15.fejezet: Leleplezés

Sziasztok! Én írtam meg a fejit már régen jelentkeztem! És köszönöm Alice-nek a bétázást!

Puszii: Esme

/Edward szemszöge/

- Bella nem lenne jobb, ha te ezt nem néznéd végig?-kérdeztem. Apró ráncok jelentek meg az arcán, amikor válaszolt:

- Edward jobb lenne, ha Renée és Charlie is tudna róla. - mondta szerelmem. Én, mint mindig eleget tettem kérésének bármilyen butaság is legyen az. Ezért hát elővettem egy fényképezőgépet és lehúztam az autó ablakát. Így már a sötétített ablaküveg nem takar el minket. De ahogy beszélgetésükből hallatszott nemigen fognak velünk foglalkozni. Bella a fényképezőgépre nézett:

- Edward ezt te honnan tudtad?

- Tudod, Bella nem árt, ha valakinek van egy kis jósnője otthon!- mondtam mosolyogva.

- Te ezt mióta tudod? –kérdezte vádlón.

- Amióta te meggyanúsítottad őket az óta figyeltetem Alice-szel! Eddig ő azt mondta nem fog történni semmi, de ma igen. –mondtam. Bella kissé csúnyán nézett rám. Ekkor felkaptam a fényképezőgépet és elkezdtem kattogtatni. Sajnos a gép nem olyan jó felvételeket csinál, mint ahogy én látom őket. De az emberi szemnek ez is megteszi.

- Ezután már nincs más dolgunk csak elmondani Charlie-nak és Renée-nek! –mondta Bella kis feszültséggel a hangjában. Közelebb hajoltam hozzá. Amikor megérezte illatomat elkezdett verdesni a szíve, mint egy kolibri szárnya. Hozzáértem ajkához ekkor már szíve majd kiesett a helyéről. Megcsókoltam. Bella megint heves volt. Sajnos el kellett húzódnom tőle. Csúnyán nézett rám, mint mindig, amikor csókunk közepén eltolom.

- Edward… –mondta. De beléfojtottam a szót, mert visszanyertem önuralmam. Ennek láthatóan örült, de most sem tudtam illatát tovább bírni. Mámorító volt.

- Bella most jobb lenne megmondani Charlie-nak és Renée-nek a „híreket”!- mondtam. Láthatóan igazam volt, de nem akart menni. De beindítottam az autót és elindultunk Charlie háza felé. Az újdonsült szerelmespárt pedig otthagytuk Renée-ék házában. A fényképezőgépem szerencsére rögtön előhívta a képeket. Én nem mehettem be Bellával így Alice-t hívtam ide. Charlie éppen akkor hajtott fel a feljáróra.

/Bella szemszöge/

- Szia, Bella!- ugrott oda mellém Alice és átölelt.

- Szia, Alice, köszi hogy segítesz!

- Szívesen.

Mikor bementünk a házba Charlie a kanapén ült.

- Sziasztok!- köszönt kicsit meglepve Alice láttán.

- Szia, ő az egyik régi barátnőm Alice.

- Apu tudnod kell valamit Becky-ről… Phil és ő… összejöttek.

Charlie nem tudott semmit sem szólni. Az arcszíne a szivárvány minden színében játszott.

- Bella te ezt honnan gondolod? Mi a bizonyíték rá? – kérdezte mérgesen. Nem tudtam mit szólni erre. Ezért átnyújtottam a képeket. Charlie ekkor már biztos volt abban, hogy igazat mondok. Átölelt és nagyot sóhajtott. Látszott rajta hogy nagyot csalódott Rebecka-ban.

- Bella te ezt mióta tudod? –kérdezte.

- Amióta Becky állásinterjúra ment! –mondtam.

- De persze Phil-hez ment. –mondta Charlie. Látszott rajta hogy már nagyon várja Becky-t haza.

- Renée tudja?

- Még nem mondtam el neki!- mondtam.

- És hogy-hogy együtt csináltátok? –kérdezte Alice-től.

