hamar kiugranom a kezei közül, és Bella elé vetnem magam. Egyedül nem fogok elbírni mind a kettejükkel. De támadt egy remek ötletem. Az egyik szárnyam segítségével kitörtem az ablakot, míg a kezemmel Bellát tartottam. Felugrottam a tetőre.
- Ugorj a hátamra. - mondtam fagyosan. Isabella azonnal tette, amit mondtam. Lenéztem a tetőről, hogy megbizonyosodjak róla, hogy senki nincs-e kint az udvaron. Nem volt. Felugrottam és elrepültem a réthez amit itt találtunk.
- Sajnálom- suttogtam.
- Nem kell semmit sem sajnálnod.
- Már, hogy ne kéne?- csattantam ki.
- Edward nem te tehetsz róla. –simogatta meg a hátam. Egy ilyen kirobbanás után, hogy lehet simogatni a hátam? Csupa meglepetés ez a lány, a legtöbb már a ,,vámpír” szótól elrohanna, de Ő nem. Hogy lehetséges ez? Majd elém hajolt és megcsókolt. Égette a torkom. Iszonyatos érzés, de egyben felemelő is. Csak azt nem értem mitől lehetett ilyen bűz Dan-ék? Addig aludt Bella a karjaimba, hogy észre se vettem, hogy már elmúlt az este, s a nap első sugarai jelentek meg az égen. Felkeltettem szerelmem, ki riadtan nézett körül.

Sajnálom, hogy csak most jön a FRISS, de szerettem volna, ha Esme fejezi be, de sajnos nem érem el. gy hát kicsit rövid feji lett, de NEM függővég! ♥Bells

17. fejezet

2010-08-05T00:42:00.001-07:00

Sziasztok! Most én hozom a Frisst! Mivel megszavaztátok, Bella és Edward szemszöge egyaránt legyen, /így minő meglepetés /egyaránt lesz. Azt is megszavaztátok, hogy Jacob szerepeljen a történetben, és többen szavaztatok arra, hogy jó legyen így jó lesz. De sokan nem szerettétek volna, hogy ne legyen benne, így kevés szerepe lesz a történetben. Most kezdődjön a kövi fejezet:

17. A party

Ennyi kínos szitu egy napra! De nagyon boldog voltam, életemben először minden rendben van körülöttem. Apu és anyu megint együtt van Edward valami hihetetlen csoda következtében teljesen belém szeretett és én is ő belé.

Edward szemszöge:

Miután Bella elment, Jasper és Alice, egymásnak ugrottak. Na persze nem veszekedtek. Ez számukra a legkifejezőbb ”Örülök, hogy újra látlak” módszer. Emmett finoman megköszörülte a torkát:

- Szobára gyerekek!- Jasper és Alice engedelmeskedtek.

- Emmett. –szólt rá Rose. Emmett perverzes mosolya már-már ijesztő volt, ahogy kedvesére nézett.

- Te is arra gondolsz, amire én?- kérdezte Emmett.

- Nem is tudom. Mutasd meg, hogy mire gondolsz. –mondta Rosalie csábosan. Emmett vámpírgyorsasággal odarohant Rose-hoz és az ölébe vette. S már bent is volt a 1. emeleti szobájukban.

- Bocsáss meg nekünk Edward, de mi se bírjuk tovább. –mondta csendesen Carlisle.

- Megértem. –Majd megfogta Esme kezét és behúzta magával a 2. emeleti szobájukba. Nagyszerű, mindenki boldog. Tehát én megyek egyedül a 3. emeleti szobámba. Az ágyra dőlve próbáltam a hangokat kizárni a fejemből. Egy mínusz pont a vámpírlétnek. Mért kell nekünk szuper hallás? De Esme és Carlisle vad csókolózása beszivárgott az agyamba. Gondoltam lemegyek a földszinti zongorámhoz. Mikor az 1. emelethez értem… Bele se merek gondolni, hogy milyen hangokat hallottam… Borzalmas. Siettem, hogy hamar leérjek. Nekiveselkedtem a zongorámnak. De megint hangok. Hallottam, hogy Alice éppen divatbemutatót tart a fehérnemű gyűjtemény egészen kicsiny részéből. Aztán, hogy Jasper vadul nekiesett. A selyem szétszakadását és Állj! Edward kifele! Gyorsan rohantam ki. Ha már mindenki így együtt van, akkor én mért ne lehetnék Bellával? Gyorsan bepattantam a kocsimba. De eszembe jutott, hogy futva gyorsabb és halkabb is. Halkan bemásztam az ablakon. Bella még nem aludt. Bebújtam mellé az ágyba. Már megint azok a hangok. csak ezek kevésbé intenzívek. És kevésbé hangosak. De akkor is idegesít.

- Szia! –suttogtuk egyszerre. De én folytattam. – Nem lenne kedved sétálni egyet?

- De lenne. Tulajdonképpen mért is?

- Elég annyi, hogy Charlie-ék nem alszanak? –bólintott.

- Egy pillanat, csak felöltözök. Egyébként mért is jöttél te el otthonról?

- Az otthoniak se alszanak.

- De a vámpírok nem is tudnak aludni.

- Kérlek Bella, had’ ne részletezzem. –fintorodott el az arcom. Előbújt a barna függöny mögül, gyönyörű volt.

- Elégedj meg annyival, hogy már járt itt Alice.

- Ilyenkor imádom a nővéremet. Gyönyörű vagy. –Nem mást viselt, mint egy rózsaszín mini ruhát, ami pánt nélküli volt. Tökéletesen passzolt fehér bőréhez. A ruha egy fekete selyem övvel volt feldobva. Gyönyörű volt. –Persze ilyenkor nem jó a fagyos szív. Most biztos kiugrana a helyéről. Kikísértem a házból, mikor az is eszembe jutott, hogy, nem kocsival jöttem. De Rosalie kocsija várt rám a ház előtt. Na, ilyenkor meg persze még jobban szeretem a családom. Mielőtt a volán mögé ültem volna kinyitottam Bellának az ajtót. Aztán beültem én is az oldalamra, de egy levél várt rám. Ez állt benne:

Szevasz, Öcsi! Remélem, jól szórakoztok, miután elmentetek Alice felhívott, hogy –Nem tudom, mért nem jött fel- Hozzak neked egy bulizós kocsit. Remélem nem haragszol Öcsi sajt. Nahát, jó hancúrozást.(Az az imádni való mosolyom)

- Hova megyünk?- kérdezte szerelmem.

- Nem is tudom. Lesz egy kisebb party. Az egyik ismerősöm meghívott rá.

- Neked vannak itt is ismerőseid?

- Persze. Ő is vámpír.

- De akkor, hogy lakik Phoenix-ben? Őt nem veszik észre, ha napra megy?

- Tulajdonképpen neki is van képessége. Az, hogy nem csillog a napon, így nem feltűnő.

- És hogy hívják?

- Dan. Abba a suliba jár, amelyikbe te. 17 évesnek mondja magát.

- Ez az a Dan?

- Ezek szerint az a Dan!

Bella szemszöge:

Mikor beértünk a partyra, vigyorogva várt ránk vörös szemével virítva Dan. Eddig, mindig azt mondta, hogy a szemében csak kontaktlencse van. És néha a fekete kontaktlencséjét teszi be. De ezek szerint nem. Dan volt az évfolyamban a legmenőbb srác. Nem hittem volna, hogy Edward is ismeri. A csajok imádták az iskolában. Soha nem hittem volna, hogy ő is vámpír. Bár mikor idejártam, akkor még azt se hittem volna, hogy léteznek vámpírok. De még azt se, hogy bejutok egy ilyen buliba.

- Szia Dan!- vigyorogtam.

- Szia, Bella, hát te, hogy kerültél ide. Nos, igen, ez a bunkó beszólás pont Dan-re vall. Halk morgást hallottam Edward torkából. Azt hittem, hogy mindjárt nekiugrik Dannek, ha nem fogom le a mellkasát.

- Nyugi Edward. Nincs semmi baj. Már megszoktam. –Suttogtam halkan.

- Szia, Edward! Nem hittem volna, hogy még téged is látlak valaha. Hogy, hogy Bella is itt van? És pont veled? Pedig azt hittem, hogy te nem jársz senkivel. –Edward egy fagyos mosollyal válaszolt neki. Aztán két részeg csaj jött el mellettünk. Mikor megpillantották Edwardot összenéztek. Aztán Edward előtt kezdték el riszálni magukat.

- Ki ez a jó srác? –kérdezte az egyik.

- Nem tudom, de muszáj megszerezni magunknak. Edward elfintorodott.

- Kik ezek?- kérdeztem szerelmemet.

- Vámpírok.

- Nem ismerem őket.

- Mert nem Phoenixiek. –Aztán a két csaj belekarolt Edward vállába és húzni kezdték, szerelmem nem menekülhetett a két vérszomjas vámpír karjai közül. Aztán egy részeg alak közeledett felém…

Remélem tetszett! Komikat és kritikákat kérek!♥

16.fejezet

2010-08-02T23:21:00.000-07:00

Remélem tetszik majd a fejezet!Várom a komikat...xoxo:Alice

Kínos!!!

Renee szemszöge:

Persze,persze .- habogta Charlie látszott rajta hogy kínosan érzi magát!

-Elmehetek egy hotelbe is ha zavarnék!

-Istenem Renee gyere beljebb ,érezd otthon magad.

-Oké.-léptem be az ajtón.

-Bella már lefeküdt ,elég hosszú napja volt.

-Igen ,igen persze.

Mind a kettőnknek furcsa volt a helyzet. Charlie megmutatta a vendégszobát .Nagyon szép volt. Rögtön lefeküdtem ,már nagyon fáradt voltam. De nem tudtam elaludni. Nem értettem miért csalt meg Phil. Olyan jól megvoltunk , de ez lehet csak a látszat volt. Mindig is éreztem hogy nincs meg köztünk az a szikra ami még köztem és Charile között volt ,de azért nagyon szerettem és nagyon fáj hogy így ért véget ez a kapcsolatunk. De lehet hogy a sors akarta így ,lehet így volt elrendelve. A nagy elmélkedés közben elnyomott az álom. Mikor felkeltem már elég késő lehetett mert az egész szoba fényben úszott. Halk kopogást halottam az ajtón:

-Hello Anyu úgy örülök hogy itt vagy!

-Én is kicsim!Odajött az ágyamhoz és átölelt.

-Amúgy jól vagy?

-Persze !

-Hát ez nem volt valami meggyőző!

-De tényleg jól vagyok .

-Oké.

-Na kicsim mi legyen az ebéd?

-Te főzől?

-Hát ha már itt lakhatom veletek akkor legalább ennyivel tartozom.

Bella szemszöge:

Nagyon finom volt az ebéd anyuhoz képest. Sosem volt egy konyhatündér ,de azért Phil mellett meg kellett tanulni pár alap ételt . Charlienak is nagyon ízlett.

-Hé apu átmegyek Alicehoz beszélgetni ,lehet kicsit későn jövök majd.

-Oké ,Szia!

Edward a parknál várt. Már messziről megláttam ezüst volvóját. Szerencsére elég borús idő volt így nem kellett a másik kocsijával jönnie.

-Szia!- húzott szorosan magához. Lágyan megcsókolt és pedig viszonoztam. A szívem meg majd kiugrott a helyéről .Edward pedig még fokozta hogy rám mosolygott az imádnivaló féloldalas mosolyával .Majd még egyszer megcsókolt. Kinyitotta nekem az ajtót mint mindig . Gyorsan odaértünk Edward vezetési technikájának köszönhetően. Nagyon gyanús volt hogy Alice nem az ajtóba vár ránk mint mindig. Bementünk a házba ami tejesen üres volt.

-Hé ,hova lettek a többiek?

-Elmentek vadászi ,így miénk az egész ház. Felmentünk a szobájába aminek a közepén egy óriási francia ágy ált.

-Ez meg hogy került ide?-kérdeztem meglepetten. - Én úgy tudta hogy a vámpírok ne alszanak.

-Mi nem is csak te. Gondoltam nem lenne nagyon kényelmes a kanapé .

Hozzáfordültam és vadul megcsókoltam, lefeküdtünk az ágyra…

Emmett szemszöge:

-Remélem örülnek majd a meglepetésnek!

-Biztosan drágám ,nekünk ki nem örülne!Ugye öcskös néztem Jasperre!

-Persze biztosan!

-Már biztos nagyon hiányzik Alice!- mondta Rose sajnálkozva Jaspernek.

-Na elég legyen a csöpögésből,remélem Alice nem látta meg hogy oda megyünk mert akkor az egész meglepetésnek annyi.

-Nem hinném!

Már csak pár kilométerre voltunk a háztól,elég gyorsan ideértünk Rose BMV-jével.

-De rég voltunk már ennél a háznál, vagy 15 éve. De nem változott semmiben!- mondta Rose.

-Haljátok itt van Bella is vagyis egy ember de nem sok más lehetőség lehet ha csak Edward át nem váltott az emberi vérre,de nem ez Bella érzem a vére illatát.

Gyorsan felszaladtam a lépcsőn hogy meglepjem őket!

-Emmett várj!- halottam meg messziről Rosalie hangját de már késő volt már kinyitottam az ajtót.

-Emmett!- kiáltott fel Bella Edward alól.

-Helló öcskös látom kibékültetek,elővettem a perverz mosolyomat amit tudom hogy mindenki imád.

-Emmett kifelé!- szólalt meg egyszerre Edward és Rose.

-Jó,jó már itt se vagyok.

Bella szemszöge:

-Hát ez elég kínos volt.

Edward még egy puszit nyomott a homlokomra majd felállt.

-Gyere üdvözöljük a többieket!

-Oké!

-Hello Rosalie! - odamente és , megöleltem.

-Jó újra látni!

-Téged is!

Alice mint a szélvész ugrott be az ajtón egyenesen Jasper karjaiba!

-Annyira hiányoztál!- mondta és megcsókolta .Annyira szépek voltak.

Nemsokára Esme és Carlisle is hazajött és ők is nagyon örültek Jasperéknek .

-Végre együtt a család mondta meghatottam Esme. Biztos nagyon hiányoztak neki a gyermekei .

-Szerintem nekem haza kéne mennem !- sugtam oda Edwardnak de mondjuk felesleges egy vámpírokkal teli lakásban sugdolózni ahol mindenkinek szuperhallása van. De most se ki se nagyon törődött vele. Mindenki örült hogy együtt vannak.

-Persze hazaviszlek!

A házunktól nem messze tett ki .

Mikor beléptem nem akartam hinni a szememnek ,apu és anyu a kanapén csókolóztak. Mind a ketten nagyon elpirultak mikor megláttak de szerintem én se lehettem sokkal fehérebb.

-Nugodtan folytasáttok én a szobámban leszek !- habogtam,és gyorsan átslisszoltam a nappalin.

Ennyi kínos szitu egy napra !De nagyon boldog voltam ,életemben először minden rendben van körülöttem. Apu és anyu megint együtt van Edward valami hihetetlen csoda következtében teljesen belém szeretett és én is ő belé.

2010-08-02T21:59:00.000-07:00

Köszönjük a címet a mi drága Esmenk-nek. :http://www.onelove-esme.blogspot.com/

7 dolgot kell írni magamról a szabály szerint. Mivel mi többen írjuk ez a blogot, így gondoltam mindenkiről kell írni egy kicsit. Tehát most amit én látok a többiekről, na meg persze magamról azokat írom le.

1: Kedvenc időtöltés: Alice: fotózás, jég-gör korizás, shoppyngolás, rajzolás. Esme: nettezni, tv-t nézni, úszni. Bells:öltözködni, shoppyngolni, jég-görkorcsolyázni, olvasni, a barátaimmal a strandra járni
2: Eredeti név: Alice: Noi Esme: Csilla Bells: Vivi
3: Ahogy egymást szólítjuk, hülyülésből xD: Alice: Alice, Nonka Esme: Esme, Csörög, Kolomp, Csiling Bells: Bells, Vivi, -> Chaten vagy MSN-en kérdezzétek meg a többieket, hogy szoktak szólítani, mert pillanatnyilag ennyi jut az eszembe.
4: Legjobb barátok vagyunk+1 fő
5: Minden hónap 5-én van az úgymond ,,szülcsinapunk" az úgy nevezett BERA nap.
6: A Bera nap annyit takar, hogy: Bella, Esme, Rose(a +1 fő) Alice.
7: Azért lett 5.-én mert január 5.-e körül ,,csatlakoztunk" úgy teljesen egymáshoz. és azért pont 5.-e, mert szerintem köztudott (a legtöbb naptárban nincs benne) január 5.-én van Edvárd nap(Magyarországon)
Ha többet szeretnétek megtudni rólunk, akkor szívesen várjuk a díjaka;D
Akinek tovább adjuk:
http://rajongas.blogspot.com/
http://feketeangyalsaga.blogspot.com/
http://boldogveg.blogspot.com/
http://volterraszulottebylanaandivi.blogspot.com/
Sajnos nem tudom, hogy mennyi bloggernek kell elküldeni ezt a díjat, de én ezeknek tudom nagyon ajánlani.

