Sziasztok!

Nagyon rossz hírt kell veletek közölnöm...
Úgy volt, hogy ma felteszem a FRISST, mert jó napom volt tegnap és befejeztem a folytatást. Mikor pedig fel akartam rakni, láttam, hogy elveszett. Még nem derítettem ki, hogy hol lehet. Mindenhol kerestem a gépen, de hiába. Sajnálom, hogy ismét csalódást kellett okoznom, de nem adom fel. Most, hogy nyári szünet van, próbálok minden héten új fejezetet felpakolni. Mivel tudom milyen rossz várni a frissre, de ígérem, ti és a Frissek vagytok az elsők (Az 5 kötelező ráér). Köszönöm megértéseteket. Bells ♥

Képek

Sajnálom, hogy lemaradtak a képek, de most itt vannak:
Bella szobája(Phoenix) :







Charlie és Becky szobája:


















nappali, konyha:

Toborzás

Toborzó!
Sziasztok! Szeretném, ha toboroznátok rendszeres olvasókat, ha megteszitek, akkor írjátok meg kérlek, hogy kit toboroztatok. 4 hét múlva zárul le. Aki a legtöbb rendszeres olvasót gyűjti, -vagy 5 kommentár 1 olvasónak számít- Ő lesz a bétázóm. Ami azt jelenti, hogy ő olvashatja el harmadjára a fejezeteket.(Az első én vagyok, a második meg Alice) A többiek hamarabb kapják meg a következő 5 fejezetet. Előre is köszönöm nektek. Meg persze azoknak is, akik jönnek.
Ha toboroztatok valakit azt itt közölhetitek velem: Chat
MSN -> ms.vivcsike@windowslive.com
E-mail -> vivi9898@freemail.hu
(Vagy ha ismersz személyesen)


Puszi:Bells

Telihold 11.fejezet

Sziasztok! Az előző fejezet, egy kicsit rövidke lett, meg zavaros, mert Esme nem küldte át lebétázni. De ne haragudjunk. Megpróbálom kijavítani és most egy oltári hosszút készítek csak nektek!

Puszillak: Bells

11. Phoenix

Szia, Bella!- Táncolt mellém Alice. Nagyon megszerettem, pedig még nem is beszéltünk. Edward egy szúrós pillantással ajándékozta meg. Én rákacsintottam, jelezve, hogy nincs semmi baj. Már éreztem a friss illatokat. Nagyon megéheztem. Alice „fojtogató” ölelése után az asztal felé pillantottam, már ki volt rakva egy tányér, pohár, kés, villa, kanál, szalvéta és mellette finomabbnál finomabb ételek. Egyik fajtából sem volt túl sok, gondolom csak nemek készítették, és ők nem esznek belőle.

-Egyél Bella bármit!- mondta Esme lágy hangon. Nem tudtam választani. Edward megfogta a kezem és a fülembe suttogta:

-Nincs kedved a szobámban megenni?- biccentettem. Aztán odahúzott az asztalhoz és kitárta a kezét, jelezve, hogy bármiből vehetek. De én nem igazán tudtam mit elvenni. Végül egy szaftos csirkecomb mellett döntöttem és köretnek krumpli salátát. Edward kivette a kezemből a tányért és elindult fel. Én is utána indultam. A harmadik emeleten megálltunk és a folyosó legtávolabbi szobájába mentünk. Benyitott. Nagyon szép volt. A fal egyik oldalán, csak CD és DVD gyűjtemények sorakoztak. Jobb oldalon egy hatalmas kanapé volt. Leültünk.

-Neked nincs ágyad?- Kérdeztem meglepetten.

-Nekem nincs rá szükségem- válaszolta.

-Mért?

-Mert mi denevérré változunk, és a falon alszunk- mondta komoly hangon.

-Tényleg?- nem bírta tovább elnevette magát, nem tudtam mi lehet olyan nevetséges.

-Nem csak ugrattalak, de azt az arcot látnod kellett volna. Nagyon édes voltál, Olyan mintha félnél tőlünk! Féltél?- kérdezte, és elkezdett csiklandozni.