- Bella megkért, hogy segítsek neki a „nyomozásban”! Azt mondta egyedül nem tudja megcsinálni! –mondta. Ennek persze fele sem volt igaz, de Charlie elhitte. Szerencse hogy a vámpírok meggyőzően tudnak hazudni. És nem, tudnak elpirulni. Ami persze rólam nem volt elmondható. Charlie egy nagyot bólintott. Jobbnak látta elhinni. Leültünk a konyhában és Charlie megkínált engem és persze Alice-t egy csupor teával. De én nem hagytam. Leültettem Charlie-t és hozzáláttam vacsorát főzni. Alice, mint mindig nem kért semmit. Charlie-nak ez már feltűnt, de nem szólt semmit. Bélszínt készítettem apámnak. Eközben kopogtak az ajtón. Odamentem kinyitni. Charlie arca megint mérges lett. De nem Becky volt az. Elkezdtem nevetni és potyogtak a könnyeim is. Anyu jött meglátogatni. Charlie is szebb színt vett fel. Ez a megcsalás közelebb hozza őket egymáshoz. Alice üdvözölte Renée-t. Egy jelentőségteljes pillantást váltottam Charlie-val.

- Anyu el kell mondanunk valamit Phil-el kapcsolatban… - mondtam. Nagy levegőt vettem.

- Phil és Becky megcsal benneteket. Renée-nek elkezdtek záporozni a könnyei. Megölelte Charlie-t, aki zavarban volt. Mindketten csalódtak társukban. Renée azonnal haza akart menni. Én nem álltam az útjában. Renée azt mondta holnap majd benéz. De most muszáj hazamennie. Alice tudta, hogy ott fogja találni Becky-t és Phil-t és odasúgta nekem. Mikor elment anyu odamentem Charlie-hoz és átöleltem. Túl sok volt neki ez a nap.

/Renée szemszöge/

Kocsimmal a sarkon alig tudtam befordulni. Phil azt hitte csak éjszaka érek haza. De tévedett. Tehát lelepleződtek. Idegesen becsaptam a kocsiajtót és kinyitottam az ajtót. Azonnal berohantam a hálóba. Ott feküdtek az én hálószobámba az én ágyamon. Felkapcsoltam a villanyt is. Észrevettek. Elkezdtem sírni. És kirohantam a szobából. Phil jött utánam.

- Renée meg tudom magyarázni. Ez nem így történt, ahogy te látod. - Visszafordultam idegesen a könnyeim záporoztak, de nem érdekelt.

- Phil, elegem van a magyarázkodásaidból. Megtörtént és kész. Ezen már nem tudsz változtatni. Akkor legyetek boldogok én nem állok az utatokba. És ezzel befejeztük Phil. Takarodjatok a házamból. Holnap visszajövök, de nehogy itt legyetek. –mondtam. Elrohantam a kocsimhoz. Nem törődve Phil-el aki egy lepedőbe csavarva állt az út szélén. Elhajtottam kocsimmal. Visszamentem Charlie-hoz. Megint bekopogtam most ő nyitott ajtót. Mikor meglátott örömmel vegyes sajnálkozás terült el az arcán.

- Szia, Renée!- köszöntött. Én is köszöntem neki.

- Lenne egy szabad hely nálatok ma estére? –kérdeztem.

Sziasztok! Remélem tetszett! Függővég lett, de remélem nem baj! :) Puszi: Esme

Tessék Esme megírta nektek ezt a fejezetet. Rá tudtam venni. A kövit Szerintem Alice fogja.

Puszi: Bells

14.fejezet

Szisztok, remélem tetszett az előző fejezet. Nem tudom, hogy mit írhatnék ide. Puszi: Bells

14. Az Angyal! Az Angyal?

Edward szemszöge:

- Minden vámpír csillog ilyenkor. – s ilyenkor egy hatalmas fehér fényt világította be a nappalit. Felnéztünk mind a ketten, mintha az ég nyílt volna meg. Vakítóan fehér volt. De mégsem zavarta a szemem. Egy tejfehér gyönyörű nő szállt le hozzánk! Fehér szárnyai voltak. Mikor, már annyira leért, hogy lehetett a fejét is látni, az ég bezárult. A különös nő felénk fordult. Teljesen úgy nézett ki, mint anyu. De ez lehetetlen. Igaz, néhány hónapja a vámpírlétre is azt hittem, hogy lehetetlen.