Puszilok minden eggyes olvasónkat:Bells

15.fejezet: Leleplezés

2010-07-29T04:48:00.000-07:00

Sziasztok! Én írtam meg a fejit már régen jelentkeztem! És köszönöm Alice-nek a bétázást!

Puszii: Esme

/Edward szemszöge/

- Bella nem lenne jobb, ha te ezt nem néznéd végig?-kérdeztem. Apró ráncok jelentek meg az arcán, amikor válaszolt:

- Edward jobb lenne, ha Renée és Charlie is tudna róla. - mondta szerelmem. Én, mint mindig eleget tettem kérésének bármilyen butaság is legyen az. Ezért hát elővettem egy fényképezőgépet és lehúztam az autó ablakát. Így már a sötétített ablaküveg nem takar el minket. De ahogy beszélgetésükből hallatszott nemigen fognak velünk foglalkozni. Bella a fényképezőgépre nézett:

- Edward ezt te honnan tudtad?

- Tudod, Bella nem árt, ha valakinek van egy kis jósnője otthon!- mondtam mosolyogva.

- Te ezt mióta tudod? –kérdezte vádlón.

- Amióta te meggyanúsítottad őket az óta figyeltetem Alice-szel! Eddig ő azt mondta nem fog történni semmi, de ma igen. –mondtam. Bella kissé csúnyán nézett rám. Ekkor felkaptam a fényképezőgépet és elkezdtem kattogtatni. Sajnos a gép nem olyan jó felvételeket csinál, mint ahogy én látom őket. De az emberi szemnek ez is megteszi.

- Ezután már nincs más dolgunk csak elmondani Charlie-nak és Renée-nek! –mondta Bella kis feszültséggel a hangjában. Közelebb hajoltam hozzá. Amikor megérezte illatomat elkezdett verdesni a szíve, mint egy kolibri szárnya. Hozzáértem ajkához ekkor már szíve majd kiesett a helyéről. Megcsókoltam. Bella megint heves volt. Sajnos el kellett húzódnom tőle. Csúnyán nézett rám, mint mindig, amikor csókunk közepén eltolom.

- Edward… –mondta. De beléfojtottam a szót, mert visszanyertem önuralmam. Ennek láthatóan örült, de most sem tudtam illatát tovább bírni. Mámorító volt.

- Bella most jobb lenne megmondani Charlie-nak és Renée-nek a „híreket”!- mondtam. Láthatóan igazam volt, de nem akart menni. De beindítottam az autót és elindultunk Charlie háza felé. Az újdonsült szerelmespárt pedig otthagytuk Renée-ék házában. A fényképezőgépem szerencsére rögtön előhívta a képeket. Én nem mehettem be Bellával így Alice-t hívtam ide. Charlie éppen akkor hajtott fel a feljáróra.

/Bella szemszöge/

- Szia, Bella!- ugrott oda mellém Alice és átölelt.

- Szia, Alice, köszi hogy segítesz!

- Szívesen.

Mikor bementünk a házba Charlie a kanapén ült.

- Sziasztok!- köszönt kicsit meglepve Alice láttán.

- Szia, ő az egyik régi barátnőm Alice.

- Apu tudnod kell valamit Becky-ről… Phil és ő… összejöttek.

Charlie nem tudott semmit sem szólni. Az arcszíne a szivárvány minden színében játszott.

- Bella te ezt honnan gondolod? Mi a bizonyíték rá? – kérdezte mérgesen. Nem tudtam mit szólni erre. Ezért átnyújtottam a képeket. Charlie ekkor már biztos volt abban, hogy igazat mondok. Átölelt és nagyot sóhajtott. Látszott rajta hogy nagyot csalódott Rebecka-ban.

- Bella te ezt mióta tudod? –kérdezte.

- Amióta Becky állásinterjúra ment! –mondtam.

- De persze Phil-hez ment. –mondta Charlie. Látszott rajta hogy már nagyon várja Becky-t haza.

- Renée tudja?

- Még nem mondtam el neki!- mondtam.

- És hogy-hogy együtt csináltátok? –kérdezte Alice-től.

- Bella megkért, hogy segítsek neki a „nyomozásban”! Azt mondta egyedül nem tudja megcsinálni! –mondta. Ennek persze fele sem volt igaz, de Charlie elhitte. Szerencse hogy a vámpírok meggyőzően tudnak hazudni. És nem, tudnak elpirulni. Ami persze rólam nem volt elmondható. Charlie egy nagyot bólintott. Jobbnak látta elhinni. Leültünk a konyhában és Charlie megkínált engem és persze Alice-t egy csupor teával. De én nem hagytam. Leültettem Charlie-t és hozzáláttam vacsorát főzni. Alice, mint mindig nem kért semmit. Charlie-nak ez már feltűnt, de nem szólt semmit. Bélszínt készítettem apámnak. Eközben kopogtak az ajtón. Odamentem kinyitni. Charlie arca megint mérges lett. De nem Becky volt az. Elkezdtem nevetni és potyogtak a könnyeim is. Anyu jött meglátogatni. Charlie is szebb színt vett fel. Ez a megcsalás közelebb hozza őket egymáshoz. Alice üdvözölte Renée-t. Egy jelentőségteljes pillantást váltottam Charlie-val.

- Anyu el kell mondanunk valamit Phil-el kapcsolatban… - mondtam. Nagy levegőt vettem.

- Phil és Becky megcsal benneteket. Renée-nek elkezdtek záporozni a könnyei. Megölelte Charlie-t, aki zavarban volt. Mindketten csalódtak társukban. Renée azonnal haza akart menni. Én nem álltam az útjában. Renée azt mondta holnap majd benéz. De most muszáj hazamennie. Alice tudta, hogy ott fogja találni Becky-t és Phil-t és odasúgta nekem. Mikor elment anyu odamentem Charlie-hoz és átöleltem. Túl sok volt neki ez a nap.

/Renée szemszöge/

Kocsimmal a sarkon alig tudtam befordulni. Phil azt hitte csak éjszaka érek haza. De tévedett. Tehát lelepleződtek. Idegesen becsaptam a kocsiajtót és kinyitottam az ajtót. Azonnal berohantam a hálóba. Ott feküdtek az én hálószobámba az én ágyamon. Felkapcsoltam a villanyt is. Észrevettek. Elkezdtem sírni. És kirohantam a szobából. Phil jött utánam.

- Renée meg tudom magyarázni. Ez nem így történt, ahogy te látod. - Visszafordultam idegesen a könnyeim záporoztak, de nem érdekelt.

- Phil, elegem van a magyarázkodásaidból. Megtörtént és kész. Ezen már nem tudsz változtatni. Akkor legyetek boldogok én nem állok az utatokba. És ezzel befejeztük Phil. Takarodjatok a házamból. Holnap visszajövök, de nehogy itt legyetek. –mondtam. Elrohantam a kocsimhoz. Nem törődve Phil-el aki egy lepedőbe csavarva állt az út szélén. Elhajtottam kocsimmal. Visszamentem Charlie-hoz. Megint bekopogtam most ő nyitott ajtót. Mikor meglátott örömmel vegyes sajnálkozás terült el az arcán.

- Szia, Renée!- köszöntött. Én is köszöntem neki.

- Lenne egy szabad hely nálatok ma estére? –kérdeztem.

Sziasztok! Remélem tetszett! Függővég lett, de remélem nem baj! :) Puszi: Esme

Tessék Esme megírta nektek ezt a fejezetet. Rá tudtam venni. A kövit Szerintem Alice fogja.

Puszi: Bells

14.fejezet

2010-07-28T01:41:00.000-07:00

Szisztok, remélem tetszett az előző fejezet. Nem tudom, hogy mit írhatnék ide. Puszi: Bells

14. Az Angyal! Az Angyal?

Edward szemszöge:

- Minden vámpír csillog ilyenkor. – s ilyenkor egy hatalmas fehér fényt világította be a nappalit. Felnéztünk mind a ketten, mintha az ég nyílt volna meg. Vakítóan fehér volt. De mégsem zavarta a szemem. Egy tejfehér gyönyörű nő szállt le hozzánk! Fehér szárnyai voltak. Mikor, már annyira leért, hogy lehetett a fejét is látni, az ég bezárult. A különös nő felénk fordult. Teljesen úgy nézett ki, mint anyu. De ez lehetetlen. Igaz, néhány hónapja a vámpírlétre is azt hittem, hogy lehetetlen.

- Edward!- trillázta gyönyörű hangján. Vízhangzott tőle a nappalink.-
Edward kicsim!

- Anyu?

- Igen?

- Anyu!

- Jaj… Edward! Nincs semmi baj. De nekem mikor akartad elmondani, hogy átváltoztál?

- Hogy mondhattam volna el? Egyébként mi lett belőled!?

- Angyal! Léteznek angyalok, mint ahogy vámpírok is. De nem maradhatok sokáig. –s megölelt. Az érintése még az én jeges bőrömhöz képest is hideg volt. –Most mennem kell. Szia- Egy hűvös puszit nyomott az arcomra.

- Ne menj el! Nem is beszéltél magadról! Jól vagy? Mi jó történt az óta veled? Hogy lettél angyal?

- Majd eljön az ideje, mikor minden a kérdésekre választ kapsz!- S az ajtón keresztül kiment. Követtem. Éreztem, hogy Bella is követ. S anyu a szárnyait csapkodva felment. Bella átölelt. Megcsókoltam. Ekkor valami fényes dolgok lebegtek körülöttünk, s felemeltek a magasba. Beláttuk az egész erdőt. Angyali kuncogást hallottunk. Majd, ahogy felemelkedtünk le is zuhantunk, de lassan. Mihelyt a lábam érzékelte a talajt, iszonyatos fájdalmat éreztem a kép lapockám közt. Majd a fejem is fájni kezdett. S mintha valaki ki akarná tépni a hátam olyan fájdalom zúdult a rám.

Bella szemszöge:

Edwardon láttam, hogy szenved. S egy fehér szárnyat láttam mögüle előbújni. Fehér volt, angyalszerű.

- -A különleges képességed!- suttogtam.

- Tessék?- kérdezte, mintha semmit sem vett volna észre.

- Itt a különleges képességed. A szárnyad.

- A mim?- kérdezte meglepetten. Hátranyúltam és megfogtam a szárnyát. Előrehúztam, hogy Ő is lássa, miről beszélek.

- Látod?

- Mi történt velem?

- Az angyal- suttogtam. –Próbálj meg vele repülni.

- És hogy?

- Nem tudom, ezt neked kell érezni, nem? – S csapkodni kezdte a szárnyát. Felszállt. Majd felszállt. Gyönyörűen repült. Majd eltűnt a szemem elől. Mikor visszajött hangos nevetést hallottam.

- Gyere. Szállj fel velem.

- Mégis hogy?

- Szállj fel a hátamra. –mondta nevetve. – Ezt neked is látnod kell.

- Mégis mit?- De mielőtt válaszolt volna, felmásztam a hátára, megbíztam szerelmemben. Aztán vámpírgyorsasággal futni kezdett. Már ennél a pontnál elhatároztam magamnak, hogy soha többé nem szállok fel a hátára. De felszállt. Nem mertem kinyitni a szemem. Most már biztos voltam benne, hogy soha többé nem fogok felszállni a hátára.

- Hát nem gyönyörű?- kérdezte szerelmem.

- Nem tudom. - Lehet, hogy csak két szó volt, de ezt is nehezen tudtam kinyögni. Féltem, ha megint kinyitom a számat, biztos lehányok valamit, ez esetben valakit. De muszáj volt pontos választ adni. –Nem merem kinyitni a szemem.

-
Ne félj. Csak próbáld meg, hidd el, hogy megéri. - Nehezen kinyitottam a szemem. S mintha a hányingeremet elkergették volna, elmúlt. Helyét egy sokkal jobb érzés vette át. A táj, ami fölött elrepültünk, gyönyörű volt. Melegséggel járta át a testem. Kicsit hasonlított a rétünkhöz.

- Ez gyönyörű!- suttogtam.

-
Igen. – Bal oldalt egy kis patak csordogált, miből egy kis tavacska jött ki. A tó mellett két öreg fa ácsorgott. A tisztás többi részén fű volt, persze foltokban virágok is voltak.

- Szálljunk le egy kicsit. - kérleltem Edwardot. Ugyanis közelebbről is meg szerettem volna nézni a tavat. Edward a rét szélén, egy szikladarabra szállt le.

Másnap délután (a parkban):

Ez a nap is unalmas volt. De vártam is- meg nem is- a délutánt. Vártam, mert így végre kiderülhet az igazság. S Charlie végre boldog lehet, és nekem se kell szenvedni. De az is ehet, hogy tényleg állásinterjún volt Rebeca. Ugyanakkor nem vártam, mert emlékszem milyen boldog volt Charlie Beckyvel, és volt kilátás arra, hogy újraházasodjon. Renée lehet, hogy megint el fog válni, és akkor nagyon szomorú lesz. Edward nem szállt ki a kocsiból, mivel egy járókelő erre jött. Inkább én ültem be hozzá.

- Készen állsz?- kérdezte.

- Indulhatunk. - fújtam ki a levegőt. Hamar odaértünk anyuék házához. Benéztem az ablakon. Ben volt Becky meg Phil is…

Há-há! Függővég. Ez mindig lázba hoz. Egyébként még nem döntöttem el, hogy mi legyen a folytatás. Tehát, ha van valami óhaj sóhaj, csak rajta hallgatom.

2010-07-26T02:31:00.000-07:00

Nagyon jó érzés, hogy ismét kaptunk egy díjat. Mivel nem tudom, hogy mit kell most ehhez írnunk, ezért csak meg tudom köszönni annak aki gondolt rám. Köszönjük Esme! http://www.onelove-esme.blogspot.com/
Az az 5 ember akinek tovább adjuk:
http://rajongas.blogspot.com/
http://feketeangyalsaga.blogspot.com/
http://aharmadikuralkodohaz.blogspot.com/
http://beyondtheocean-vicky11.blogspot.com/
http://bettifanfiction.blogspot.com/
Mégegyszer köszönöm neked Esme.♥

13.Beszélgetések

2010-07-23T06:09:00.000-07:00

Sziasztok! Borzalmasan sajnálom az előző Friss-el történő problémákat. El se tudjátok hinni, hogy szégyellem magam miatta:’(Szeptembertől kollégista leszek, így szükségem van egy olyan segítőre, aki nem mer, vagy nem szeretne egyedül blogot írni, és szívesen folytatná velem a történetet. Mivel én csak hétvégenként jutok a géphez. Ő lenne az én (bétázóm, ötletadóm és Alice mellett a design erem is) így mindenki jól jár. Hamarabb lesznek frissek. Sőt még izgalmasabb lesz 1-1 fejezet (nem kell annyiszor hallgatnotok az én butaságaimat, amit a fejezetekbe beleírok.

13. Beszélgetések.

Hát apám már a rendőrőrsön volt Becky meg majdnem leszedte a fejemet.

Sajnálom. Nekem kellett volna figyelnem az időt. Igazán sajnálom.

Nem te tehetsz róla. Mostanában Rebeca olyan undok, mintha titkolna valamit.

Lehet.

Te tudsz valamit. –nem válaszolt. –Edward ki vele. Mond meg!

Tegnap mikor a parkba érted mentem láttam, hogy Renée meg Phil hazajöttek.

Igen? És ehhez mi köze van Becky-nek? – megint nem felelt. – Edward válasz várok. Most! Kérlek, mond el!

Nos, tudod, hogy Rebaca hol volt, mielőtt hazaért volna?

Állásinterjún. Nem?

De, és te azt tudod, hogy hol?

Nekem nem mondott semmi, csak, hogy másik városrészen lesz és későn jön majd haza, de semmi egyebet. Ja, meg nem engedte, hogy Charlie elkísérje.

Valójában kétsaroknyira volt az állásinterjú, Renée-ék, de erről anyukád semmit nem tudott. Csak Phil volt otthon.

Szóval arra célzol, hogy lehet, megcsalja Phil anyut? Becky meg aput?

Én nem vagyok benne biztos, ennek még néz utána, vagy én is megtehetem, ha gondolod.

Közösen kell végigcsinálnunk.