-Ne- ne-nem- nyafogtam a nevetéstől. Aztán egy sikeres mozdulattal felálltam. Edward felhúzta a felsőajkát ezzel kimutatva borotvaéles fogait. Megijedtem. Lassú görnyedt léptekkel elindult felém. Én hátráltam. Elmosolyodott, de nem azzal a csábító mosolyával, hanem egy sokkal ravaszabbal. Rémisztő volt. Sikítani akartam, de nem tudtam. Edward előtt nem. Hiszen nem tenné meg.

-Nem teszed meg!- suttogtam alig hallhatóan, de ő biztos meghallotta a szuper hallásával. De mi van, ha igen? Vége az életemnek? Most halok meg? Itt a vég? És ki öl meg? Ő? Ő, akiben-legjobban megbízom? Ő? Ő tenné ezt? De az nem lehet! Még sosem tűnődtem azon, hogy hogyan fogok majd meghalni. De hirtelen elűnt és Rose rohant be a szobába.

-Bella mi történt?- kérdezte Rose.

-Nem tudom. Mi csak… és akkor… Rám támadt?- sírtam. Nem bírtam abba hagyni a zokogást.

-Bella most hazaviszlek. Jó?

-Rendben. - Felkapott a hátára és rohanni kezdett. Behunytam a szemem. Mikor letett már a szobámban voltunk. A telihold bevilágított a nyitott ablakon. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. De erőt vettem magamon, és csendesen kiosontam a fürdőszobába. Letusoltam, majd egy rövidnadrágot és pólót vettem fel. Megmostam a fogam és ránéztem a fürdőszobában található vízhatlan órára. Éjfél múlt 4 perce. Visszamentem a szobámba. Fel se kapcsoltam a villanyt csak bújtam be a takaróm alá, hogy végre kisírjam magam. Mihelyst magamra terítettem a takarót egyből elkezdődött. Próbáltam halkan, de nem sikerült. Kopogást hallottam, de nem az ajtó felöl. Az ablakon kopogtak. Felkeltem letöröltem a könnycseppeket és kinyitottam a váratlan vendégemnek az ablakok. Alice kapaszkodott a párkányba. Majd intett, hogy menjek arrébb.

-Szia Bells!- mondta.

-Szia, Alice! Te mért jöttél?

-Csak nem bírtam magammal és rád néztem, de hallottam, hogy nem alszol ezért feljöttem nem baj?

-Dehogy! Én csak…

*

Reggel:

Miután Alice elment, kimentem a fürdőszobába, hogy lemossam a sírás jeleit az arcomról. Mikor ez megtörtént letrappoltam a lépcsőn és egy müzli szeletet kezdtem el rágcsálni. A horkolásból ítélve Charlie-ék még aludtak. De Rebecka lépteit hallottam a lépcsőn. Mikor leért, mellém ült.

-Bella! Hallottam, hogy este mikor jöttél haza! Soha többet nem találkozgathatsz senkivel! Megértetted kisasszony?- mi? Becky nem ilyen.

-De…

-Nincs semmi de!- vágott a szavamba. Ma este utazunk Phoenixbe. Rendben?

-De…

-Semmi de! Charlie-val ezt este megbeszéltem! Nem szeretnénk, ha találkozgatnál vele!- beletörődtem a sorsomba. De Charlie ezt nem tenné velem!- most menj Bella és szedd össze a holmid!

-Rendben- engedelmeskedtem. Egy ideig nem fogom látni Edwardot! Lassan kullogtam fel a lépcsőn. Bementem a szobámba és gyorsan egy lapot meg egy tollat vettem elő. Belekezdtem az írásba.

Edward!

Sajnálatos módon, most Phoenixbe utazunk. Nem tudom, mennyi ideig leszünk ott! Csak szeretném, hogy tudd, nem haragszom rád!

Puszil: Bells

Ui.: SZERETLEK!