- Edward!- trillázta gyönyörű hangján. Vízhangzott tőle a nappalink.-

Edward kicsim!

- Anyu?

- Igen?

- Anyu!

- Jaj… Edward! Nincs semmi baj. De nekem mikor akartad elmondani, hogy átváltoztál?

- Hogy mondhattam volna el? Egyébként mi lett belőled!?

- Angyal! Léteznek angyalok, mint ahogy vámpírok is. De nem maradhatok sokáig. –s megölelt. Az érintése még az én jeges bőrömhöz képest is hideg volt. –Most mennem kell. Szia- Egy hűvös puszit nyomott az arcomra.

- Ne menj el! Nem is beszéltél magadról! Jól vagy? Mi jó történt az óta veled? Hogy lettél angyal?

- Majd eljön az ideje, mikor minden a kérdésekre választ kapsz!- S az ajtón keresztül kiment. Követtem. Éreztem, hogy Bella is követ. S anyu a szárnyait csapkodva felment. Bella átölelt. Megcsókoltam. Ekkor valami fényes dolgok lebegtek körülöttünk, s felemeltek a magasba. Beláttuk az egész erdőt. Angyali kuncogást hallottunk. Majd, ahogy felemelkedtünk le is zuhantunk, de lassan. Mihelyt a lábam érzékelte a talajt, iszonyatos fájdalmat éreztem a kép lapockám közt. Majd a fejem is fájni kezdett. S mintha valaki ki akarná tépni a hátam olyan fájdalom zúdult a rám.

Bella szemszöge:

Edwardon láttam, hogy szenved. S egy fehér szárnyat láttam mögüle előbújni. Fehér volt, angyalszerű.

- -A különleges képességed!- suttogtam.

- Tessék?- kérdezte, mintha semmit sem vett volna észre.

- Itt a különleges képességed. A szárnyad.

- A mim?- kérdezte meglepetten. Hátranyúltam és megfogtam a szárnyát. Előrehúztam, hogy Ő is lássa, miről beszélek.

- Látod?

- Mi történt velem?

- Az angyal- suttogtam. –Próbálj meg vele repülni.

- És hogy?

- Nem tudom, ezt neked kell érezni, nem? – S csapkodni kezdte a szárnyát. Felszállt. Majd felszállt. Gyönyörűen repült. Majd eltűnt a szemem elől. Mikor visszajött hangos nevetést hallottam.

- Gyere. Szállj fel velem.

- Mégis hogy?

- Szállj fel a hátamra. –mondta nevetve. – Ezt neked is látnod kell.

- Mégis mit?- De mielőtt válaszolt volna, felmásztam a hátára, megbíztam szerelmemben. Aztán vámpírgyorsasággal futni kezdett. Már ennél a pontnál elhatároztam magamnak, hogy soha többé nem szállok fel a hátára. De felszállt. Nem mertem kinyitni a szemem. Most már biztos voltam benne, hogy soha többé nem fogok felszállni a hátára.

- Hát nem gyönyörű?- kérdezte szerelmem.

- Nem tudom. - Lehet, hogy csak két szó volt, de ezt is nehezen tudtam kinyögni. Féltem, ha megint kinyitom a számat, biztos lehányok valamit, ez esetben valakit. De muszáj volt pontos választ adni. –Nem merem kinyitni a szemem.

-

Ne félj. Csak próbáld meg, hidd el, hogy megéri. - Nehezen kinyitottam a szemem. S mintha a hányingeremet elkergették volna, elmúlt. Helyét egy sokkal jobb érzés vette át. A táj, ami fölött elrepültünk, gyönyörű volt. Melegséggel járta át a testem. Kicsit hasonlított a rétünkhöz.

- Ez gyönyörű!- suttogtam.