Kell?- kérdezte ravaszul, s vadul megcsókolt. Rám dőlt az ágyon, s én is visszacsókoltam, vártam a határt mikor állj, t parancsol, s mintha a gondolatomban olvasna felült. Szomorúan biggyesztettem le az alsó ajkamat.

Szeretlek!- suttogtam a fülébe.

Én is!- duruzsolta ő is vissza nekem.

Mért kell az, ha meglátlak, rám nézel, hozzám szólsz, hozzám érsz, megcsókolsz, akkor a szívem ki akar esni a helyéről? Persze gondolom mindezt úgy, hogy te nem is tudsz róla! hmm?

Honnan gondolod, hogy nem tudom?

Mért tudod? Honnan?

Nekem tökéletes hallásom van.

És még a szívdobbanásomat is meghallod?

Persze! S imádom, hogy ha meglátsz, rád nézek, hozzád szólok, hozzád érek, megcsókollak, akkor a szíved ki akar esni a helyéről!- duruzsolta a fülem be.

Imádom ezt.

Mit?- nézett rám ártatlanul. S megint duruzsolni kezdett a fülembe. - Ezt? Vagy ezt? – S csókolgatni kezdte a nyakam- Vagy ezt?- S enyhén megcsókolt, visszacsókoltam.

Nem tudok dönteni, melyiket jobban. - kuncogtam fel. Kuncogásomat nem hagytam volna abba, de ásítottam. Edward felállt. – Ne menjél, kérlek! Vagy neked is aludnod kell?

Én nem tudok aludni.

Soha?

Soha.

Ne menj akkor el.

De aludnod kell.

Maradj itt. Olyan meleg van nélküled. – kiszálltam az ágyból és behúztam magam mellé. A kezét magam köré csavartam és ráfeküdtem a mellkasára. Pillanatok alatt elaludtam. Álmomban ugyanazt álmodtam, mint régen álmodtam egyszer. A rétünkön voltam, de most egyedül. Anyu meg apu nem volt velem. Eleredt az eső. Bementem egy házba, pontosabban valami hatalmas palotába. Egy bálterem volt az ajtó túloldalán. Edward már várt rám.

Végre megjöttél!

Edward?

Igen?

Edward vigyázz! – De késő volt. Mike rávetette magát. Pont be akart egyet húzni Edwardnak, de szerelmem lelökte magáról. Talán túl erősen, Mike mikor felállt üvöltve egy késsel rohant Edward felé. Mikor bele akarta döfni Edwardba felkeltem. Felültem az ágyon hirtelen.

Edward!- suttogtam.

Igen?

Jól vagy?

Már mért ne lennék jó?

Csak- visszafeküdtem- álom volt. Semmi több. Csak álom. - suttogtam magamban. Rettenetes volt.

Mit álmodtál- kérdezte kétségbe esetten.

A rétünk…- folytattam volna tovább, de a könnyeim záporozni kezdtek. Szörnyek éreztem magam azzal a tudattal, hogy, ha én sírok, akkor neki is fájdalmat okozok. Szörnyű, önző egy alak vagyok. Mély levegőt vettem, próbáltam visszatartani a sírást. A harmadik nagy levegővétel után már igazán belejöttem a lélegzésbe, de sajnos a könnyeim záporozása nem hagyta abba. Edward egy dalt dúdolt a fülembe. Gyönyörű volt. Az én altatóm. –Ez mi?

Nem tudom.

Gyönyörű. – A dal segítségével el tudtam aludni. Nem álmodtam semmit. Reggel apu ébresztett fel.

Bella! Hasadra süt a nap! Ébresztő! Suliba kell menned! Lekésed a második napodat.

Apu?

Igen?

Hány óra?

Hú… ha te azt tudnád, biztos nem fetrengenél itt. – Ijedten felpattantam. Ránéztem az éjjeli szekrényen lévő órára.

Jesszusom!- 10 percem volt arra, hogy induljon a villamos. Gyorsan felpattantam, belevágtam a könyveket a táskámba, megfésülködtem és felöltöztem, fogat mostam s útközben egy müzli szeletet rágcsáltam. Éppen elértem a villamost. A napom szintén unalmasan telt. Mikor hazaértem letettem a táskámat az ágyamra. Elhatároztam, hogy megírom a házimat. Hamar kész lettem, úgy döntöttem sétálok egyet a parkban, ahol tegnap találkoztam Edward-dal. Már sétálhattam ez ideje, mikor abban reménykedtem, hogy meglátom Őt. És egy kanyar után ott volt.

Azt hittem már nem jössz! – mondta.

De itt vagyok. – s egy teljesen ismeretlen kocsi felé húzott. – Ez meg mi?- kérdeztem kitágult szemekkel.

Kellett egy sötétített üvegű kocsi, ha Phoenixben feltűnés nélkül szeretnék mászkálni. Na de gyere, most vigyázni fogok, hogy időben hazaérj. És holnap elmehetünk Rebeca után nyomozni.

Köszönöm.

Edward szemszöge:

Mikor beültünk az új kocsimba, beletapostam a gázba. Rohantam az itteni házunkhoz, ami egy közeli esőerdő közepén fekszik. Esme, Carlisle és Alice elmentek vadászni, így egyedül lehettünk a házban. Mikor bekísértem a nappaliba váratlan kérdést tett fel Bella.

Hogy lehet megölni egy vámpírt?- kérdezte egy kicsit félve.

Nehezen.

Keresztel? Napfénnyel? Ezüst tőrrel?

Nem. Ez csak mese. Minket tűzzel lehet csak megölni.

A napfényben tegnap mért csillogtál, mint egy gyönyörű gyémánt szobor?

Minden vámpír csillog ilyenkor. – s ilyenkor egy hatalmas fehér fényt világította be a nappalit. Felnéztünk mind a ketten, mintha az ég nyílt volna meg...

2010-07-23T06:00:00.000-07:00

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte!
2. A logót ki kell tennem a blogomba!
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam!
4. Írni kell magadról 7 dolgot!
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak!
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

1.Nagyon-nagyon szépen köszönjük Klaudiának, aki gondolt ránk.
2.Kitéve.
3.http://klaudia-jlet.blogspot.com/ kész!
4. 1. Kedvenc könyv: Esme: Twilight saga Alice: Breaking Dawn Bells: Twilight saga, Üvöltő szelek, Büszkeség és balítélet...
2. Mit szeretünk csinálni: Esme: Táncolni, olvasni Alice: Korcsojázni, olvasni, rajzolni, fényképezni, shoppingolni Bells: korizni, olvasni,táncolni, öltözködni, shoppingolni
3. Hogy ismertük meg az Alkonyatot (könyvet): Esme: Bells és Alice tanácsolta Alice: Bells tanácsolta Bells: tesóm osztálytársai olvasták
4. Mi a kedvenc sportunk: Esme:kézilabda, táncolni (egyébként szerintem tartózkodik mindenféle fizikai mederöltetéstől) Alice: jég-gör kiori, futás, úszás, Bells: futás, jég-gör kori, tánc, kézilabda kapus, grund és szabadfogású birkózás
5.MSN: Esme:imre.csilla@hotmail.com Alice:gonda.noi@windowslive.com Bells:ms.vivcsike@windowslive.com
6: Hogy lettünk jó barátnők: elsőtől kezdve egy osztályba jártunk. De sosem voltunk igazán jó barátnők. Csak osztálytársak. De Bells szeptemberben elkezdte olvasni a Twilight sagat, az osztályból senki se olvasta el csak a filmet nézték meg. de Alice meg Esme elolvasták. Így összekovácsolódtunk. Meg még egy csaj (Bells unoka testvére, ugyanabban az osztályb jár)Rose.
7:Nagy kori álom: Esme: Ügyvéd, orvos Alice:ügyvéd, építész, lakberendező, régész Bells: főszerkesztő, orvos, stylist, menedzser

5: Akiknek tovább adjuk:
http://volterraszulottebylanaandivi.blogspot.com/
http://boldogveg.blogspot.com/
http://rajongas.blogspot.com/
http://fulladas.blogspot.com/
http://www.stories-of-the-volturi.blogspot.com/
http://www.holdfogyatkozas-alice.blogspot.com/
http://www.onelove-esme.blogspot.com/

Mégegyszer köszönöm Klaudia !♥

12.fejezet

2010-07-22T02:55:00.000-07:00

Sziasztok az ízelítőt Bella írta de a fojtatást már én Alice.Remélem tetszik majd az én részem is .Pux :Alice

12. fejezet

- Remélem nem baj. De csak most értesültem arról, hogy Renée egy saroknyira lakik. Igazából tényleg nem tudtam. - sajnálkozott Charlie.
- Istenem! Apu!- sikítottam fel- Ez Tökéletes! Imádlak! Mikor látogathatom meg anyut?
- Az igazság az, hogy majd, csak 2 nap múlva érkezik, addig várnod kell.
*
Másnap reggel:
Nem voltam izgatott egy kicsit sem. Normális ruhába öltöztem. Mikor a szokásos villamossal eljutottam az iskolához, feltűnést kerülve mentem be a már megszokott ajtón és folyosókon keresztül az eligazító irodáig. Bent a nő lenézően ideadta az órarendemet. Megnéztem, hogy ma milyen órákkal kell szembenéznem. Semmi jót nem ígért. Az első órám biológia a 2. emelet 19-es teremében. Forks-ban mennyire szerettem arra az órára bejárni.

Alice tollából:

Mikor hazaértem az ágyamon már ott volt az igért cetli Alicetől hogy hova kell mennem.Phoenix legnagyobb parkjának címe állt a papíron,gondolom nem akartak egyedül az erdőbe hívni.Régen sokszor jártunk erre felé anyuval így könnyen megtaláltam a helyet.Mikor beléptem a parkba Edward csillógó bőrével találtam szembe magam.Elég ramatyul nézett ki.

-Szia.-mondtam kicsit vidámabban.

-Bella nagyon sajnálom amit tettem és nagyon is megértem ha nem akarsz velem többet találkozni.Hogy is gondoltam hogy te és én egy szörnyeteg együtt lehetünk.

-Sssss.-mondtam s erőteljesen megcsókoltam hogy abba hagyja az önbiráskodást.

-Én nem harakszom rád ! –mondtam nyomatékosan.-Én szeretlek.

- Én is sugta fülembe .-a hideg lehelettől még mindig libabőrös lettem.

Na akkor elmegyünk Esmékhez mert már nagyon aggódtak?-mondta .Próbálta leplezni az arcáról a fájdamat de láttam hogy ennyivel nem bocsátott meg önmagának.

Elindultunk kifelé a parkon.Mikor kiértünk már ott csillogott az ezüst volvó.Kinyitotta nekem az ajtó én pedig beszáltam.Elég gyorsan megérkeztünk a Phoenixi házukba.Ez is mélyen az erdőben volt.

-Gyönyörű.-mondtam mikor kiszáltam a kocsiból.Kisebb volt mint a Forksi házuk ,de ennek felét is üveg borította.Mikor az ajtóhoz értünk Alice ugrott a nyakamba.

-Na végre itt vagytok ,már utánatok akartam menni.

-Szia drágám ,csak hogy itt vagy.-mondta Esme teljes szívből.

-És a többiek?- kérdeztem kicsit meglepve.

-Ők Forksban maradtak ,iskolába kell járniuk nehogy nagyon feltünő legyen.-mondta Edward egyhangúan.

-Ó ,persze.-mondtam.

-Csak én jöttem mert nem bírtak Esmeék otthon tartani.-pattogott előttünk Alice.

Leültünk Edwardal a nappaliba .Láttam rajta hogy még mindig fáj neki a történtek.

-Edward kérlek ne kínozd magad.A Forksban történt az semmiség.

-Igen az semmiség de mi lett volna ha Rose nem jön be a szobába.Nem biztos ,hogy le tudtam volna állni.Én nem bírnám ki ha elveszítenélek és azt főképp nem hohyha én tennék benne kárt.

-Edward ezt fejezd be!-mondta már kicsit mérgesen.

-Én szeretlek és tudom hogy te sosem bántanál.Megcsókoltam ,ő visszacsókolt.

Bekapcsolta a tv-be valami romantikus vígjátékot és azt kezdtük el nézni.Mikor a filmnek vége lett az órámra pillantottam .Tíz múlt öt percel, basszus már rég otthon kellene lennem.Gyorsan beszáltuk a kocsiba .Edward vezetési kézségei mellett 5 perc alatt hazaértünk vagyis a bérelt házba.

-Szia és nyomott egy puszit a homlokomra.

-Holnap találkozunk?-kérdeztem reménykedve.

-Persze,amúgy meddig maradtok itt !?

-Nem tudom Rebeca teljesen kifordult magából tegnap egy Audi M5-össel jött haza, ja és miniszoknyában jár, még sohasem láttam miniszoknyában.

-Biztos csak tetszeni akar Charlienak.-mondta Edward megyugtatólag.

-Biztos!

-Jó éjt!

Mikor beértem a házba Beckyvel találtam szembe magam.

-Mitképzelsz Bella azért jöttünk ide hogy itt is hajalba tisztelj meg minket azzal ,hogy hazajössz?-Amúgy is hol voltál még csak tegnap jöttünk.-kiabálta.

-Tudod én régen itt éltem és voltak barátaim .Egy régi barátnőmmel beszéltük el az időt.-mondtam kicsit flegmán.

-Akkor is legalább szolhattál volna,Abád már nagyon ideges volt és elment a helyi rendőrőrsre.Most pedig gyorsan menny az ágyadba holnap iskola.

Gyorsan felhívtam apámat hogy jól vagyok és hazajöttem,csodálkoztam hogy Becky nem hívta fel előttem.Lefürödtem és megnéztem kell e valamit holnapra tanulni.

Irodalom:Az üvöltő szelek elemzése,na azt a könyvet már vagy százszor elovastam legalább nem kell semmiből készülni.

Lefeküdtem és megpróbáltam elaludni. Hajnalban felriadtam biztos valami rosszat álmodtam.A szobám mélyén egy halvány alakot pillantottam meg.Edward volt az ,rögtön felismertem.

-Csak meg akartam nézni biztos jólvagy e ,az este kicsit zaklatott voltál.Odafeküdt mellém én pedig átöleltem.

-Amúgy nagyon haragudtak hogy későn jöttél haza?

-Hát apám már a rendőörsön volt Becky meg majdnem leszedte a fejemet.

Sziasztok! Na mostmár lehet írni a komikat!Pux:Alice

Ízelítő

2010-07-21T12:12:00.000-07:00

12. fejezet ízelítő

Sziasztok! Én Esme vagyok sajnos Bells nem ért most rá ezért eddigi írását felrakom ízelítőnek.A folytatás hamarosan érkezik. Puszi:Esme

- Remélem nem baj. De csak most értesültem arról, hogy Renée egy saroknyira lakik. Igazából tényleg nem tudtam. - sajnálkozott Charlie.
- Istenem! Apu!- sikítottam fel- Ez Tökéletes! Imádlak! Mikor látogathatom meg anyut?
- Az igazság az, hogy majd, csak 2 nap múlva érkezik, addig várnod kell.
*
Másnap reggel:
Nem voltam izgatott egy kicsit sem. Normális ruhába öltöztem. Mikor a szokásos villamossal eljutottam az iskolához, feltűnést kerülve mentem be a már megszokott ajtón és folyosókon keresztül az eligazító irodáig. Bent a nő lenézően ideadta az órarendemet. Megnéztem, hogy ma milyen órákkal kell szembenéznem. Semmi jót nem ígért. Az első órám biológia a 2. emelet 19-es teremében. Forks-ban mennyire szerettem arra az órára bejárni.

Ezért most már komizhattok ha van kedvetek! Ennyit most előre és nemsokára Bells is jön a kövivel!Pux :Esme

2010-06-30T22:51:00.000-07:00

Sziasztok!

