Telihold 7.fejezet

7.fejezet:A kórház


7.A kórház


Nem láttam mást csak egy hirtelen jött nagy fénycsóvát magammal szemben, ami felém közeledet. Félrerántottam a kormányt, de ezzel csak rontottam a helyzeten. Ahogy bekanyarodtam jobbra, a kocsi egyenesen a kocsi oldalának ment. Szerencse, hogy be volt csatolva az övem. Így mikor a kisteherautó belém ütközött a fejem előre csuklott az ütés erejétől. A légzsák egyből kirúgta magát, de már késő volt. a fejem bevertem. S hirtelen csak sötétséget láttam semmi mást. Mikor a szemem-kinyitottam egy mentőben feküdtem. Én hogy kerültem ide? Kérdeztem magamtól. Iszonyatosan fájt a fejem, meg a bal oldalam. Szétnéztem, rajtam kívül, a kocsiban 3 mentős volt. Az egyik vezetett, meg egy a mellette lévő ülésen volt. A 3. meg az agyam mellett ült, és kinézett az ablakon.
-Hol vagyok?- kérdeztem, a mellettem tanyázó embertől.
-Hilsboroban. – mondta kedvesen, készségesen. – Egy kisteherautóval volt karambolod. Elájultál. Most viszünk a helyi korházba. Amúgy te vagy Isabella Swan?
-Igen. – mikor bevittek a korházba egy terembe vittek. A mellettem lévő ágyon nem tudom ki feküdt, mert el volt húzva a függöny. A másik üres volt. Majd nyílt az ajtó. Egy orvos jött be rajta. Gyönyörű volt. Aranyszőke haj, mely illett az arany szeméhez. Az arcvonásai tökéletesek. Nagyjából a 23-as éveiben járhatott.
-Dr. Carlisle Cullen vagyok. Én vagyok az orvosod. Meg itt van és segít nekem a fogadott fiam. De ő csak később jön be.
-Rendben. –megvizsgált. Majd kiment, miután elhúzta a mellettem lévő függöny. Kíváncsi voltam ki van ott. Mikor odanéztem megpillantottam Pollyt? Vagyis nagyon hasonlít rá. Csak ő egy kicsit szőkébb volt.
-Szia! Molly vagyok! –köszönt kedvesen.
-Szia! Bella!
-Te honnan vagy itt?- kérdezte.
-Forksból. – erre egy meglepő képet vágott. –és te? Mióta?
-Én is Forks-ból. Eddig még nem láttalak. Amúgy augusztus óta de ma megyek haza.
-Véletlenül nem ismersz egy Polly-nevű lányt?
-De. Ő az ikertestvérem. - még csevegtünk egy darabig. Puszipajtások lettünk és mikor már pakolt elbúcsúztunk. Utána elvitték. Nagyon megkedveltem. Beesteledett. Én elaludtam. Reggel mikor felkeltem senki nem volt a kórteremben. Ekkor sétált be az orvosom.
-Látom, társaságra lenne szükséged.
-Jól jönne. Amúgy mikor mehetek haza?
-Majd kedden. A szüleidet már értesítettük és délután anyád meglátogat. – majd kiment. Én kinéztem az ablakon. Jó idő volt. Edwardra gondoltam. Majd nyílt az ajtó és egy angyalhang szólalt meg a hátam mögött.
-Szia, Edward vagyok. –szép játék a sorstól. Arra fordultam és egy angyal állt velem szemben. Meglepettnek és ijedtnek tűnt egyszerre. Vörösesbarna haja volt. Tökéletes arca.
-Edward?- kérdeztem, meglepetten mire egy könnycsepp hullott ki a szememből. Közelebb jött, de nem a szép zöld szemeket láttam hanem, aranybarna. De annyira hasonlított Edwardra. - Szia!
-Mi újság?- kérdezte kedvesen.
-Nincs semmi.
-Honnan jöttél? Kérdezte gyanakodva.
-Forksból. Mért?- de nem válaszolt, hanem kirohant a szobából. Halottam ahogy Carlisle-val beszél.
-Carlise! Ő Bella, akiről beszéltem. Ő a Forksi. És szerintem nem ismert meg. Most mit csináljak. Szerintem ő az.
-Semmit. Ha nem ismert meg az jó nem? És te vele akarsz lenni nem?
-De… Igen de… nekem ez nem fog menni.
-Fiam, te döntesz…- mi most Edward nem meg hallt? Pedig ő az! De nem gyanakodom, ha szeretné, elmondja magától is.