Az utolsó szót hatalmas betűkkel „véstem” a papírba. Mikor befejeztem az írást akkor vettem észre, hogy a szemem könnyben áll. Megfogtam a levelet és nagy nehezen kiugrottam az ablakon. Landoláskor, nem estem el. Nem volt időm ezen fi lózni, hogy ,hogy lehetséges. Rohantam a rétünkhöz, hogy minél hamarabb letegyem a levelet és Becky ne vegyen észre. Sikeresen odaértem. Nem botlottam meg semmiben! Nem értettem. Eddigi életem alatt, minden- legyen sima, vagy buckás- felületen megbotlottam. Semmit nem értettem. De most nem az volt a feladatom, hogy kitaláljam. Hanem, hogy a levelet elhelyezem, egy olyan helyen ahol Edward észreveszi! Sikeresen teljesítettem a feladatom. Rohantam vissza. De sajna arra nem gondoltam, hogy hogyan fogok feljutni. Hirtelen valami különös adrenalin löket arra biztatott, hogy kapaszkodjak fel a fára és ugorjak be az ablakon. Megpróbáltam az eddig hihetetlennek tűnő ötletet. Szerencsémre-és egyben hihetetlen módon-sikerült. Mikor beértem már a bőröndöm be volt pakolva. Becky vajon észrevette, hogy nem vagyok itthon? Ránéztem a már összepakolt bőröndökre és egy levél volt rajta hagyva:

Kedves Bella!

Segítettem bepakolni a bőröndödbe. Láttam, hogy levelet írsz Edwardnak. Azt is láttam, hogy kiugrottál az ablakon és, hogy megbotlás nélkül végigfutottál az erdőn, aztán ahogy visszaugrassz. Ma este mi is Phoenixbe utazunk. És kérünk téged, hogy holnap estére ne tervezz programot. A szobádban lesz iskola után, hogy hova kell menned és mikor.

Puszil: Alice!

Nagyon szeretlek drágám!

Belenéztem a bőröndjeimbe. Minden szép rendben bele volt hajtogatva. A fogkefémre is gondolt Alice.

-Bella drágám! Készen vagy?- kérdezte Charlie.

-Igen!- válaszoltam roppant kelletlenül.

-Rendben, akkor kérlek, siess. – sürgetett Becky. A hangjából is hallatszott a gúny. Felkaptam a bőröndjeimet. Nem voltak olyan könnyűek, mint amilyennek kinéztek. Lesétáltam a lépcsőn. Mikor leértem, Charlie azonnal kikapta a kezemből a bőröndöket, és elindult ki az ajtón. Rebeca követte. Most néztem csak meg milyen ruha van rajta. Egy sárga miniszoknya, ami alá egy fekete bőr cicanadrágot választott. Én is megindultam. Remek! Mehetünk a járőr kocsival, mert az én kocsim a karambolban életét vesztette. De mikor kiértem láttam, hogy egy piros cabrio állt.

-Ez meg mi?- húztam fel a szemöldököm. Becky készségesen odalibegett a kocsihoz és belekezdett a történetbe.

-Az én új kisautóm. Hát nem szép? Egyébként egy Audi A5-ös. Nagyon szép mi?- mire befejezte már a motorháztetőn ült.

-Remek!- dörmögtem a fogaim közt, úgy, hogy senki ne hallja meg.

*

Charlie leparkolt egy aranyos, egyszintes ház előtt.

-Meddig maradunk?- kérdeztem.

-Csak gondoltuk kell neked egy kis napsütés, így csak kibéreltük a házat. Nem sok ideig maradunk. - válaszolt Charlie. Bevitte nekem a bőröndjeimet. Én a kisebb szobába pakoltam. De ez a szoba is hatalmas volt. Egy hatalmas francia ágy állt a közepén. A mellette lévő falnál pedig egy kanapé. Közvetlen az ágy mellett volt egy függöny. Nem tudtam, hogy az mire szolgál. Így elhúztam. Egy közepes méretű gardrób volt. Az ágy másik oldalán egy hatalmas íróasztal állt. És az ágy előtt szabad tér. Kipakoltam a gardróbba a ruháimat. Így se foglalta el a gardrób felét. Miután kipakoltam úgy döntöttem, hogy megnézem a ház többi részét is. A szobám egy hosszú folyosóból nyílik. A folyosó végén volt a konyha. A konyhából egy ki méretű nappali nyílt. A folyosó másik végén volt Charlie és Becky szobája. Bekopogtam és benyitottam. Senki nem volt ott. Ez a szoba is hatalmas volt. Az egész ház gyönyörű.

-Bella! –nyitott be apám az ajtón- Beírattunk a közeli iskolába. Azt hiszem valami olyasmi a neve, hogy Phoenix High School.

-Mi? Mikor anyámnál laktam is odajártam!

-Remélem nem baj. De csak most értesültem arról, hogy Renée egy saroknyira lakik…