Nagyon rossz hírt kell veletek közölnöm...
Úgy volt, hogy ma felteszem a FRISST, mert jó napom volt tegnap és befejeztem a folytatást. Mikor pedig fel akartam rakni, láttam, hogy elveszett. Még nem derítettem ki, hogy hol lehet. Mindenhol kerestem a gépen, de hiába. Sajnálom, hogy ismét csalódást kellett okoznom, de nem adom fel. Most, hogy nyári szünet van, próbálok minden héten új fejezetet felpakolni. Mivel tudom milyen rossz várni a frissre, de ígérem, ti és a Frissek vagytok az elsők (Az 5 kötelező ráér). Köszönöm megértéseteket. Bells ♥

Képek

2010-06-10T08:38:00.000-07:00

Sajnálom, hogy lemaradtak a képek, de most itt vannak:
Bella szobája(Phoenix) :

Charlie és Becky szobája:

nappali, konyha:

Toborzás

2010-06-08T11:40:00.000-07:00

Toborzó!
Sziasztok! Szeretném, ha toboroznátok rendszeres olvasókat, ha megteszitek, akkor írjátok meg kérlek, hogy kit toboroztatok. 4 hét múlva zárul le. Aki a legtöbb rendszeres olvasót gyűjti, -vagy 5 kommentár 1 olvasónak számít- Ő lesz a bétázóm. Ami azt jelenti, hogy ő olvashatja el harmadjára a fejezeteket.(Az első én vagyok, a második meg Alice) A többiek hamarabb kapják meg a következő 5 fejezetet. Előre is köszönöm nektek. Meg persze azoknak is, akik jönnek.
Ha toboroztatok valakit azt itt közölhetitek velem: Chat
MSN -> ms.vivcsike@windowslive.com
E-mail -> vivi9898@freemail.hu
(Vagy ha ismersz személyesen)

Puszi:Bells

Telihold 11.fejezet

2010-06-01T08:17:00.001-07:00

Sziasztok! Az előző fejezet, egy kicsit rövidke lett, meg zavaros, mert Esme nem küldte át lebétázni. De ne haragudjunk. Megpróbálom kijavítani és most egy oltári hosszút készítek csak nektek!

Puszillak: Bells

11. Phoenix

Szia, Bella!- Táncolt mellém Alice. Nagyon megszerettem, pedig még nem is beszéltünk. Edward egy szúrós pillantással ajándékozta meg. Én rákacsintottam, jelezve, hogy nincs semmi baj. Már éreztem a friss illatokat. Nagyon megéheztem. Alice „fojtogató” ölelése után az asztal felé pillantottam, már ki volt rakva egy tányér, pohár, kés, villa, kanál, szalvéta és mellette finomabbnál finomabb ételek. Egyik fajtából sem volt túl sok, gondolom csak nemek készítették, és ők nem esznek belőle.

-Egyél Bella bármit!- mondta Esme lágy hangon. Nem tudtam választani. Edward megfogta a kezem és a fülembe suttogta:

-Nincs kedved a szobámban megenni?- biccentettem. Aztán odahúzott az asztalhoz és kitárta a kezét, jelezve, hogy bármiből vehetek. De én nem igazán tudtam mit elvenni. Végül egy szaftos csirkecomb mellett döntöttem és köretnek krumpli salátát. Edward kivette a kezemből a tányért és elindult fel. Én is utána indultam. A harmadik emeleten megálltunk és a folyosó legtávolabbi szobájába mentünk. Benyitott. Nagyon szép volt. A fal egyik oldalán, csak CD és DVD gyűjtemények sorakoztak. Jobb oldalon egy hatalmas kanapé volt. Leültünk.

-Neked nincs ágyad?- Kérdeztem meglepetten.

-Nekem nincs rá szükségem- válaszolta.

-Mért?

-Mert mi denevérré változunk, és a falon alszunk- mondta komoly hangon.

-Tényleg?- nem bírta tovább elnevette magát, nem tudtam mi lehet olyan nevetséges.

-Nem csak ugrattalak, de azt az arcot látnod kellett volna. Nagyon édes voltál, Olyan mintha félnél tőlünk! Féltél?- kérdezte, és elkezdett csiklandozni.

-Ne- ne-nem- nyafogtam a nevetéstől. Aztán egy sikeres mozdulattal felálltam. Edward felhúzta a felsőajkát ezzel kimutatva borotvaéles fogait. Megijedtem. Lassú görnyedt léptekkel elindult felém. Én hátráltam. Elmosolyodott, de nem azzal a csábító mosolyával, hanem egy sokkal ravaszabbal. Rémisztő volt. Sikítani akartam, de nem tudtam. Edward előtt nem. Hiszen nem tenné meg.

-Nem teszed meg!- suttogtam alig hallhatóan, de ő biztos meghallotta a szuper hallásával. De mi van, ha igen? Vége az életemnek? Most halok meg? Itt a vég? És ki öl meg? Ő? Ő, akiben-legjobban megbízom? Ő? Ő tenné ezt? De az nem lehet! Még sosem tűnődtem azon, hogy hogyan fogok majd meghalni. De hirtelen elűnt és Rose rohant be a szobába.

-Bella mi történt?- kérdezte Rose.

-Nem tudom. Mi csak… és akkor… Rám támadt?- sírtam. Nem bírtam abba hagyni a zokogást.

-Bella most hazaviszlek. Jó?

-Rendben. - Felkapott a hátára és rohanni kezdett. Behunytam a szemem. Mikor letett már a szobámban voltunk. A telihold bevilágított a nyitott ablakon. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. De erőt vettem magamon, és csendesen kiosontam a fürdőszobába. Letusoltam, majd egy rövidnadrágot és pólót vettem fel. Megmostam a fogam és ránéztem a fürdőszobában található vízhatlan órára. Éjfél múlt 4 perce. Visszamentem a szobámba. Fel se kapcsoltam a villanyt csak bújtam be a takaróm alá, hogy végre kisírjam magam. Mihelyst magamra terítettem a takarót egyből elkezdődött. Próbáltam halkan, de nem sikerült. Kopogást hallottam, de nem az ajtó felöl. Az ablakon kopogtak. Felkeltem letöröltem a könnycseppeket és kinyitottam a váratlan vendégemnek az ablakok. Alice kapaszkodott a párkányba. Majd intett, hogy menjek arrébb.

-Szia Bells!- mondta.

-Szia, Alice! Te mért jöttél?

-Csak nem bírtam magammal és rád néztem, de hallottam, hogy nem alszol ezért feljöttem nem baj?

-Dehogy! Én csak…

Reggel:

Miután Alice elment, kimentem a fürdőszobába, hogy lemossam a sírás jeleit az arcomról. Mikor ez megtörtént letrappoltam a lépcsőn és egy müzli szeletet kezdtem el rágcsálni. A horkolásból ítélve Charlie-ék még aludtak. De Rebecka lépteit hallottam a lépcsőn. Mikor leért, mellém ült.

-Bella! Hallottam, hogy este mikor jöttél haza! Soha többet nem találkozgathatsz senkivel! Megértetted kisasszony?- mi? Becky nem ilyen.

-De…

-Nincs semmi de!- vágott a szavamba. Ma este utazunk Phoenixbe. Rendben?

-De…

-Semmi de! Charlie-val ezt este megbeszéltem! Nem szeretnénk, ha találkozgatnál vele!- beletörődtem a sorsomba. De Charlie ezt nem tenné velem!- most menj Bella és szedd össze a holmid!

-Rendben- engedelmeskedtem. Egy ideig nem fogom látni Edwardot! Lassan kullogtam fel a lépcsőn. Bementem a szobámba és gyorsan egy lapot meg egy tollat vettem elő. Belekezdtem az írásba.

Edward!

Sajnálatos módon, most Phoenixbe utazunk. Nem tudom, mennyi ideig leszünk ott! Csak szeretném, hogy tudd, nem haragszom rád!

Puszil: Bells

Ui.: SZERETLEK!

Az utolsó szót hatalmas betűkkel „véstem” a papírba. Mikor befejeztem az írást akkor vettem észre, hogy a szemem könnyben áll. Megfogtam a levelet és nagy nehezen kiugrottam az ablakon. Landoláskor, nem estem el. Nem volt időm ezen fi lózni, hogy ,hogy lehetséges. Rohantam a rétünkhöz, hogy minél hamarabb letegyem a levelet és Becky ne vegyen észre. Sikeresen odaértem. Nem botlottam meg semmiben! Nem értettem. Eddigi életem alatt, minden- legyen sima, vagy buckás- felületen megbotlottam. Semmit nem értettem. De most nem az volt a feladatom, hogy kitaláljam. Hanem, hogy a levelet elhelyezem, egy olyan helyen ahol Edward észreveszi! Sikeresen teljesítettem a feladatom. Rohantam vissza. De sajna arra nem gondoltam, hogy hogyan fogok feljutni. Hirtelen valami különös adrenalin löket arra biztatott, hogy kapaszkodjak fel a fára és ugorjak be az ablakon. Megpróbáltam az eddig hihetetlennek tűnő ötletet. Szerencsémre-és egyben hihetetlen módon-sikerült. Mikor beértem már a bőröndöm be volt pakolva. Becky vajon észrevette, hogy nem vagyok itthon? Ránéztem a már összepakolt bőröndökre és egy levél volt rajta hagyva:

Kedves Bella!

Segítettem bepakolni a bőröndödbe. Láttam, hogy levelet írsz Edwardnak. Azt is láttam, hogy kiugrottál az ablakon és, hogy megbotlás nélkül végigfutottál az erdőn, aztán ahogy visszaugrassz. Ma este mi is Phoenixbe utazunk. És kérünk téged, hogy holnap estére ne tervezz programot. A szobádban lesz iskola után, hogy hova kell menned és mikor.

Puszil: Alice!

Nagyon szeretlek drágám!

Belenéztem a bőröndjeimbe. Minden szép rendben bele volt hajtogatva. A fogkefémre is gondolt Alice.

-Bella drágám! Készen vagy?- kérdezte Charlie.

-Igen!- válaszoltam roppant kelletlenül.

-Rendben, akkor kérlek, siess. – sürgetett Becky. A hangjából is hallatszott a gúny. Felkaptam a bőröndjeimet. Nem voltak olyan könnyűek, mint amilyennek kinéztek. Lesétáltam a lépcsőn. Mikor leértem, Charlie azonnal kikapta a kezemből a bőröndöket, és elindult ki az ajtón. Rebeca követte. Most néztem csak meg milyen ruha van rajta. Egy sárga miniszoknya, ami alá egy fekete bőr cicanadrágot választott. Én is megindultam. Remek! Mehetünk a járőr kocsival, mert az én kocsim a karambolban életét vesztette. De mikor kiértem láttam, hogy egy piros cabrio állt.

-Ez meg mi?- húztam fel a szemöldököm. Becky készségesen odalibegett a kocsihoz és belekezdett a történetbe.

-Az én új kisautóm. Hát nem szép? Egyébként egy Audi A5-ös. Nagyon szép mi?- mire befejezte már a motorháztetőn ült.

-Remek!- dörmögtem a fogaim közt, úgy, hogy senki ne hallja meg.

Charlie leparkolt egy aranyos, egyszintes ház előtt.

-Meddig maradunk?- kérdeztem.

-Csak gondoltuk kell neked egy kis napsütés, így csak kibéreltük a házat. Nem sok ideig maradunk. - válaszolt Charlie. Bevitte nekem a bőröndjeimet. Én a kisebb szobába pakoltam. De ez a szoba is hatalmas volt. Egy hatalmas francia ágy állt a közepén. A mellette lévő falnál pedig egy kanapé. Közvetlen az ágy mellett volt egy függöny. Nem tudtam, hogy az mire szolgál. Így elhúztam. Egy közepes méretű gardrób volt. Az ágy másik oldalán egy hatalmas íróasztal állt. És az ágy előtt szabad tér. Kipakoltam a gardróbba a ruháimat. Így se foglalta el a gardrób felét. Miután kipakoltam úgy döntöttem, hogy megnézem a ház többi részét is. A szobám egy hosszú folyosóból nyílik. A folyosó végén volt a konyha. A konyhából egy ki méretű nappali nyílt. A folyosó másik végén volt Charlie és Becky szobája. Bekopogtam és benyitottam. Senki nem volt ott. Ez a szoba is hatalmas volt. Az egész ház gyönyörű.

-Bella! –nyitott be apám az ajtón- Beírattunk a közeli iskolába. Azt hiszem valami olyasmi a neve, hogy Phoenix High School.

-Mi? Mikor anyámnál laktam is odajártam!

-Remélem nem baj. De csak most értesültem arról, hogy Renée egy saroknyira lakik…

Telihold 10.fejezet

2010-05-27T12:48:00.000-07:00

A látogatás

Sziasztok! Most ezt a fejezetet én írtam! Remélem, tetszik majd nektek! Puszi: Esme

Végre megismertem Edward titokzatos családját. Erre vágytam mióta megismerkedtünk. Bár közben kicsit féltem is tőle hisz ha nem letszettem volna nekik... De félelmem alaptalannak bizonyult. Edward családja nagyon kedves volt velem. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megkedveljük egymást. Gondolkodásom a hazafelé vezető úton történt. Elbúcsúztam Edward családjától azzal a mondattal, hogy majd este találkozunk. Ennek legjobban Alice örült, de azért mindenkinek mosoly jelent meg az arcán.

-Sok szeretettel várunk!- mondta Esme nagy mosollyal az arcán. Most hazamegyek Charlihoz és bemutatom neki Edwardot. Utána megyünk Edwardéhoz.

Hazaértem. Charlie járőr kocsija már a felhajtón állt. Láttam már várt rám.

- Szia, Bella! –köszöntött jókedvűen.(hiszen kiengedtek a kórházból)

- Szia, Apu! Viszonoztam köszönését. Amúgy én is nagyon jó kedvemben voltam.

-Bella hogy ma ne kelljen neked főzni vettem pizzát. –mondta Charlie.

- Ugyan Apu tudod, hogy nem kellene ilyenekre költened!- mondtam bár egyébként Edward azt mondta ne nagyon vacsorázzak, itthon mert családja főzni készül. Minden tiltakozásom ellenére.

- Dehogynem Bells te is megérdemled a pihenést főleg ezek után! –mondta Charlie .És már nyitotta a pizzás doboz fedelét. Tényleg nagyon finom illata volt a vacsoránknak. Nekiültünk falatozni. Egyikünk se volt híres bő beszédességéről, így nem is éreztük szükségét beszélgetésnek. Megettük a pizzát, a maradékot pedig becsomagoltam és eltettem a hűtőszekrénybe. Vajon apám elenged? Edwardot nem mutathatom be, hiszem a Forksiak azt hiszik meghalt.

-Apu? Elmehetek "sétálni"?- kérdeztem tőle. Persze nem sétélni szerettem volna elmenni.

-Persze drágám! De ne maradj sokáig!

-Rendben apu szia!- és kicsit gyorsabban a kelleténél, felkaptam a kabátom és kisurrantam az ajtón. Mentem pár lépést, de akkor már láttam az ezüst Volvót. Odarohantam (miközben elestem) és beszálltam.

Edward nagyon gyorsan vezetett. Útközben beszélgettünk egymás eddigi életéről azután a családtagjainkról. És időközben odaértünk házukhoz. Kiszálltam a kocsiból (Edward segített) és szemügyre vettem a házat.

- Edward ez gyönyörű. - mondtam ájuldozva. Az égész ház üvegekkel körülvéve falak helyett. De Edward nem hagyott sokáig bámészkodni.

- Gyere Bella! –és átölelt. Beértünk a házba. Itt is gyönyörű volt minden olyan világos és tágas. Felmentünk a lépcsőn. Egy konyhába nyílott a kilátás. Ott volt Edward családja és az asztal mellett ülve és beszélgettek. De az asztal már „roskadozott” a sok ételtől.

- Szia, Bella !! táncolt mellém Alice.

Remélem tetszett !Lécci írjatok komit!!Ez egy kicsi rövidre sikerült , de a következő hosszabb lesz. Pusszi:Esme

Telihold 9.fejezet

2010-05-11T08:31:00.000-07:00

Hali gyerekek! Megírtam. Időben! Ilyen se volt még!!

Van benne egy kis meglepi. Pusszi:Bells

9. A rét.

Edward szemszöge:

Majd elkezdett velem rohanni. Már az erdőben voltunk, mikor ránéztem a támadómra. Hát ez a kis pöttöm nem lacafacázott. Meg sem várta, hogy kimagyarázzam magam Emmettnél. Na, sebaj, legalább Emmettett megúsztam. Hangosan kifújtam a levegőt.- Alice! Mért húztál ki? Kimagyaráztam volna magunkat.- Edward láttam, hogy Emmett rávett volna, hogy had jöjjön velünk. Hidd el. Bella nem repesett volna az örömtől.

- Várj! – s megálltam. –Te láttad Bellát?

- Igen, mért?

- Mert akkor nem kell velem jönnöd, hiszen már láttad!

- De kérlek- s bement egy fa háta mögé. Ki kukucskált. Majd egy picit megrebegtette a szempilláját. Megráztam a fejem. Lebiggyesztette az alsóajkát. Megint megráztam a fejem. Aztán elrohant. „Ezt jól megcsináltad Edward Masen Cullen!” Elővettem a telefonom. Bepötyögtem Alice számát. Azonnal felvette.

- Hagyj békén Edward Masen Cullen!