Másnap Reggel:


Mikor felkeltem azt hittem álmodom. Az angyalom ült mellettem.
-Jó reggelt!- vigyorgott.
-Neked is! Mióta ülsz itt?
-Elég régóta!
-Uh… Beszéltem álmomban?
-Csak néhány szót említettél valamilyen Edwardról, meg valamilyen Forksí rétről. Meg zöld szemekről.
-Oh…- elvörösödtem.
-Ki az az Edward? Rajtam kívül?- kérdezte kedvesen Ó mintha nem tudnád Edward!
-Ő az egyik barátom aki nemrég halt meg. Tudod, te nagyon emlékeztetsz rá. Csak neki zöld szeme volt. És egy kicsit sötétebb bőre. - mire felkuncogtam, ő csak egy savanyú pofát vágott, ezzel lezárta a beszélgetést és ki ment. Most mondjam azt, hogy nem tudom mi ütött belé? Hiszen tudom, hogy milyen nehéz lehet neki is! De muszáj megkérdeznem, hogy mi történt vele. Na jó, szedjük össze Bella mit tudunk! Először is, szörnyű balesete volt! Aztán, most mikor újra látom, tudom, hogy ugyan azaz ember, mégis más. Tökéletes vonások, hófehér bőr, arany szemek. Bella,ha bejön megkérded mi történt vele! Muszáj! Hiszen barátok vagytok! Mikor vártam egyszer csak nyílt az ajtó! Edward jött be rajta!
-Te mért mentél ki?- kérdeztem kíváncsian.
-Tudod nekem is volt egy barátom akit nagyon szerettem. - mondta.
-Edward?
-Igen?
-Te bírsz engem?
-Oh…Igen.
-Elmondanál nekem dolgokat?
-Attól függ!
-Jó. Te véletlenül nem ismersz egy Edward Masen nevű embert?
-Bella!- mondta olyan szomorú hangon, hogy azt hittem, hogy belehalok. - Én… én… én- már majdnem elsírta magát. De egy könnycsepp sem jött ki a szeméből. Majd mély levegőt vett, és folytatta. – Bella, és vagyok Edward Masen, és most már Cullen is a nevem.
-De… de hogy?- kérdeztem dadogó hangon. Mikor kimondtam elsírtam magam.
- Tudod én nem haltam meg.
-De a szemed meg a bőröd…
-Tudom… én már nem, azaz Edward vagyok…- ekkor vettem észre, hogy már beesteledett.