-

Igen. – Bal oldalt egy kis patak csordogált, miből egy kis tavacska jött ki. A tó mellett két öreg fa ácsorgott. A tisztás többi részén fű volt, persze foltokban virágok is voltak.

- Szálljunk le egy kicsit. - kérleltem Edwardot. Ugyanis közelebbről is meg szerettem volna nézni a tavat. Edward a rét szélén, egy szikladarabra szállt le.

Másnap délután (a parkban):

Ez a nap is unalmas volt. De vártam is- meg nem is- a délutánt. Vártam, mert így végre kiderülhet az igazság. S Charlie végre boldog lehet, és nekem se kell szenvedni. De az is ehet, hogy tényleg állásinterjún volt Rebeca. Ugyanakkor nem vártam, mert emlékszem milyen boldog volt Charlie Beckyvel, és volt kilátás arra, hogy újraházasodjon. Renée lehet, hogy megint el fog válni, és akkor nagyon szomorú lesz. Edward nem szállt ki a kocsiból, mivel egy járókelő erre jött. Inkább én ültem be hozzá.

- Készen állsz?- kérdezte.

- Indulhatunk. - fújtam ki a levegőt. Hamar odaértünk anyuék házához. Benéztem az ablakon. Ben volt Becky meg Phil is…

Há-há! Függővég. Ez mindig lázba hoz. Egyébként még nem döntöttem el, hogy mi legyen a folytatás. Tehát, ha van valami óhaj sóhaj, csak rajta hallgatom.

Nagyon jó érzés, hogy ismét kaptunk egy díjat. Mivel nem tudom, hogy mit kell most ehhez írnunk, ezért csak meg tudom köszönni annak aki gondolt rám. Köszönjük Esme! http://www.onelove-esme.blogspot.com/
Az az 5 ember akinek tovább adjuk:
http://rajongas.blogspot.com/
http://feketeangyalsaga.blogspot.com/
http://aharmadikuralkodohaz.blogspot.com/
http://beyondtheocean-vicky11.blogspot.com/
http://bettifanfiction.blogspot.com/
Mégegyszer köszönöm neked Esme.♥

13.Beszélgetések

Sziasztok! Borzalmasan sajnálom az előző Friss-el történő problémákat. El se tudjátok hinni, hogy szégyellem magam miatta:’(Szeptembertől kollégista leszek, így szükségem van egy olyan segítőre, aki nem mer, vagy nem szeretne egyedül blogot írni, és szívesen folytatná velem a történetet. Mivel én csak hétvégenként jutok a géphez. Ő lenne az én (bétázóm, ötletadóm és Alice mellett a design erem is) így mindenki jól jár. Hamarabb lesznek frissek. Sőt még izgalmasabb lesz 1-1 fejezet (nem kell annyiszor hallgatnotok az én butaságaimat, amit a fejezetekbe beleírok.

13. Beszélgetések.

Hát apám már a rendőrőrsön volt Becky meg majdnem leszedte a fejemet.

Sajnálom. Nekem kellett volna figyelnem az időt. Igazán sajnálom.

Nem te tehetsz róla. Mostanában Rebeca olyan undok, mintha titkolna valamit.

Lehet.

Te tudsz valamit. –nem válaszolt. –Edward ki vele. Mond meg!

Tegnap mikor a parkba érted mentem láttam, hogy Renée meg Phil hazajöttek.

Igen? És ehhez mi köze van Becky-nek? – megint nem felelt. – Edward válasz várok. Most! Kérlek, mond el!

Nos, tudod, hogy Rebaca hol volt, mielőtt hazaért volna?

Állásinterjún. Nem?

De, és te azt tudod, hogy hol?

Nekem nem mondott semmi, csak, hogy másik városrészen lesz és későn jön majd haza, de semmi egyebet. Ja, meg nem engedte, hogy Charlie elkísérje.

Valójában kétsaroknyira volt az állásinterjú, Renée-ék, de erről anyukád semmit nem tudott. Csak Phil volt otthon.

Szóval arra célzol, hogy lehet, megcsalja Phil anyut? Becky meg aput?