- De, Alice. Van egy ötletem.

- De, hagyj békén!- sírta a telefonba.

- De Alice! – nem jött válasz. – Alice ott vagy még? – még mindig semmi válasz- Istenem! Alice jól vagy? Alice hallasz? – le akartam tenni a telefont, és megkeresni Alicet!

- Várj Edward! Bocsi, csak látomásom volt. Láttam az ötleted.

- Igen?

- Igen! Igen, és köszönöm. Nagyon köszönöm. Bella biztos benne van! Mondtam már, hogy szeretlek?

- Nem, de utaltál rá.

- Jó. De indulj. Még beszélned kell vele.

- Rendben. Szia!

- Szia!- és már le is csapta a telefont. Én rohantam tovább. Max sebességre kapcsoltam. Minél hamarabb oda akartam érni Bellához. Mikor a házuk elé értem, nem tudtam melyik szobaablak a Belláé. Felhúztam magam az egyiken. Pont az volt az övé. A számítógépe előtt ült. Nem igazán törődtem vele, hogy mivel. Csak ő tudott lefoglalni. Azt gondoltam megviccelem egy kicsit.

Bella szemszöge:

A számítógép képernyőjét néztem kitágult szemekkel. Könyvet olvastam az interneten. Jane Austen-től a Büszkeség és Balítéletet. Pont a végén jártam.

- Telihold!- Ez a suttogás jött mögülem. Hátranéztem senki nem volt ott.

- Nyugi Bella! Csak képzelődsz. Túlságosan hiányzik Edward. Vajon mikor fog meglátogatni? Úgy megismerném a családját. –mondtam magamnak hangosan. Te jó ég! Magamba beszélek és még hangosan is!

- Nekem is hiányzol. – körülnéztem megint senki.

- Hiányzol. –suttogtam. S egy könnycsepp gördült le az arcomon. A székemen hátra fordultam. Edward volt mögöttem. Istenem itt van! Nem képzelődtem. Itt van. Még nem fogtam fel. Itt van!

- Szeretlek. –suttogta és lágyan letörölte a könnycseppet az arcomról.

- Szeretlek. –suttogtam és lágyan megsimítottam az arcát.

- Nincs kedved eljönni velem a rétünkhöz? Telihold lesz. –kinéztem az ablakon és tényleg a telihold jelei látszottak az égbolton..

- De van. - és már álltam is fel, hogy induljunk. – Amúgy, hogy jutottál be? –fejével a nyitott ablakom felé biccentett.

- Nem jössz le velem az ablakon? – de meg se várta, hogy válaszoljak már ki is ugrott velem. Mikor leértünk , megfogta a kezem.

-Bella van kedved valamit kipróbálni?

- Attól függ.

- Hát akkor rajta. – felvett a hátára.(Ez a könyvből lesz idézve szóról szóra- a szerk.) „És aztán rohanni kezdett.

Ha volt valaha halálfélelmem a jelenlétében, az semmiséghez bizonyult ahhoz képest, amit most éreztem.

Úgy süvített át az erdő sötét, sűrű aljnövényzetén, mint egy puskagolyó, mint egy kísértet. Egyetlen hang nélkül, a legkisebb nesz sem utalt arra, hogy a lába érintené a földet. Még a lélegzetének ritmusa sem változott, mintha a legcsekélyebb erőfeszítésébe sem kerülne a mutatvány. De a fák szédületes gyorsasággal száguldottak el mellettünk, és mindig csak centiken múlt, hogy nem ütköztünk beléjük.

A hideg erdei levegő az arcomba csapott, égette a szemem, mégsem mertem lehunyni, annyira féltem. Úgy éreztem magam, mintha bolond módon kidugtam volna a fejem a repülő ablakából, repülés közben. Életemben először megtudtam, milyen érzés a tengeri betegség: ájulás és hányinger kerülgetett.

Aztán egyszer csak vége lett.”(1 mondat kimarad- a szerk.)

„- Ez remek volt, igaz? –lelkesen, felajzottan kacagott.

De hiába várta, hogy lemásszak a hátáról, az izmaim nem engedelmeskedtek. A karom és a lábam továbbra is görcsösen szorította, miközben forgott velem a világ.

- Bella, jól vagy? – kezdett aggódni.

- Azt hiszem, le kell dőlnöm egy kicsit – ziháltam.

- Sajnálom! – Várta, hogy leszálljak róla, de képtelen voltam mozogni.

- Azt hiszem, segítségre van szükségem – ismertem be.

Halkan nevetett, és gyöngéden meglazította a nyakát fojtogató karjaim. A vasmaroknak azonnal engedett a görcsös szorítás. Aztán maga elé húzott, és a karjaiba vett, mint egy kisgyereket. Egy pillanatig átölelve tartott, aztán gondosan lefektetett a páfrányokra.

- Hogy érzed magad?

A fejem annyira kóválygott, hogy fogalmam sem volt, voltaképpen hogyan is érzem magam.

- Azt hiszem, szédülök.

- Tedd a fejed a két térded közé!

Ez valamicskét tényleg segített. Lassan ki- és belélegeztem, előretartott fejjel. Edward leült mellém. Teltek a másodpercek, és végül úgy éreztem, hogy már baj nélkül fel tudom emelni a fejemet. A fülem tompán csöngött.

- Úgy látom, ez nem volt igazán jó ötlet – szabadkozott.

Próbáltam valami biztatót mondani, de a hangom még mindig gyönge volt:

- Dehogy, nagyon érdekes volt.

- Hah! Olyan sápadt vagy, mint egy kísértet. Sőt, olyan sápadt vagy, mint én.

- Azt hiszem, be kellett volna hunynom a szemem.

- Legközelebb majd ne felejtsd el!

- Legközelebb – nyögtem fel.

Edward nevetett, még mindig ragyogó kedvében volt.

- Felvágós – mormoltam.

- Nyisd ki a szemed Bella! – mondta csöndesen.

Kinyitottam. Ott volt előttem, az arca egészen közel az enyémhez… A szépségtől valóssággal elkábultam – túl sok volt nekem, képtelen voltam megszokni.

- Azon gondolkodtam, amíg futottam… - Elhallgatott.

- Remélem, azon, hogyan kerüljük ki a fákat!

- Buta Bella! – kuncogott – A futás a második természetem, nem kell gondolkodnom rajta.

- Felvágós – morogtam újra

Elmosolyodott.

- Nem – folytatta. – Azon gondolkodtam, hogy van valami, amit szeretnék megpróbálni. – És azzal újra a két keze közé fogta az arcomat.

Elakadt a lélegzetem.

Habozott – de nem a szokásos értelemben, emberi módon.

Nem úgy, ahogy egy férfi hezitál, mielőtt megcsókol egy nőt, de szeretné előbb kipuhatolni, miként fog a nő reagálni. És nem úgy, amikor azért habozik, hogy meghosszabbítsa a pillanatot, a várakozás eseményi pillanatát, amely néha jobb, mint maga a csók.

Edward azért habozott, hogy kipróbálja magát, hogy lássa, biztonságos-e a dolog, hogy megbizonyosodjék róla, még mindig ura önmagának.

Aztán hideg, márvány ajkát nagyon gyöngéden az enyémhez érintette.

Amire egyikünk sem számított, az az én reakcióm volt.

A vérem forrni kezdett, és égett az ajkam. Vadul, zihálva lélegeztem. Az ujjaim göcsösen túrtak a hajába, hogy közelebb húzzam magamhoz a fejét. Az ajkam elnyílt, és belélegeztem kábító illatát.

Kővé vált. Gyöngéden, de ellenállhatatlan erővel eltolta magától az arcomat. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy az arca kemény, fegyelmezett.

- Hoppá! – leheltem.

- Az nem kifejezés!” (eddig volt a meglepi, remélem tetszett. –a szerk.) Bella? Nincs kedved találkozni a családommal?- s mire kimondta 6 fehér vámpír volt mellette. Elől állt Carlisle mellette egy gyönyörű barna göndör hajú vámpír. Mellettük egy mackó alkatú vámpír karjában Rose. Mellettük egy szőke világfájdalmas képű szöszi fogta egy pici kis izgága lány kezét.

- Szia, Bella! Én Carlisle vagyok az orvosod. Edward mondta, hogy már sok mindent tudsz rólunk. biccentettem.

- Szia, drágám! Én Esme vagyok. –mondta a barna hajú nő. – Üdv a családban.

- Szia, én Emmett! Huh! Öcsi! Te aztán tudsz! – majd Rose fejbe vágta.

- Szia, én Rose! Mi már találkoztunk s a kis fekete hajú csaj felé kacsintott, aki egy lágy morgással ajándékozta meg.

- Szia, én Jasper. Érzem milyen boldog vagy. Szerintem mi jóban leszünk. Majd egy vakuvillanást láttam.

- Szia, én Alice vagyok! Bocsi a vaku miatt elfelejtettem kikapcsolni. –s hirtelen a nyakamban termett. – Mi jó barátnők leszünk. – felkuncogott – láttam…

Telihold 8.fejezet

2010-05-10T05:37:00.000-07:00

Hali! Sajnálom, hogy régen volt friss. De most van és szerintem holnap is lesz de ez már nem biztos. Köszönöm a türelmeteket! Puszilok mindenkit: Bells

8. Rose:

- Edward én, szeretlek téged. - mondtam neki. Mi? Bella mit mondtál?- káromkodtam magamban. De ő biztos nem szeret egy emberi lényt! Az lehetetlen, hogy egy ilyen személy szeressen.

- Tudod Bella! Nálunk ez úgy van, hogy a világon csak egy személybe szeretünk bele, de őt mindennél jobban szeretjük. És én már megtaláltam kit szeretek. –mintha a szavak hason rúgtak volna. Pedig sejthettem volna, hogy nem szeret! De folytatta. –Az a valaki nem más, mint –egyre gyorsabban dobogott a szívem. –mint te vagy!- Én? Rosszul hallottam?

- Én?- értetlenkedtem.

- Tudom, nem szeretnél egy szörnyeteg barátot! Megértem.

- Nem! Te nem vagy szörnyeteg! Te nem! Én tudom! És szeretlek! Szeretném, hogy a barátom legyél!- zokogtam neki.

- Te szeretnéd? –csak bólogattam- az sem aj, hogy már nem mehetek vissza Forksba? Hogy lennénk együtt?

- Távkapcsolat?

- Én, meglátogatlak!

- Én, szeretettel foglak fogadni, ha meglátogatsz! De Charlie?

- Neki nem kell róla tudni!- mosolygott olyan féloldalas mosollyal, amit egyszer a réten mutatott. De most sokkal szebb volt. Elolvadtam mosolyától. Egyenként szedegettem a darabjaimat össze, hogy nehogy tényleg szétessek.

- Milyen nap van?

- Kedd! Ma jönnek hétfőn érted a szüleid. Vagyis, csak Rebeca meg Charlie!- mondta csendesen. Közelhajolt hozzám. A szám alig pár centire volt az övétől. Ekkor hirtelen visszaült a helyére. Én csak értetlenül néztem mit csinál. A fejével alig észrevehetően az ajtó felé biccentett. Egy nővér lépkedett be rajta. Gyönyörű volt. Neki is arany szeme, ami teljes mértékben passzolt a hajához. Egy fekete póló volt rajta, amin egy szürke felső takart. Csinos alakja volt, remek arcvonásai igazi kis angyalnak tűnt!

Edward szemszöge:

Nyílt az ajtó. Az én drága nővérem, Rose. Mostanában annyira rendes mindenkivel. Nem tudom mi történt vele. Annyira vidáman lépett be.

- Szia, Bells! Rose vagyok!- mondta csilingelő hangjával.

- Szia!

- Khm…- köszörültem meg a torkom. –Bella ő itt Rose, a nővérem. Rose ő Bella a barátnőm.

- Barátnőd?- kérdezte Rose- akkor jóba kell vele lennem. –s Bellára kacsintott. –Ja, és Edward, Bella tudja?

- Persze.

- És Bells azt is tudod, hogy a vámpíroknak különleges képességük van?- Bella egy kérdő pillantást küldött felém, én csak egy kicsit biccentettem felé. Rose folytatta. –Na, mindegy. Szóval nem mindenkinek van. Például Edwardnak nincs.

- Rosalie neked sincs!

- Eddig nem volt! De kiderült, hogy van.

- És mi?- kérdezte szerelmem kíváncsian.

- Nekem az, hogy akkor akármeddig tudom mások hangját utánozni. Véletlenül jöttem rá. Emmettel szórakoztunk, hogy ki utánozza jobban mások hangját. Ő, igen Emmett az én párom. Tudod, nálunk úgy van, hogy van egy bizonyos szerelmünk. Nekem Emmett az. De ez most lényegtelen. Pont az volt, hogy Alice hangját utánoztam mikor Emi maci azt hitte, hogy Alice beszél a hátam mögött. Én először nem hittem el, hogy ilyen tökéletesen utánzom. De azt tudtad, hogy nekünk tökéletes a hallásunk?- megrázta egy picit a fejét. –Hát akkor most tudod. Na, Esme a szobájában ült és éppen egy tervrajz felett gubbasztott. Ő, igen, Esme a mi nevelő anyánk. Na de ez is lényegtelen. Akkor beálltam az ajtóba és Alice hangját utánoztam. Tökéletesen emlékszem, azt mondtam neki hogy: „ Anyu elmehetek vásárolni?”- Esme meg csak ennyit mondott: „ Persze Alice menjél csak”

- Várj,- lassított szerelmem- Ki azaz Alice!

- Alice az én nővérem, meg most már Edwardé is, de persze csak fogadott, mint mindannyiunk. Nem hiszem el, hogy Alice még nem látogatott meg. Ez nem rá vall. Tudod ő nagyon izgága. Jobban, mint én. –kacsintott Bellára Rosalie. –Na, de ez is lényegtelen. Emmett így szolt Esmehez: „Esme fordulj meg! Nézd ki van itt!”- Tökéletesen utánozta Emmett dörmögős hangját. Hanem hallottam volna, hogy ő beszél én se hittem volna el. –Aztán Esme hátranézett és csak értetlenül állt előttem. Először ő is csak azt hitte, hogy megvicceltük. De mondtuk neki, hogy nem és jöjjön velünk mutassuk meg Carlislenak.. Ó igen, őt már ismered nem? Tudod ő az orvos. –Bella csak bólintott, mivel Rose nem hagyta szóhoz jutni. –Szóval utánoztam neki vagy 6 különböző hangszínű hangot, mire felfogta és a sokkból is kijózanodott, hogy mi történik velem. És ennyi! És most itt vagyok és mesélem nektek a történetet.

- Hiszen ez csodálatos Rose!- mondta Bella!- Neked Edward nincs különleges képességed?

- Nincs!- válaszoltam rögön.

- És a családotokban kinek van még?

- Alicenek, ő látja a jövőt. Jaspernek, ő Alice párja, ő érzi és tudja manipulálni mások érzelmeit. Rosenak most derült, ki. Carlisle, érzi mások gondolatát, és néha ha jó lelke van, valakinek azt tisztán halja meg akkor is, ha nagyon koncentrál valakire. Esme a testében feszültséget hordoz, és ha akar, akkor megráz valakit, de ez nagyon ritka. Emmett pedig össze tud menni igazán kicsivé. De ez elég érdekes. Emmett nagyon erős is és mackó típus.

- És, hogy lesz valakinek szuper ereje?

- Nem tudjuk csak Esmet. Mikor fiatal volt és ember, akkor belecsapódott a villám és semmi baja nem volt. Erről nem szólt a szüleinek, mert félt, hogy korházba vinnék. De attól a naptól kezdve, ha valaki bántotta, akkor akaratlanul is megrázta. De ez a dolog egyre jobban elfajult, és már nem csak azt, aki bántotta, hanem aki a közelébe megy azt is. Már senki nem ment a közelébe, így kitalálta, hogy öngyilkos lesz. Az egyik hegyről leugrott, de nem hallt meg. Hanem Carlisle rátalált és megmentette. - kopogtak. Becky és Charlie jött be.

- Én, egyek, mert ha felismernek az nem lesz jó! –suttogtam Bellának. Felálltam és kisuhantam az ajtó, úgy, hogy közben próbáltam takarni a fejem. Mikor kiértem Charlie egyből ment be Bellához. Rebeca követte. Én az ajtóban álltam és hallgatóztam. Nem mondtak különösebben semmit. Elindultam a hosszú folyosókon emberi tempóban. Egyenesen Carlisle irodájába. Mikor beértem már várt rám.

- Szia Carlisle! Nem tudom, mit csináljak! Bella megváltoztatott! Ez az, amikor beleszeretünk valakibe?