Esme tollából:
Remélem tetszik! Bár nem lett olyan jó mint Bella-é de azért komizzatok!
A kórházban már lekapcsolták a villanyt mire elaludtam. Nyugtalanul forgolódtam az ágyamban. Éjszaka rossz álmaim voltak Edwarddal kapcsolatban. Mi történhetett vele? Miért más most mint régen ? Hogy él még mindig?
Reggel lett. Felébredtem már ágyam mellett volt Edward. Úgy látszik folytatjuk a tegnap esti beszélgetést.
-Jó reggelt Bella! – mondta. Mikor megszólalt hangja selymes volt és nagyon szép mintha szinte csengettyűk szólaltak volna meg.
Szia Edward! –köszöntem neki.
Mióta vagy itt? –kérdeztem álmosan, de kíváncsian.
- Nem régóta bejöttem Carlisle-nak segíteni, mostanában nagyon sok beteg van a kórházban! - mondta .
- De veled is találkozni akartam, ha nincs ellenedre?- kérdezte. Megráztam a fejem hogy nincs ellenemre, erre elmosolyodott.
- Örülök , hogy így gondolod, de jobb ha mi nem leszünk barátok! – mondta lemondóan. De szemében fájdalom látszott.
- Ne Edward ne mondd ezt te jó ember vagy! –mondtam neki. Elnevette magát mintha valami jó viccet mondtam neki.
Mi ez Edward? –kérdeztem összezavarodva. Nem értettem mi történt vele.
- Mondd el Edward! –parancsoltam rá.
- Bella ez nem olyan egyszerű! – mondta feszülten és összezavarodva.
- Képes vagyok felfogni! –mondtam.
- Na jól van Bella , de ha nem akarod , hogy itt legyek utána akkor egy szavadba kerül! – figyelmeztetett.
- Bella én .... – látszott nehezen mondja el.
- Bella én vámpír vagyok! – hirtelen megijedtem, de ez inkább csak meglepődés volt.
- Carlisle változtatott át és fogadott be családjába. Bella ezt nem jól tudják Hollywoodban nem égünk el napon, és a mi családunk csak állati vérrel táplálkozik néha nagyon nehéz megállni de családunk nem szeg sohasem szabályt.- mondta még mindig feszengve.
És ki tartozik a családotokba?- kérdeztem. Látszott minden más kérdésre számított de erre nem.
-Fogadott apám Carlisle és az ő felesége Esme. Testvéreim Emmett, Rosalie, Alice és Jasper.
-Bella téged nem zavar mi vagyok? – mutatott magára zavartan.
- Edward te nem vagy rossz nem lehetsz rossz! – mondtam.
-Bella te tévedsz! –mondta most már dühös is volt.
-Nem Edward engem nem zavar mi vagy nem érdekel!- mondtam már-már zokogva.
- Ne Bella nem akartalak megbántani! –mentegetőzött.
- Edward én szeretlek téged .- mondtam neki.
………

Telihold 6.fejezet

6.Fejezet: A baleset
Bella:
Valami nagy meglepetésem van számodra Bells! –jött be az ajtón Charlie.
Bells drágám elmehetsz a hétvégén Phoenixbe Reneéhez ! – mondta boldogan Charlie.
A végén már örömömben is sírtam láthatom Reneét és kicsit elfelejthetem gondjaimat. Nagyon jó volt tudni, hogy láthatom anyámat néha mondogattam, hogy „kelekótya Renée” de most ott van neki Phil aki vigyáz rá és dolgozik helyette. De azért örülök, hogy elmehetek hozzá a hétvégén és megnézhetem, szüksége van –e rám.
Charlie folytatta:
Sajnálom Bella de ez hirtelen jött nem tudtam már repülőjegyet venni neked minden gép foglalt volt a hétvégén. - magyarázkodott Charlie. Ő és Becky a hétvégén kirándulni menne Neah Bay-be. Megnézik Becky családját és mártóznak egyet a tengerben. Charlie már nagyon kíváncsi rájuk ezért hagyom hadd menjenek.
Nem baj Apa, majd kocsival megoldom az utazást!- nyugtattam meg. Csak a benzintől féltem hogy nagyon sokba fog kerülni nekem ez a kis utazás. De Charlie erre is gondolt:
- Bells, tudom, hogy az én hibám hogy nincs repülőjegyed ezért a benzint én fizetem neked!-mondta apám. Úgylátszik most alapos munkát végzett.
- Bella! Ha gondolod, magaddal viheted az egyik barátodat!- mondta.
Gondoltam Jessica szeretne eljönni velem. Látni az ország naposabb részeit megnézni egy napos tengerpartot.
Apu köszönöm! - öleltem át Charliet. Nehezemre esett abbahagyni a sírást, bár Charlieval mindig nehezemre esett az érzések kimutatása.
- Bella most pihenj holnap hosszú útra készülsz!- mondta óvóan Charlie.
- Máris fekszek le, csak előtte felhívom Jesst el akar –e jönni velem? –mondtam.
- Akkor én most megyek, segítek Becky –nek csomagolni. - mondta. Azzal kilépett az ajtón. Abbahagytam az írást és felhívtam Jesst :
- Szia Jess, Bella vagyok!- szóltam bele a telefonba.
- Szia, Bella! Mia baj?- kérdezte.
Jess nem szeretnél velem eljönni anyámhoz?- kérdeztem.
Sajnálom Bella , anyukám nem hiszem, hogy elenged olyan hosszú útra!- mondta. Hallatszott a hangján hogy tényleg sajnálja.
- Semmi baj Jess!- nyugtattam meg.
- Szia Jessica! –köszöntem el.
- Szia, Bella majd találkozunk hétfőn! – mondta Jessica.
Lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni.
Reggel kialudva ébredtem fel elköszöntem Charlietól és beültem a kocsimba.
Elindultam Phoenixbe, Még most sem hiszem el hogy Charlie elengedett erre a hosszú útra. Éppen kiértem Forksból mikor bekapcsoltam a rádiómat. Nagyon jó zenéket játszottak benne.
Megláttam a következő táblát: Hilsboro ez állt rajta. Körülbelül az út felénél tarthatok.
A város végén egy kereszteződés volt megnéztem merre kell menni Phoenix felé mikor egy kisbusz jött velem szembe. Nem láttam mást csak egy hirtelen jött nagy fénycsóvát láttam magammal szemben, ami felém közeledett…