Én nem vagyok benne biztos, ennek még néz utána, vagy én is megtehetem, ha gondolod.

Közösen kell végigcsinálnunk.

Kell?- kérdezte ravaszul, s vadul megcsókolt. Rám dőlt az ágyon, s én is visszacsókoltam, vártam a határt mikor állj, t parancsol, s mintha a gondolatomban olvasna felült. Szomorúan biggyesztettem le az alsó ajkamat.

Szeretlek!- suttogtam a fülébe.

Én is!- duruzsolta ő is vissza nekem.

Mért kell az, ha meglátlak, rám nézel, hozzám szólsz, hozzám érsz, megcsókolsz, akkor a szívem ki akar esni a helyéről? Persze gondolom mindezt úgy, hogy te nem is tudsz róla! hmm?

Honnan gondolod, hogy nem tudom?

Mért tudod? Honnan?

Nekem tökéletes hallásom van.

És még a szívdobbanásomat is meghallod?

Persze! S imádom, hogy ha meglátsz, rád nézek, hozzád szólok, hozzád érek, megcsókollak, akkor a szíved ki akar esni a helyéről!- duruzsolta a fülem be.

Imádom ezt.

Mit?- nézett rám ártatlanul. S megint duruzsolni kezdett a fülembe. - Ezt? Vagy ezt? – S csókolgatni kezdte a nyakam- Vagy ezt?- S enyhén megcsókolt, visszacsókoltam.

Nem tudok dönteni, melyiket jobban. - kuncogtam fel. Kuncogásomat nem hagytam volna abba, de ásítottam. Edward felállt. – Ne menjél, kérlek! Vagy neked is aludnod kell?

Én nem tudok aludni.

Soha?

Soha.

Ne menj akkor el.

De aludnod kell.

Maradj itt. Olyan meleg van nélküled. – kiszálltam az ágyból és behúztam magam mellé. A kezét magam köré csavartam és ráfeküdtem a mellkasára. Pillanatok alatt elaludtam. Álmomban ugyanazt álmodtam, mint régen álmodtam egyszer. A rétünkön voltam, de most egyedül. Anyu meg apu nem volt velem. Eleredt az eső. Bementem egy házba, pontosabban valami hatalmas palotába. Egy bálterem volt az ajtó túloldalán. Edward már várt rám.

Végre megjöttél!

Edward?

Igen?

Edward vigyázz! – De késő volt. Mike rávetette magát. Pont be akart egyet húzni Edwardnak, de szerelmem lelökte magáról. Talán túl erősen, Mike mikor felállt üvöltve egy késsel rohant Edward felé. Mikor bele akarta döfni Edwardba felkeltem. Felültem az ágyon hirtelen.

Edward!- suttogtam.

Igen?

Jól vagy?

Már mért ne lennék jó?

Csak- visszafeküdtem- álom volt. Semmi több. Csak álom. - suttogtam magamban. Rettenetes volt.

Mit álmodtál- kérdezte kétségbe esetten.

A rétünk…- folytattam volna tovább, de a könnyeim záporozni kezdtek. Szörnyek éreztem magam azzal a tudattal, hogy, ha én sírok, akkor neki is fájdalmat okozok. Szörnyű, önző egy alak vagyok. Mély levegőt vettem, próbáltam visszatartani a sírást. A harmadik nagy levegővétel után már igazán belejöttem a lélegzésbe, de sajnos a könnyeim záporozása nem hagyta abba. Edward egy dalt dúdolt a fülembe. Gyönyörű volt. Az én altatóm. –Ez mi?

Nem tudom.

Gyönyörű. – A dal segítségével el tudtam aludni. Nem álmodtam semmit. Reggel apu ébresztett fel.

Bella! Hasadra süt a nap! Ébresztő! Suliba kell menned! Lekésed a második napodat.

Apu?

Igen?

Hány óra?

Hú… ha te azt tudnád, biztos nem fetrengenél itt. – Ijedten felpattantam. Ránéztem az éjjeli szekrényen lévő órára.