- Igen fiam! Tudom most nagyon nehéz!

- Igen az! De ő ember! És a vére, nagyon vonz!

- Még szerencse, hogy meg tudod állni azt, hogy ne támadj rá senkire! Másként nem tudom, mi lenne!

- Kiderült már, hogy Rose-nak mért most derült ki a képessége?

- Van egy elméletem! Szerintem ezt most kaphatta! Vagy esetleg már régen, csak most derült ki neki! De még gondolkozok! De most már induljunk haza! Alice biztos vár! Már volt itt mikor benn voltál! Akkor nem akart zavarni titeket, de nagyon kíváncsi Bellára! Szerintem ma este veled fog menni! De látom Rose nem zavartatta magát, pedig Alice hamarabb itt volt. És gondolhatod most milyen mérges Rose-ra! Szerintem ne hozd majd fel a témát.

- Rendben!- s már indultunk haza. Gyorsan hazaértünk, csak azért, mert én vezettem. Otthon, ahogy betettem a lábam az ajtón, Alice a nyakamba ugrott. Majd nagy nehezen lekapartam a kezét a nyakamról, de így se menekülhettem. A kérdései, szinte záporoztak.

- Milyen?- kérdezte először az én kis picike nővérem.

- Aranyos!

- Hogy néz ki?

- Szép!

- De hogy?

- Barna gyönyörű hosszú haja van és csoki barna szemei!

- És belülről kedves?

- Igen, nagyon!

- Szerinted jóban leszek vele?

- Persze, de ha ilyen leszel, akkor este nem viszlek magammal!- egyből elrohant és aranyosan bebújt a kanapé mögé. Aranyosan kidugta a fejét és boci szemeket küldött felém. Majd egy kicsit lebiggyesztette az alsóajkát. Nem tudtam nemet mondani.

- Na, jó! Eljöhetsz!- mikor kimondtam, szintén a nyakamban találtam a kis pöttömöt.

- Mikor indulunk, és már fogta a kis táskáját, ami nem is volt, olyan kicsi!

- Te mit hozol abban a táskában?- értetlenkedtem. Felsóhajtott.

- Van benne sminkcucc, tudod, a nők anélkül nem indulnak el. Van még benne fényképező. Tudod most láttam, hogy a legjobb barátnők leszünk. És nekem kell „pár” fénykép a másik legjobb barátnőmről. Mert Rose-ról már van néhány arab. De Belláról még nincs! Van még benne ruha, hogy ha elszakadna, a rohanásba le tudjam cserélni. Ja, meg cipő is van benne! - És egy angyali mosolyt küldött felém.

- Akkor szerintem mehetünk.

- Hova mentek?- kérdezte Emmett. Na, pont ő hiányzott.

- Semmi közöd hozzá. Majd egy vékony kis kezet éreztem a csuklómon, ami kirángatott. Majd elkezdett velem rohanni…

Telihold. Bonyodalmak, köszönetem

2010-05-06T08:13:00.002-07:00

Bonyodalom:

Sziasztok! Történt egy kis bonyodalom a történetben. Ebben a történetben Edwardnak nem a gondolatolvasás a különleges képessége. Hanem valami más, amire még nem jött rá. Ja, meg még Rosenak is lesz! Meg itt Rose kedves. Szereti Bellát. Szereti a vámpír életét, és nagyon rendes is.
Csak ennyit akartam.
Puszil: Bells

Köszönetem:
Szeretnék köszönetet adni nektek: Köszönöm barátaimnak(Alicenek, Rosenak és Esmenek)hogyha nem volt ihlet akkorők adtak. Nagyon köszönöm az olvasóimnak, akik adtak erőt az íráshoz. Még jobban köszönöm:Ivinek, Lananak, Kittikefnek, AliceCullennek, hogy nem tudtam tőlük unatkozni, mert mindig lefoglalt az írásuk.

De mégis külön köszönetet érdemel AliceCullen, mert nem csak ő segített megcsinálni a blog desgne-ét,aki lehet, hogy kicsi és bosszantó de annál inkább aranyos és kedves volt velem. Ja, meg türelmes is mikor nyaggattam, hogy mikor lesz friss...( De most sem fogsz tőlem megszabadulni;)

Puszil mindenkit: Bells

Telihold 7.fejezet

2010-04-30T08:01:00.000-07:00

7.fejezet:A kórház

7.A kórház

Nem láttam mást csak egy hirtelen jött nagy fénycsóvát magammal szemben, ami felém közeledet. Félrerántottam a kormányt, de ezzel csak rontottam a helyzeten. Ahogy bekanyarodtam jobbra, a kocsi egyenesen a kocsi oldalának ment. Szerencse, hogy be volt csatolva az övem. Így mikor a kisteherautó belém ütközött a fejem előre csuklott az ütés erejétől. A légzsák egyből kirúgta magát, de már késő volt. a fejem bevertem. S hirtelen csak sötétséget láttam semmi mást. Mikor a szemem-kinyitottam egy mentőben feküdtem. Én hogy kerültem ide? Kérdeztem magamtól. Iszonyatosan fájt a fejem, meg a bal oldalam. Szétnéztem, rajtam kívül, a kocsiban 3 mentős volt. Az egyik vezetett, meg egy a mellette lévő ülésen volt. A 3. meg az agyam mellett ült, és kinézett az ablakon.
-Hol vagyok?- kérdeztem, a mellettem tanyázó embertől.
-Hilsboroban. – mondta kedvesen, készségesen. – Egy kisteherautóval volt karambolod. Elájultál. Most viszünk a helyi korházba. Amúgy te vagy Isabella Swan?
-Igen. – mikor bevittek a korházba egy terembe vittek. A mellettem lévő ágyon nem tudom ki feküdt, mert el volt húzva a függöny. A másik üres volt. Majd nyílt az ajtó. Egy orvos jött be rajta. Gyönyörű volt. Aranyszőke haj, mely illett az arany szeméhez. Az arcvonásai tökéletesek. Nagyjából a 23-as éveiben járhatott.
-Dr. Carlisle Cullen vagyok. Én vagyok az orvosod. Meg itt van és segít nekem a fogadott fiam. De ő csak később jön be.
-Rendben. –megvizsgált. Majd kiment, miután elhúzta a mellettem lévő függöny. Kíváncsi voltam ki van ott. Mikor odanéztem megpillantottam Pollyt? Vagyis nagyon hasonlít rá. Csak ő egy kicsit szőkébb volt.
-Szia! Molly vagyok! –köszönt kedvesen.
-Szia! Bella!
-Te honnan vagy itt?- kérdezte.
-Forksból. – erre egy meglepő képet vágott. –és te? Mióta?
-Én is Forks-ból. Eddig még nem láttalak. Amúgy augusztus óta de ma megyek haza.
-Véletlenül nem ismersz egy Polly-nevű lányt?
-De. Ő az ikertestvérem. - még csevegtünk egy darabig. Puszipajtások lettünk és mikor már pakolt elbúcsúztunk. Utána elvitték. Nagyon megkedveltem. Beesteledett. Én elaludtam. Reggel mikor felkeltem senki nem volt a kórteremben. Ekkor sétált be az orvosom.
-Látom, társaságra lenne szükséged.
-Jól jönne. Amúgy mikor mehetek haza?
-Majd kedden. A szüleidet már értesítettük és délután anyád meglátogat. – majd kiment. Én kinéztem az ablakon. Jó idő volt. Edwardra gondoltam. Majd nyílt az ajtó és egy angyalhang szólalt meg a hátam mögött.
-Szia, Edward vagyok. –szép játék a sorstól. Arra fordultam és egy angyal állt velem szemben. Meglepettnek és ijedtnek tűnt egyszerre. Vörösesbarna haja volt. Tökéletes arca.
-Edward?- kérdeztem, meglepetten mire egy könnycsepp hullott ki a szememből. Közelebb jött, de nem a szép zöld szemeket láttam hanem, aranybarna. De annyira hasonlított Edwardra. - Szia!
-Mi újság?- kérdezte kedvesen.
-Nincs semmi.
-Honnan jöttél? Kérdezte gyanakodva.
-Forksból. Mért?- de nem válaszolt, hanem kirohant a szobából. Halottam ahogy Carlisle-val beszél.
-Carlise! Ő Bella, akiről beszéltem. Ő a Forksi. És szerintem nem ismert meg. Most mit csináljak. Szerintem ő az.
-Semmit. Ha nem ismert meg az jó nem? És te vele akarsz lenni nem?
-De… Igen de… nekem ez nem fog menni.
-Fiam, te döntesz…- mi most Edward nem meg hallt? Pedig ő az! De nem gyanakodom, ha szeretné, elmondja magától is.

Másnap Reggel:

Mikor felkeltem azt hittem álmodom. Az angyalom ült mellettem.
-Jó reggelt!- vigyorgott.
-Neked is! Mióta ülsz itt?
-Elég régóta!
-Uh… Beszéltem álmomban?
-Csak néhány szót említettél valamilyen Edwardról, meg valamilyen Forksí rétről. Meg zöld szemekről.
-Oh…- elvörösödtem.
-Ki az az Edward? Rajtam kívül?- kérdezte kedvesen Ó mintha nem tudnád Edward!
-Ő az egyik barátom aki nemrég halt meg. Tudod, te nagyon emlékeztetsz rá. Csak neki zöld szeme volt. És egy kicsit sötétebb bőre. - mire felkuncogtam, ő csak egy savanyú pofát vágott, ezzel lezárta a beszélgetést és ki ment. Most mondjam azt, hogy nem tudom mi ütött belé? Hiszen tudom, hogy milyen nehéz lehet neki is! De muszáj megkérdeznem, hogy mi történt vele. Na jó, szedjük össze Bella mit tudunk! Először is, szörnyű balesete volt! Aztán, most mikor újra látom, tudom, hogy ugyan azaz ember, mégis más. Tökéletes vonások, hófehér bőr, arany szemek. Bella,ha bejön megkérded mi történt vele! Muszáj! Hiszen barátok vagytok! Mikor vártam egyszer csak nyílt az ajtó! Edward jött be rajta!
-Te mért mentél ki?- kérdeztem kíváncsian.
-Tudod nekem is volt egy barátom akit nagyon szerettem. - mondta.
-Edward?
-Igen?
-Te bírsz engem?
-Oh…Igen.
-Elmondanál nekem dolgokat?
-Attól függ!
-Jó. Te véletlenül nem ismersz egy Edward Masen nevű embert?
-Bella!- mondta olyan szomorú hangon, hogy azt hittem, hogy belehalok. - Én… én… én- már majdnem elsírta magát. De egy könnycsepp sem jött ki a szeméből. Majd mély levegőt vett, és folytatta. – Bella, és vagyok Edward Masen, és most már Cullen is a nevem.
-De… de hogy?- kérdeztem dadogó hangon. Mikor kimondtam elsírtam magam.
- Tudod én nem haltam meg.
-De a szemed meg a bőröd…
-Tudom… én már nem, azaz Edward vagyok…- ekkor vettem észre, hogy már beesteledett.

Esme tollából:
Remélem tetszik! Bár nem lett olyan jó mint Bella-é de azért komizzatok!
A kórházban már lekapcsolták a villanyt mire elaludtam. Nyugtalanul forgolódtam az ágyamban. Éjszaka rossz álmaim voltak Edwarddal kapcsolatban. Mi történhetett vele? Miért más most mint régen ? Hogy él még mindig?
Reggel lett. Felébredtem már ágyam mellett volt Edward. Úgy látszik folytatjuk a tegnap esti beszélgetést.
-Jó reggelt Bella! – mondta. Mikor megszólalt hangja selymes volt és nagyon szép mintha szinte csengettyűk szólaltak volna meg.
Szia Edward! –köszöntem neki.
Mióta vagy itt? –kérdeztem álmosan, de kíváncsian.
- Nem régóta bejöttem Carlisle-nak segíteni, mostanában nagyon sok beteg van a kórházban! - mondta .
- De veled is találkozni akartam, ha nincs ellenedre?- kérdezte. Megráztam a fejem hogy nincs ellenemre, erre elmosolyodott.
- Örülök , hogy így gondolod, de jobb ha mi nem leszünk barátok! – mondta lemondóan. De szemében fájdalom látszott.
- Ne Edward ne mondd ezt te jó ember vagy! –mondtam neki. Elnevette magát mintha valami jó viccet mondtam neki.
Mi ez Edward? –kérdeztem összezavarodva. Nem értettem mi történt vele.
- Mondd el Edward! –parancsoltam rá.
- Bella ez nem olyan egyszerű! – mondta feszülten és összezavarodva.
- Képes vagyok felfogni! –mondtam.
- Na jól van Bella , de ha nem akarod , hogy itt legyek utána akkor egy szavadba kerül! – figyelmeztetett.
- Bella én .... – látszott nehezen mondja el.
- Bella én vámpír vagyok! – hirtelen megijedtem, de ez inkább csak meglepődés volt.
- Carlisle változtatott át és fogadott be családjába. Bella ezt nem jól tudják Hollywoodban nem égünk el napon, és a mi családunk csak állati vérrel táplálkozik néha nagyon nehéz megállni de családunk nem szeg sohasem szabályt.- mondta még mindig feszengve.
És ki tartozik a családotokba?- kérdeztem. Látszott minden más kérdésre számított de erre nem.
-Fogadott apám Carlisle és az ő felesége Esme. Testvéreim Emmett, Rosalie, Alice és Jasper.
-Bella téged nem zavar mi vagyok? – mutatott magára zavartan.
- Edward te nem vagy rossz nem lehetsz rossz! – mondtam.
-Bella te tévedsz! –mondta most már dühös is volt.
-Nem Edward engem nem zavar mi vagy nem érdekel!- mondtam már-már zokogva.
- Ne Bella nem akartalak megbántani! –mentegetőzött.
- Edward én szeretlek téged .- mondtam neki.
………

Telihold 6.fejezet

2010-04-23T11:48:00.000-07:00

6.Fejezet: A baleset
Bella:
Valami nagy meglepetésem van számodra Bells! –jött be az ajtón Charlie.
Bells drágám elmehetsz a hétvégén Phoenixbe Reneéhez ! – mondta boldogan Charlie.
A végén már örömömben is sírtam láthatom Reneét és kicsit elfelejthetem gondjaimat. Nagyon jó volt tudni, hogy láthatom anyámat néha mondogattam, hogy „kelekótya Renée” de most ott van neki Phil aki vigyáz rá és dolgozik helyette. De azért örülök, hogy elmehetek hozzá a hétvégén és megnézhetem, szüksége van –e rám.
Charlie folytatta:
Sajnálom Bella de ez hirtelen jött nem tudtam már repülőjegyet venni neked minden gép foglalt volt a hétvégén. - magyarázkodott Charlie. Ő és Becky a hétvégén kirándulni menne Neah Bay-be. Megnézik Becky családját és mártóznak egyet a tengerben. Charlie már nagyon kíváncsi rájuk ezért hagyom hadd menjenek.
Nem baj Apa, majd kocsival megoldom az utazást!- nyugtattam meg. Csak a benzintől féltem hogy nagyon sokba fog kerülni nekem ez a kis utazás. De Charlie erre is gondolt:
- Bells, tudom, hogy az én hibám hogy nincs repülőjegyed ezért a benzint én fizetem neked!-mondta apám. Úgylátszik most alapos munkát végzett.
- Bella! Ha gondolod, magaddal viheted az egyik barátodat!- mondta.
Gondoltam Jessica szeretne eljönni velem. Látni az ország naposabb részeit megnézni egy napos tengerpartot.
Apu köszönöm! - öleltem át Charliet. Nehezemre esett abbahagyni a sírást, bár Charlieval mindig nehezemre esett az érzések kimutatása.
- Bella most pihenj holnap hosszú útra készülsz!- mondta óvóan Charlie.
- Máris fekszek le, csak előtte felhívom Jesst el akar –e jönni velem? –mondtam.
- Akkor én most megyek, segítek Becky –nek csomagolni. - mondta. Azzal kilépett az ajtón. Abbahagytam az írást és felhívtam Jesst :
- Szia Jess, Bella vagyok!- szóltam bele a telefonba.
- Szia, Bella! Mia baj?- kérdezte.
Jess nem szeretnél velem eljönni anyámhoz?- kérdeztem.
Sajnálom Bella , anyukám nem hiszem, hogy elenged olyan hosszú útra!- mondta. Hallatszott a hangján hogy tényleg sajnálja.
- Semmi baj Jess!- nyugtattam meg.
- Szia Jessica! –köszöntem el.
- Szia, Bella majd találkozunk hétfőn! – mondta Jessica.
Lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni.
Reggel kialudva ébredtem fel elköszöntem Charlietól és beültem a kocsimba.
Elindultam Phoenixbe, Még most sem hiszem el hogy Charlie elengedett erre a hosszú útra. Éppen kiértem Forksból mikor bekapcsoltam a rádiómat. Nagyon jó zenéket játszottak benne.
Megláttam a következő táblát: Hilsboro ez állt rajta. Körülbelül az út felénél tarthatok.
A város végén egy kereszteződés volt megnéztem merre kell menni Phoenix felé mikor egy kisbusz jött velem szembe. Nem láttam mást csak egy hirtelen jött nagy fénycsóvát láttam magammal szemben, ami felém közeledett…

Telihold 5.fejezet

2010-04-23T06:39:00.000-07:00

A hír

- Hogy én meg Mike?- ne nevettess… Aztán ásítottam, ezzel az agyam utasítást küldött a szerveimnek, hogy ideje takarodót fújni. Elbúcsúztam Edwardtól, majd elmentem.
A hétvége elég unalmas volt. Vasárnap este kimentem a rétemre, vagyis a rétünkre. Ő nem volt ott. Hétfőn későn értem be a suliba .Leparkoltam indultam volna a biosz terembe de Angela jött velem borús arccal.