Jesszusom!- 10 percem volt arra, hogy induljon a villamos. Gyorsan felpattantam, belevágtam a könyveket a táskámba, megfésülködtem és felöltöztem, fogat mostam s útközben egy müzli szeletet rágcsáltam. Éppen elértem a villamost. A napom szintén unalmasan telt. Mikor hazaértem letettem a táskámat az ágyamra. Elhatároztam, hogy megírom a házimat. Hamar kész lettem, úgy döntöttem sétálok egyet a parkban, ahol tegnap találkoztam Edward-dal. Már sétálhattam ez ideje, mikor abban reménykedtem, hogy meglátom Őt. És egy kanyar után ott volt.

Azt hittem már nem jössz! – mondta.

De itt vagyok. – s egy teljesen ismeretlen kocsi felé húzott. – Ez meg mi?- kérdeztem kitágult szemekkel.

Kellett egy sötétített üvegű kocsi, ha Phoenixben feltűnés nélkül szeretnék mászkálni. Na de gyere, most vigyázni fogok, hogy időben hazaérj. És holnap elmehetünk Rebeca után nyomozni.

Köszönöm.

Edward szemszöge:

Mikor beültünk az új kocsimba, beletapostam a gázba. Rohantam az itteni házunkhoz, ami egy közeli esőerdő közepén fekszik. Esme, Carlisle és Alice elmentek vadászni, így egyedül lehettünk a házban. Mikor bekísértem a nappaliba váratlan kérdést tett fel Bella.

Hogy lehet megölni egy vámpírt?- kérdezte egy kicsit félve.

Nehezen.

Keresztel? Napfénnyel? Ezüst tőrrel?

Nem. Ez csak mese. Minket tűzzel lehet csak megölni.

A napfényben tegnap mért csillogtál, mint egy gyönyörű gyémánt szobor?

Minden vámpír csillog ilyenkor. – s ilyenkor egy hatalmas fehér fényt világította be a nappalit. Felnéztünk mind a ketten, mintha az ég nyílt volna meg...

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte!
2. A logót ki kell tennem a blogomba!
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam!
4. Írni kell magadról 7 dolgot!
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak!
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

1.Nagyon-nagyon szépen köszönjük Klaudiának, aki gondolt ránk.
2.Kitéve.
3.http://klaudia-jlet.blogspot.com/ kész!
4. 1. Kedvenc könyv: Esme: Twilight saga Alice: Breaking Dawn Bells: Twilight saga, Üvöltő szelek, Büszkeség és balítélet...
2. Mit szeretünk csinálni: Esme: Táncolni, olvasni Alice: Korcsojázni, olvasni, rajzolni, fényképezni, shoppingolni Bells: korizni, olvasni,táncolni, öltözködni, shoppingolni
3. Hogy ismertük meg az Alkonyatot (könyvet): Esme: Bells és Alice tanácsolta Alice: Bells tanácsolta Bells: tesóm osztálytársai olvasták
4. Mi a kedvenc sportunk: Esme:kézilabda, táncolni (egyébként szerintem tartózkodik mindenféle fizikai mederöltetéstől) Alice: jég-gör kiori, futás, úszás, Bells: futás, jég-gör kori, tánc, kézilabda kapus, grund és szabadfogású birkózás
5.MSN: Esme:imre.csilla@hotmail.com Alice:gonda.noi@windowslive.com Bells:ms.vivcsike@windowslive.com
6: Hogy lettünk jó barátnők: elsőtől kezdve egy osztályba jártunk. De sosem voltunk igazán jó barátnők. Csak osztálytársak. De Bells szeptemberben elkezdte olvasni a Twilight sagat, az osztályból senki se olvasta el csak a filmet nézték meg. de Alice meg Esme elolvasták. Így összekovácsolódtunk. Meg még egy csaj (Bells unoka testvére, ugyanabban az osztályb jár)Rose.
7:Nagy kori álom: Esme: Ügyvéd, orvos Alice:ügyvéd, építész, lakberendező, régész Bells: főszerkesztő, orvos, stylist, menedzser


5: Akiknek tovább adjuk:
http://volterraszulottebylanaandivi.blogspot.com/
http://boldogveg.blogspot.com/
http://rajongas.blogspot.com/
http://fulladas.blogspot.com/
http://www.stories-of-the-volturi.blogspot.com/
http://www.holdfogyatkozas-alice.blogspot.com/
http://www.onelove-esme.blogspot.com/

Mégegyszer köszönöm Klaudia !♥

12.fejezet

Sziasztok az ízelítőt Bella írta de a fojtatást már én Alice.Remélem tetszik majd az én részem is .Pux :Alice

12. fejezet


- Remélem nem baj. De csak most értesültem arról, hogy Renée egy saroknyira lakik. Igazából tényleg nem tudtam. - sajnálkozott Charlie.
- Istenem! Apu!- sikítottam fel- Ez Tökéletes! Imádlak! Mikor látogathatom meg anyut?
- Az igazság az, hogy majd, csak 2 nap múlva érkezik, addig várnod kell.
*
Másnap reggel:
Nem voltam izgatott egy kicsit sem. Normális ruhába öltöztem. Mikor a szokásos villamossal eljutottam az iskolához, feltűnést kerülve mentem be a már megszokott ajtón és folyosókon keresztül az eligazító irodáig. Bent a nő lenézően ideadta az órarendemet. Megnéztem, hogy ma milyen órákkal kell szembenéznem. Semmi jót nem ígért. Az első órám biológia a 2. emelet 19-es teremében. Forks-ban mennyire szerettem arra az órára bejárni.

Alice tollából:

Mikor hazaértem az ágyamon már ott volt az igért cetli Alicetől hogy hova kell mennem.Phoenix legnagyobb parkjának címe állt a papíron,gondolom nem akartak egyedül az erdőbe hívni.Régen sokszor jártunk erre felé anyuval így könnyen megtaláltam a helyet.Mikor beléptem a parkba Edward csillógó bőrével találtam szembe magam.Elég ramatyul nézett ki.

-Szia.-mondtam kicsit vidámabban.

-Bella nagyon sajnálom amit tettem és nagyon is megértem ha nem akarsz velem többet találkozni.Hogy is gondoltam hogy te és én egy szörnyeteg együtt lehetünk.

-Sssss.-mondtam s erőteljesen megcsókoltam hogy abba hagyja az önbiráskodást.

-Én nem harakszom rád ! –mondtam nyomatékosan.-Én szeretlek.

- Én is sugta fülembe .-a hideg lehelettől még mindig libabőrös lettem.

Na akkor elmegyünk Esmékhez mert már nagyon aggódtak?-mondta .Próbálta leplezni az arcáról a fájdamat de láttam hogy ennyivel nem bocsátott meg önmagának.

Elindultunk kifelé a parkon.Mikor kiértünk már ott csillogott az ezüst volvó.Kinyitotta nekem az ajtó én pedig beszáltam.Elég gyorsan megérkeztünk a Phoenixi házukba.Ez is mélyen az erdőben volt.

-Gyönyörű.-mondtam mikor kiszáltam a kocsiból.Kisebb volt mint a Forksi házuk ,de ennek felét is üveg borította.Mikor az ajtóhoz értünk Alice ugrott a nyakamba.

-Na végre itt vagytok ,már utánatok akartam menni.

-Szia drágám ,csak hogy itt vagy.-mondta Esme teljes szívből.

-És a többiek?- kérdeztem kicsit meglepve.

-Ők Forksban maradtak ,iskolába kell járniuk nehogy nagyon feltünő legyen.-mondta Edward egyhangúan.

-Ó ,persze.-mondtam.

-Csak én jöttem mert nem bírtak Esmeék otthon tartani.-pattogott előttünk Alice.

Leültünk Edwardal a nappaliba .Láttam rajta hogy még mindig fáj neki a történtek.

-Edward kérlek ne kínozd magad.A Forksban történt az semmiség.

-Igen az semmiség de mi lett volna ha Rose nem jön be a szobába.Nem biztos ,hogy le tudtam volna állni.Én nem bírnám ki ha elveszítenélek és azt főképp nem hohyha én tennék benne kárt.