- Bella. Bella. Bella! Halottad?
- Mit Ang?
- Edward és az anyja karamboloztak tegnap este. Az anyukája rögtön meghalt ő pedig kórházban van.
Nem tudtam mit mondani , teljesen lebénított a tudat, hogy Edward meghallhat. Bementem biológiára, de Egész nap szellemnek éreztem magam. Ebédnél mindenki csendben volt, csak Jess csacsogott valamit, de arra nem figyelte, hogy mit. Délután csak feküdtem és sírtam nem tudtam mit tenni pedig a világon a legfontosabb személye számomra az intenzíven feküdt. Úgy éreztem szétesek mintha hiányzott volna belőlem egy darab. Sírás közben elaludtam. Álmodtam egy nagy falak nélküli fehér helyen voltam, mint a mennyország. Ott álltam Edwarddal szemben. Néztem őt ,ő meg engem aztán kezdett távolodni és halványodni aztán eltűnt. Mintha hasba rúgtak volna úgy rogytam le a földre…

Kopogtak.
- Bella bejöhetek? Kérdezte Rebeca.
- Egy pillanat- mondtam, miközben alig bírtam ki, hogy el ne bőgjem magam. Gyorsan letöröltem a szemem és amilyen gyorsan csak tudtam lekapartam az arcomról a rászáradt sós könnycseppeket. Majd lehűtöttem az arcom, hogy Becky még véletlenül se vegye észre a rajta rejtőző pirosságot.
- Most már bejöhetsz.
- Most hallottam mi történt. Charlie mondta, hogy Edward állapota rosszabbodott.
Mintha a kést forgatnák bennem olyan érzésem támadt.
- Jól vagy Bella?
- Persze - hazudtam- csak szeretnék egyedül lenni egy kicsit, ugye nem baj?
- Dehogy, csak pihenjél.

Másnap elindultam az iskola felé. Mikor odaértem megláttam, hogy mindenki szomorú. Odamentem hozzájuk és már-már hisztérikusan kérdeztem, hogy mi történt!
-Bella!- ugrott zokogva a nyakamba Angela. Vajon mi történt?- Bella! Bella! Te még nem hallottad? Edward meghalt!- mi? De nem! Nem az nem lehet! Nem Bella, csak félrehallottad! De nem mi?
-De nem az nem lehet!- mondtam zokogva. - Mi? Nem! Ang mondd azt, hogy ez nem igaz! Mondd!- ráztam meg a vállát.
-De, nyugi Bella! Minden rendben! Semmi baj nem lesz!- akart megvigasztalni Ben.
-De Ben! Mi az, hogy minden rendben? Meghalt! Nem ez nem lehet! Nem!- majd zokogás roham tört rám. Kitéptem magam Angela szorító karjai közül de Bené megfogtak. Annyira ideges voltam, hogy nem akarnak hazaengedni. S csak düh volt bennem. Mérges vagyok magamra, mert szeretem. Igen szeretem. Mérges vagyok az orvosokra, mert nem mentették meg! Mérges vagyok Edwardra, mert meghalt! Mérges vagyok Benre, mert nem enged el. Mikor ezt kigondoltam Ben mellettem leesett a földre, mint aki nincs magánál, vagy aki megbénult. Mikor megláttam minden haragom elszállt. Ben is magához tért.
-Mi történt Ben?- kérdezte Angela.
-Nem tudom. Bellát fogtam, aztán, most itt vagyok.
-Azonnal be kell vinni a korházba!- kiabáltam Ang-ra.
-Rendben, menjünk az én kocsimmal!- mondta idegesen Ang. Beszállt Angela a vezetőüléshez, maga mellé ültette Bent. Én a saját kocsimmal mentem. Jess velem akart jönni, de már pont elegen lógunk az iskolából, nem kell még Jessica is. Mikor odaértünk, bementünk és szóltunk a portásnőnek. Azonnal hívott egy orvost aki alaposan kivizsgálta Bent.
-Szerencsére a barátotoknak nincs semmi baja. De bent kell tartanunk éjszakára.
-Rendben. - mondtuk egyszerre. Én elbúcsúztam Angtól, és kisétáltam. A kocsimba ültem. Lassan beindítottam a motort és elhajtottam. Mikor hazaértem senki nem volt otthon. Bementem a szobámba és megcsináltam a házit. Nem volt nehéz. Unatkoztam, de nem volt energiám kimenni a rétünkre. Vagyis most már az én rétemre. Erre a gondolatra hullani keztek a könnyeim. Majd valaki kopogtatott. Letöröltem a könnyeim és kiszóltam.
-Tessék?
-Bella kicsim bemehetek?- kérdezte Charlie.
-Persze apu gyere csak!
-Bella, valami nagy meglepetésem van számodra…

Telihold 4.fejezet

2010-04-21T09:03:00.000-07:00

4.A félreértés…

Bella:
Becky lerohant, hogy kinyissa az ajtót…
-Szia, Rebeca! Bella itthon van? – hallottam meg Mike hangját.
-Szia! Persze, csak nagyon beteg! Ezért nem volt ma iskolában. Menj csak fel ugye tudod melyik a szobája?
-Igen. – NEEEEE! Ne jöjjön be! Pont egy ilyen idegesítő személyre van szükségem! Kopogtak.
-Gyere csak be Mike!- bejött, küldtem felé egy bájvigyort.
-Szia Bells!
-Szia! Mizu?
-Nincs semmi veled? Amúgy elhoztam a házit!
-Remek! Köszi!
-És hogy vagy?
-Most elég jól, szerintem holnap már mehetek iskolába.
-Az jó. – unalmas dolgokról beszélgettünk Mike-kal. Majd elment. Hamar elaludtam, és reggelre már semmi bajom nem volt. Mehetek iskolába! Na jó, ezt soha nem gondoltam volna, hogy ezt mondom, vagyis csak gondolom… Mire felöltöztem már senki nem volt a házban. Így nyugodtan megreggeliztem és indultam. Mikor az iskolához értem, már Mike a parkolónál várt. Mikor kiszálltam a kocsiból Mike átkarolta a derekam. Én csak értetlenül néztem rá. Elkezdett húzni az iskola felé. Én ledöbbentem. Pont rá akartam szólni, mikor megláttam Edwardot amint a másik irányba megy. Vajon mi történt?

Edward szemszöge:
Legyél bátor Edward! Ma jött suliba! Meg kell kérdezned! Huhh… gyakoroljunk: Bell eljönnél velem a buliba? El akartam indulni felé, de akkor összeomlott előttem a világ. Bella Mike karjaiban? Ez nem lehet. Bells nem olyan! Biztos már Mike megkérdezte. Jajj ne! Biosz! Most mit csináljak? De van egy ötletem. Ha Bella ezt csinálja velem nekem is féltékennyé kéne tennem nem? Megérdemli, hogyha szeret és azért csinálta ezt, ha pedig nem akkor nem fogyja zavarni! Nos, kivel kéne flörtölnöm? Akivel elöbb összetalálkozok. Bementem a terembe. Bella még nem ült benn. Biztos Mike-al van. Bejött a terembe Jess. Egyből leült az asztalomra. Megvan az áldozat.
-Szia Jess! Arra gondoltam nincs kedved velem eljönni a hétvégi buliba?
-Szia Ed! – öröm csillant meg a szemén. Tudtam mi lesz a válasz. – De persze, hogy van! De komolyan, azt hittem Bellát fogod elhívni.
-Én is…- dörmögtem úgy, hogy ő ne halja meg. – Nagyszerű, akkor majd érted megyek. Bejött Bella. Jess egyből a helyére ment.
-Szia!- mondta. Na, most mesélek neki…

Bella szemszöge:
Mike elkísért a termem ajtajáig. Lehuppantam a helyemre. Mike beszélt nekem egy buliról a hétvégén. Még szerencse, hogy nem volt ideje megkérdezni elmegyek-e vele.
-Szia! – fordultam padtársam felé, Edward felé.
-Szia! Képzeld Jess eljön velem a hétvégi bálba. – Mi? Nem! Jajj Bella örülj mások sikerének!
-Na, ennek örülök. – ekkor jött be a tanár.

*

A buli előtt:
Ma van a buli napja. Szerencsére senki nem hívott meg. De én ienkor unatkozom. Most mit csináljak? Ki megyek a rétre. Egyre gyakrabban járok ki. Mondjuk, mostanában naponta megyek, de Edward nincs ott.

Edward szemszöge:
Vajon Bella ott lesz? Ha igen mit csináljak? Vagy ha nem?
-Edward kicsim siess! Jessica már biztos vár!- kiabált fel a konyhából anyu. Mindig is szeretett volna engem meg Jess-et összeszokatni. De én erősen ellenálltam. Szóval buli. Ami csillogást jelent. Hát ez nem én vagyok. De ha már buliba megyek akkor nézek ki valahogy nem? Felvettem a fekete pólómat amin egy nyelv volt és csillogott. Még sosem hordtam. Egy feszülős fekete nadrág. Meg egy bőrdzseki. Kész! Na, most vár a pokol, vagyis Jess. Lassan cammogtam ki a szobámból, onnan pedig le az emeletről.
-Szia, anyu! Elmentem!- nyögtem oda.
-Szia, Edward!- majd elindultam ki a garázsból. Beszálltam a Volvómba. Lassan vezettem Jess-ék. Mikor a házuk elé értem kiszálltam a kocsiból és elindultam az ajtó felé. Nagyot sóhajtottam és bekopogtam. Egyből nyílt az ajtó. Már ennyire vártak?
-Szia Ed!- jaj de utálom mikor ő hív így.
-Szia, indulhatunk?- Jess egy hatalmas megasarkút viselt meg egy miniszoknyát toppal.
-Persze!- beült mellém a kocsiba, de én nem fárasztottam magam azzal, hogy előtte kinyissam az ajtót. Nem sokat kellett vezetnem, már ott is voltunk az iskolánál. Bementünk a tornaterembe ahol ezt az ünnepséget tartották. Már mindenki ott volt. Mike is. De Bellát nem láttam sehol. Vajon hol lehet? Megkérdem Mike-ot.
-Szia, haver!
-Szia, Edward! Kivel jöttél?-kérdezte tőlem.
-Öhh… Jess-el! És te?
-Senkivel, egyedül vagyok.
-Bellát hol hagytad?- kérdeztem csípősen.
-Nem jött el velem! De figyelj le lehet szállni a csajomról!
-Bellára gondoltál öcsi?
-Mért kimásra?
-Mért Bellával jártok?- döbbentem meg. Hogy lehetek ilyen vak?
-Nem, de már nem sok kell!
-Mi?
-Jaj öcsi…Szemmel láthatóan tetszem Bellának. - Mi? Ekkora egoista bunkót!- Ugyhogy leszállhatsz róla! Az a csaj az enyém lesz!- Na erre felment bennem a pumpa! Nem bírtam tovább, behúztam Mike-nak. Mire elesett. Majd nehezen felállt és oda imbolygott hozzám. Be akart verni nekem, de elém állt Jess. Na most Jess kapott egy alapos pofont Mike-tól! Nem baj, Jess is megérdemelte.
-Jess… én úgy sajnálom!- kezdte el mondani Mike. De én a szavába vágtam.
-Na, ezt jól megcsináltad Jess! Azt hiszed nem tudom megvédeni magam? Kellett neked hősködni! Most ezt megérdemelted!- majd kirohantam beszálltam a kocsimba és elhajtottam. Megálltam a házunk előtt anyu már aludt így nem hallott. Kiszálltam a Kocsból és bementem az erdőbe. Már egy ideje bolyongtam mikor az órámra néztem fél tízet mutatott. Elindultam a rétem felé. Meghallottam azt a dalt amit én dúdoltam valamelyik este, csak most egy gyönyörű szoprán hang dúdolta. Mi? Ki van itt az én rétemen? Beléptem a fátlan területre és megláttam Bellát. Na, rá nem haragszom. Felnéztem az égre most nem volt telihold.
-Szia!- köszöntem rá. Ő csak elpirult.
-Szia, Edward!- nah, akitől szeretném az Edet hallani csak ő nem mondja?- Neked nem Jess-el kéne lenned a bulin?
-Ami azt illeti be kell vallanom valamit neked. Mike-kal kicsit összekaptunk és eljöttem.
-Te jó ég! Verekedtetek? Min vesztetek össze? Mi történt?
-Verekedtünk és behúztam neki egyet, mire ő le akart keverni egy pofont, de Jess elém állt így ő kapta meg. - erre felkuncogtam.
-És min vesztetek össze?
-Egy lányon. – erre elszomorodott.
-Melyik lányon?- kérdezte kicsit féltékenyen. Igen Bella féltékeny!
-Lehetne először nekem egy kérdésem?- biccentett- Közted és Mike közt mi történt?
-Semmi!- értetlenkedett.
-Csak azért mert mikor meggyógyultál, akkor Mike egyből a nyakadba ugrott és a derekadat fogta. Meg azt hittem féltékennyé akarsz tenni azért vagy vele. – elpirultam- És mikor elújságoltam, hogy Jess-t viszem el a buliba akkor is örültél, de kicsit szomorú voltál és azt hittem azért, mert azt hiszed nem voltam féltékeny. Én meg Jess-t azért vittem el a buliba, hogy féltékeny legyél. - majd kifújtam a levegőt.
-Nem tudom mi ütött Mike-ba. Nem akartalak féltékennyé tenni. Azért örültem, mert nem akartam, hogy megtudd, mennyire féltékeny vagyok. Most válaszolsz az én kérdésemre?
-Persze. Azon, hogy Mike teljesen azt hiszi, hogy vele akarsz járni.-felkuncogtam, mire Bella is.
-Hogy én meg Mike?- ne nevettess…

Telihold 3. fejezet

2010-04-19T09:18:00.000-07:00

3. A rét

-Mért jöttetek együtt?- kérdezte Mike. Jajj most mit mondjunk neki? Azt nem mondhatjuk, hogy hát rosszat álmodtunk és reggel találkoztam vele…
-Khm.- egy gyenge,,segíts” pillantást küldtem Edward felé. Aki vette az adást.
-Mi a bálon megbeszéltük Bellával, hogy ma reggel találkozunk és vezethetem az autóját. - mondta Edward, hihetetlen olyan jól hazudott, hogy szinte én is elhittem.
-Aha – mondta Jess.
-De ma nem te vezettél, hanem Bella. – vonta fel a szemöldökét Mike.Ó, hogy az a….!
-Igen… mert majd hazafelé vezetem én. – mondta Edward, miközben rám kacsintott.
-Ez klassz! – örvendezett Mike- Én is vezethetem? – Na tessék ezt jól megcsináltuk, én nem akarom odaadni Mike-nak a kocsim, ami azt illeti Edwardnak sem, de benne megbízom meg a látszatot fenn kell tartani.
-Ohhh… Ami azt illeti,Edwardban jobban megbízom ugye megérted?
-Persze - begyeztette le az alsó ajkát. Azt hiszi így megsajnálom? Gyenge próbálkozás.
El ne felejtsem Edwardnak meghálálni. A napom kicsivel könnyebben ment. Megismerkedtem egy aranyos lánnyal Polly-val.