-Edward ezt fejezd be!-mondta már kicsit mérgesen.

-Én szeretlek és tudom hogy te sosem bántanál.Megcsókoltam ,ő visszacsókolt.

Bekapcsolta a tv-be valami romantikus vígjátékot és azt kezdtük el nézni.Mikor a filmnek vége lett az órámra pillantottam .Tíz múlt öt percel, basszus már rég otthon kellene lennem.Gyorsan beszáltuk a kocsiba .Edward vezetési kézségei mellett 5 perc alatt hazaértünk vagyis a bérelt házba.

-Szia és nyomott egy puszit a homlokomra.

-Holnap találkozunk?-kérdeztem reménykedve.

-Persze,amúgy meddig maradtok itt !?

-Nem tudom Rebeca teljesen kifordult magából tegnap egy Audi M5-össel jött haza, ja és miniszoknyában jár, még sohasem láttam miniszoknyában.

-Biztos csak tetszeni akar Charlienak.-mondta Edward megyugtatólag.

-Biztos!

-Jó éjt!

Mikor beértem a házba Beckyvel találtam szembe magam.

-Mitképzelsz Bella azért jöttünk ide hogy itt is hajalba tisztelj meg minket azzal ,hogy hazajössz?-Amúgy is hol voltál még csak tegnap jöttünk.-kiabálta.

-Tudod én régen itt éltem és voltak barátaim .Egy régi barátnőmmel beszéltük el az időt.-mondtam kicsit flegmán.

-Akkor is legalább szolhattál volna,Abád már nagyon ideges volt és elment a helyi rendőrőrsre.Most pedig gyorsan menny az ágyadba holnap iskola.

Gyorsan felhívtam apámat hogy jól vagyok és hazajöttem,csodálkoztam hogy Becky nem hívta fel előttem.Lefürödtem és megnéztem kell e valamit holnapra tanulni.

Irodalom:Az üvöltő szelek elemzése,na azt a könyvet már vagy százszor elovastam legalább nem kell semmiből készülni.

Lefeküdtem és megpróbáltam elaludni. Hajnalban felriadtam biztos valami rosszat álmodtam.A szobám mélyén egy halvány alakot pillantottam meg.Edward volt az ,rögtön felismertem.

-Csak meg akartam nézni biztos jólvagy e ,az este kicsit zaklatott voltál.Odafeküdt mellém én pedig átöleltem.

-Amúgy nagyon haragudtak hogy későn jöttél haza?

-Hát apám már a rendőörsön volt Becky meg majdnem leszedte a fejemet.

Sziasztok! Na mostmár lehet írni a komikat!Pux:Alice

Ízelítő

12. fejezet ízelítő

Sziasztok! Én Esme vagyok sajnos Bells nem ért most rá ezért eddigi írását felrakom ízelítőnek.A folytatás hamarosan érkezik. Puszi:Esme

- Remélem nem baj. De csak most értesültem arról, hogy Renée egy saroknyira lakik. Igazából tényleg nem tudtam. - sajnálkozott Charlie.
- Istenem! Apu!- sikítottam fel- Ez Tökéletes! Imádlak! Mikor látogathatom meg anyut?
- Az igazság az, hogy majd, csak 2 nap múlva érkezik, addig várnod kell.
*
Másnap reggel:
Nem voltam izgatott egy kicsit sem. Normális ruhába öltöztem. Mikor a szokásos villamossal eljutottam az iskolához, feltűnést kerülve mentem be a már megszokott ajtón és folyosókon keresztül az eligazító irodáig. Bent a nő lenézően ideadta az órarendemet. Megnéztem, hogy ma milyen órákkal kell szembenéznem. Semmi jót nem ígért. Az első órám biológia a 2. emelet 19-es teremében. Forks-ban mennyire szerettem arra az órára bejárni.

Ezért most már komizhattok ha van kedvetek! Ennyit most előre és nemsokára Bells is jön a kövivel!Pux :Esme