*

A suli után:

Izgulva mentem a kocsimhoz, vajon Edward már ott van? Mikor odamentem már a kocsira támaszkodva várt rám.
-Szia! –köszöntem, majd előbányáztam a zsebemből a kocsi kulcsot.
-Szia Bells! – köszönt ő is. Odadobtam hozzá a kulcsot, és amilyen szerencsétlen vagyok, hát nem nagy lett a dobás? De Edward sikeresen elkapta.
-Szép. – dicsértem meg.
-Igyekszem. – és elvigyorodott.
-Amúgy jól kamuztál az ebédlőben!- dicsértem, amire elnevettem magam. Ő is felkuncogott.
-Te bennem tényleg jobban megbízol, mint Mike-ban?
-Nos… igen! – elpirultam. Beültünk a kocsiba, majd a gázra lépett. Némán haladtunk a házuk felé. Elgondolkodtam.

*

Pénteken biosz óra előtt, egy kicsivel:

Milyen órám is lesz? Biosz hát persze!Ki mellett ülök? Edward, ez is megvan. Ránéztem az órámra, 5 perc és elkezdődik. Így elgondolkodtam?Na hát mindegy. Bella már csak 4 perc rohanj! Mire a lábam elindult a folyosó végére. Még a tanár nem volt bent. Lehuppantam a padra Edward mellé.
-Szia! - köszöntem lihegve neki.
-Szia! Megcsináltad a házit? – kérdezte kétségbe esve.
-Persze!Mért?
-Öhh…. Lemásolhatnám,
-Igen – odanyújtottam neki a munkafüzetem. Ő készségesen elvette és másolni kezdte a feladat megoldásait. Hamar kész lett vele. A tanár jóval utána jött be. Elkezdte az órát. Szerencsére hamar vége lett. A teremből kisétálva találkoztam Mike-al.
-Szia Bells! Mizu?
-Szia Mike! Nincs semmi veled?
-Velem se sok! Csak meg szeretném kérdezni, hogy nincs-e kedved eljönni velem a moziba. Tudod most lesz a premierje egy új romantikus filmnek.
-Ohh… Mike én nem érek rá!
-Hova mész?- kérdezte miközben a hátam mögé nézett. Edward állt ott. Vajon mit keres itt.
-Becky-vel bevásárló körútra. – hazudtam. Sajnos nem tudok jól hazudni, de Mike-ot nem nehéz átverni. A kocsimhoz értünk.
-Na akkor én megyek Mike! Szia!
-Szia!
Kiálltam a parkolóból és hazaindultam. Otthon nem tudtam mit csinálni. Felsoroltam a mindennapi teendőket. Mosogatás, pipa. Tanulás, pipa. Takarítás, pipa. Mit csináljak?

*

Egy hónap múlva:

Elmegyek a rétemre vagyis Edward rétére, de most már én is a tulajdonomé nyilvánítom. Hétvége volt. Nem tudtam mit csinálni. Minél többet vagyok Forks-ban annál jobban unatkozom. Míg ezen gondolkodtam kiértem a rétre. Egy dallamot hallottam meg. Gyönyörű volt. Férfihang énekelte. Ez biztos egy angyal, másnak nem lehet ilyen szép hangja. Közelebb mentem a hanghoz. Edward dúdolt. Leültem mellé mire kicsit megrázkódott.
-Te költötted?- kérdeztem.
-Igen még hiányzik pár dallam.
-Szerintem gyönyörű.
-Köszönöm. – Edwarddal nagyon jó barátok lettünk.
-Mióta vagy itt?
-Nemrég jöttem. Ez a hely lenyugtat. Főleg mikor telihold van. Ilyenkor mindig kijövök.
-Mikor utoljára voltunk itt akkor is telihold volt.
-Igen. – aztán elmosolyodott. Olyan szép féloldalas mosollyal, hogy azt hittemelolvadok tőle. Még sose mosolygott így rám. Egyre közelebb értünk egymáshoz, mikor hirtelen eleredt az eső. Felálltam és rohanni kezdtem. Ő is rohant. De őt csak a cammogásból halottam. Nem felém futott hanem az ellenkező irányba. Nagyon fáztam. Csak egy lenge póló volt rajtam. Elestem. A földön feküdtem egy darabig a kimerültségtől. Majd nehezen felkényszerítettem magam. Elindultam a házunk irányába. Beértem. Lezuhanyoztam. Befeküdtem az ágyba. Szörnyen lüktetett a fejem. Elaludtam. Felkeltem, de nem emlékeztem az álmomra. Köhögtem. Elég hangos köhögésem volt. Így telt el az egész hétvégém. Becky gondozott. Hétfő délután csöngettek. Nem tudom ki volt az. Becky lerohant, hogy kinyissa az ajtót…

Telihold 2.fejezet

2010-04-19T09:04:00.000-07:00

2.Az este meg a suli

Valami nagyon érdekeset álmodtam. Egy réten voltam, Anyu meg apu is mellettem volt. A rét gyönyörű volt. Egyszer csak eleredt az eső. És mikor hazaindultunk megláttunk egy házat. Bementünk. A ház közepén egy nagy bálterem volt. Nagyon szépen ki volt dekorálva. A teremben rajtunk kívül senkit sem láttunk. De akkor a szemben lévő ajtó mögül Edward jött ki.
-Te mit keresel itt?- kérdezte meglepetten, de mintha valami öröm csilingelne hangjában.
-Illetve mi!- javítottam ki de mikor Apuékra akartam mutatni nem állt ott senki. - Khm… Én csak bejöttem, mert az eső eleredt. – magyarázkodtam. De akkor hirtelen felébredtem. Az óra mutatója 2 órát jelzet. Teli hold volt, így nagyszerűen besütötte az erdőt.
-Sétálok egyet!- határoztam el magamban.
Felvettem az egyik farmerom, meg egy sötétkék felső, ami kicsit melegebb volt. Csendben lesétáltam a lépcsőn és kimentem. Az erdő gyönyörű volt. Miközben haladtam be, patakcsörgésre lettem figyelmes. A hang felé vettem az irányt. Kiértem egy szép mezőre, amit gyönyörűen besütött a hold. Mellette csörgedezett a patak amit követtem. Ábrándozásomból egy férfihang keltett fel.
-Szia Bella!- megnéztem ki szólt. EDWARD.
-Szia! Te mit keresel itt?- kérdeztem, míg közelebb mentem hozzá, mert ő a patak mellett ült.
-Nem tudtam aludni.
-Ismerős.
-De amúgy te honnan tudtad, hogy itt ez a rét?
-Én csak a patak csobogását követtem.
-Értem. - és megpaskolta maga mellett a helyet jelezve, hogy azt szeretné, hogy üljek le oda. Leültem, az utasítást követve.
-Hogy vagy? –kérdeztük egyszerre, mire mindketten felkuncogtunk.
-Köszi, jól. –krákogtam.
Csendben ültünk egymás mellett, és a egymást fixíroztuk. Szép zöld szemek, kicsit vöröses haj. Megértem Jess-t, hogy beleszeretett. Jól nézet ki – erre a gondolatra elpirultam.
-Min gondolkodsz?- kérdezte.
-Csak Jess-en. És te?- kérdeztem rafináltan.
-Ohhh…. É é én is. - mondta. Majd megint csend lett.
-Messze laksz?- kérdeztem.
-Igen. Mért?
-Mert már hajnalodik és indulni kéne. De ha messze laksz, gondolom elvihetnélek én is.- kérdeztem félősen. Hát persze, hogy elvörösödtem.
-Elvinnél?- kérdezte izgatottan. Jajj Bella csak képzelődsz! Csak barát. Neked senki más nem tetszik.
-Persze. Na jössz?
-Indulhatunk. Mikor hazaértünk, beültünk az Audim-ba. mondtam már, hogy imádom?

*

10 perc múlva a suli előtt:

Kiszálltunk a kocsiból. Természetesen mindenki megbámult.
- Milyen órád lesz?- kérdezte tőlem
- Biológia. Neked?
- Nekem is. Megyünk együtt?
- Hát persze. mikor beértünk a terembe szétnéztem van-e valami ismerős arc. Nem volt. Csak egy pad volt szabad meg egy Mick mellett, aki a suli kreténje.
- Na ülünk egymás mellé?
- Rendben.

Jess szemszöge:

Sietve mentem leparkolni. Bella kocsia már ott állt, De Edward-ét sehol nem láttam. Már megint beteg? De most nem értem rá gondolkodni. Rohantam a biosz órámra. Mikor beértem ott volt Edward. Már megakartam kérdezni, hogy nem baj-e ha mellé ülök. De akkor láttam meg Bellát mellette. Egy világ omlott össze bennem. Bella nem hozzá illő. Nem is szép. Kétségbe esve kerestem valami jó helyet nem lúzer mellett, de az én szerencsémre már csak Mick mellett volt hely. A suli nagy kreténje. Fúúújjjj! De bejött a tanár így nem volt már időm kigondolni valamit. Leültem. De Jess te nem vagy féltékeny! Bellára? Ugyan már. Amúgy is Edward szemmel láthatóan engem szeret.

Bella szemszöge:

Egy papír csúszott a kezem alá. Edward-tól kaptam. Ez állt benne:

Szia mien órád lesz?

Biológia. Neked?

Nekem is.. . Ülsz az asztalunkhoz ebédnél?

Ez most egy ebéd meghívás? -viccelödtem

Ha szeretné hölgyem veheti annak. 

Köszönöm uram a meghívást.

Majd eltette a levelet. Kicsengettek szinte mindenki indult következő órára. Jess oda ment Edward-hoz.
- Szia Ed!- de jó ő becézheti.
- Szia Jessica!
- Én csak arra gondoltam következő órád neked is biosz lesz?
- Igen! Mért?- Mintha nem tudnád Edward. Persze elmegyek, ha kell a románchoz.
- Csak, mert arra gondoltam, hogy nem ülnénk egymás mellé?- gondoltam , hogy ezt kérdi.
- Ohh…bocsi Jess De már foglalt vagyok a következő órára.
- Ja akkor nem is zavarok tovább.- és egy szúrós tekintetet lövellt felém. De hát én mit csináltam?
- Ö… Bella nem szeretnél következő órán is mellém ülni?
- De nem azt mondtad Jess-nek, hogy már van partnered?- kérdeztem értetlenül.
- Nos én partner ügyben rád gondoltam….Ugye nem baj. Csak nem szeretnék Jess mellé ülni.
- Ja aha megértem.

*

Az ebédlőben:

Miközben sorba álltam, hallottam, hogy Edward megkérdezi a többieket Nem baj-e ha hozzájuk ülök, mert már meghívott. Mike és Eric nagyon örültek a dolognak, de Jess megint egy szúrós tekintetet küldött felém. Mikor az asztalhoz értem elleptek engem meg Edwardot kérdésekkel.
- Edward neked mért nincs itt a kocsid?- kérdezte Jess.
- Mert ma Bellával jöttem iskolába.- a srácok egy kérdő pillantást vetettek rám,
- Mért jöttetek együtt?- kérdezte Mike. Jajj most mit mondjunk neki? Azt nem mondhatjuk, hogy hát rosszat álmodtunk és reggel találkoztam vele…

Telihold 1.fejezet

2010-04-19T06:12:00.000-07:00

A bál
Bella:
A nevem:Isabella Mary Swan…Anyám és Apám már kiskoromban elváltak. Anyám azóta összeházasodott Phil-el és eddig velük éltem Phoenix-ben. Mivel Phil Baseball játékos ezért járja az országot és anyám meg szeretne vele menni de mindig itthon marad velem.Így hát apámhoz meg az újdonsült barátnőjéhez költözöm addig míg Gimnáziumba járok. Rebecka (apám újdonsült barátnője) nagyon kedves de én csak Becky-nek szólítom. Jól kijövök vele de néha az idegeimre megy. Szóval most apához költözöm Forksba és a helyi suliba fogok járni. De most készülök, mert iskolakezdő bál lesz, nem tudom h vett rá erre Becky? Most így felvettem a sötétkék földig érő estélyimet amit még Becky-től kaptam erre az alkalomra.
-Bella Drágám!Jó lenne indulni nem szeretném, hogy lekéss az első bálodról Forksban! - kiáltott fel a konyhából Rebecka.
- Megyek már!- és azzal a lendülettel már indultam is le. Nem mertem a tükörbe nézni.
- Gyönyörű vagy Bells!- mondta apu mikor leérkezdtem.
- Köszönöm!- mondtam elpirulva.
- Na akkor indulhatunk?- nézett rám Becky.
- Persze!
Mihelyst ezt kimondtam már húzott is ki magával az új kocsimba egy: Audi A3 Cabriolet-be. Nagyon szerettem a kocsit amit még anyám Renée vett nekem. Gyorsan mentünk a főúton nagyjából 150-el.Mikor oda értünk egy szerencse puszit adott az arcomra…Hát igen ő Becky.
-És én, hogy megyek haza?- kérdeztem.
- Kocsival - húzta fel a szemöldökét.
-És te?
-Én hazasétálok.
-Hogy?
-Jajj Bella el ne hidd!Látod mindig mondtam, hogy túl befolyásolható vagy. Természetesen hívtam taxit.
-Forksban még taxi is van?- értetlenkedtem
-Nem, de most lesz- kacsintotta.
-Na, akkor szia.
-Szia
Mikor elindultam a kocsimtól az iskola felé egy lány állt elém.
-Szia én Jessica vagyok!Te biztos Isabella! Klassz a verdád! Igaz te jöttél Arizonából?
-Szia! Örülök Jessica de engem csak Bellának kell szólítani azt szeretem.
-Engem meg Jess-nek azt szeretem- kacsintotta. Ahhoz képest ,hogy barna hajú elég kényes. Jess-en egy pánt nélküli rózsaszín estélyi volt, és egy hozzá illő selyem kesztyű. Mikor beértünk bemutatott a barátainak. Angela-negy elég érdekes ki estélyi volt: ezüst színű középen gyöngyözött csík és ráncos csípőjénél. Laurenten pedig egy elég kihívó vörös szoknya volt. A fiúkon,Ben-en , Eric-en, , Mike-on egyszerű szmoking volt. Beszélgetés közben kiderült ,hogy egy évfolyamba járunk . Tovább csacsogtunk mindent alaposan kibeszéltünk mikor egy fiú csatlakozott társaságunkhoz.
-Szia Edward azt hittem már sosem jössz!- krákogta Mike- Ő itt Bella!tudod az a csaj aki Phoenix-ból érkezett.
-Szia Edward Masen vagyok!
-Szia Isabella Mary Swan, De csak Bella- mosolyogtam rá.ekkor elindult a zene.
-Felkérhetlek egy táncra?- kérdezte Mike Jessicát. Jess bólintott ekkor kérte táncra Ben Angelát , Eric Laurentet. Mindenki bólintott, de mintha Angelán és Jessicán egy kis szomorúság lenne. Ábrándozásomból Edward keltett fel:
-Felkérhetlek egy táncra? –Mondta a két előbb említett lány erre a mondatra felnyögtak. Szóval ez volt a bajuk.
-Nem tudok táncolni- suttogtam alig halhatóan.
-Csak jó partner kell- suttogta mosolyogva. Aztán gyengéden felemelt a derekamnál fogva és a lábára tett. Ez halál ciki így. Miközben lassan keringtünk Jess közel táncolt hozzánk gondolom h Edward őt is felkérje. Így táncoltuk végig a számot majd a következőt párcserével és így tovább…

*
Három órával később :

-Azt hiszem indulnom kéne – mondtam a többieknek.
-Persze! Bella kérhetnék egy szívességet?- kérdezte Jessica.
-Természetesen mond csak. – mondtam
-Öhh…haza tudnál vinni ami azt illeti engem anyu hozott és a kocsit elvitte nem mehetnék veled?
-De persze, hogy jöhetsz. Nem baj , hogyha most indulunk?-kérdeztem olyan kedvesen amilyen kedvesen csak tőlem telt.
-Remek!
-Na, akkor induljunk!- Indultam ki az ajtón. Jess követett . Mikor a kocsihoz értünk elkezdte a csacsogást.
-Láttam szemet vetettél Edward-on! – mondta.Kerek szemekkel néztem rá.
-Én?
-Te.
-Én nem
-Ugyan Bella előttem nem kell titkolnod!
-Én tényleg nem …
-Jajj Bella csak szólok, nincs nála esélyed. Senkivel sem jár.- mondta kicsit féltékeny hangon
-És te ezt honnan tudod?- kérdeztem
-Hosszú történet.
-Jajj Jess tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz?- kérdeztem kicsit csípősebben a kelleténél.
-Mint már mondtam hosszú történet…
Szóval igazam volt. Tényleg féltékeny. Így mentünk míg a navigálása segítségével elértük a házukat. Aztán gyorsan hazahajtottam. Otthon már mindketten aludtak így én egy kiadós zuhanyzás után lefeküdtem és elaludtam. Valami nagyon érdekeset álmodtam…