Telihold 5.fejezet

A hír


- Hogy én meg Mike?- ne nevettess… Aztán ásítottam, ezzel az agyam utasítást küldött a szerveimnek, hogy ideje takarodót fújni. Elbúcsúztam Edwardtól, majd elmentem.
A hétvége elég unalmas volt. Vasárnap este kimentem a rétemre, vagyis a rétünkre. Ő nem volt ott. Hétfőn későn értem be a suliba .Leparkoltam indultam volna a biosz terembe de Angela jött velem borús arccal.

- Bella. Bella. Bella! Halottad?
- Mit Ang?
- Edward és az anyja karamboloztak tegnap este. Az anyukája rögtön meghalt ő pedig kórházban van.
Nem tudtam mit mondani , teljesen lebénított a tudat, hogy Edward meghallhat. Bementem biológiára, de Egész nap szellemnek éreztem magam. Ebédnél mindenki csendben volt, csak Jess csacsogott valamit, de arra nem figyelte, hogy mit. Délután csak feküdtem és sírtam nem tudtam mit tenni pedig a világon a legfontosabb személye számomra az intenzíven feküdt. Úgy éreztem szétesek mintha hiányzott volna belőlem egy darab. Sírás közben elaludtam. Álmodtam egy nagy falak nélküli fehér helyen voltam, mint a mennyország. Ott álltam Edwarddal szemben. Néztem őt ,ő meg engem aztán kezdett távolodni és halványodni aztán eltűnt. Mintha hasba rúgtak volna úgy rogytam le a földre…



Kopogtak.
- Bella bejöhetek? Kérdezte Rebeca.
- Egy pillanat- mondtam, miközben alig bírtam ki, hogy el ne bőgjem magam. Gyorsan letöröltem a szemem és amilyen gyorsan csak tudtam lekapartam az arcomról a rászáradt sós könnycseppeket. Majd lehűtöttem az arcom, hogy Becky még véletlenül se vegye észre a rajta rejtőző pirosságot.
- Most már bejöhetsz.
- Most hallottam mi történt. Charlie mondta, hogy Edward állapota rosszabbodott.
Mintha a kést forgatnák bennem olyan érzésem támadt.
- Jól vagy Bella?
- Persze - hazudtam- csak szeretnék egyedül lenni egy kicsit, ugye nem baj?
- Dehogy, csak pihenjél.



Másnap elindultam az iskola felé. Mikor odaértem megláttam, hogy mindenki szomorú. Odamentem hozzájuk és már-már hisztérikusan kérdeztem, hogy mi történt!
-Bella!- ugrott zokogva a nyakamba Angela. Vajon mi történt?- Bella! Bella! Te még nem hallottad? Edward meghalt!- mi? De nem! Nem az nem lehet! Nem Bella, csak félrehallottad! De nem mi?
-De nem az nem lehet!- mondtam zokogva. - Mi? Nem! Ang mondd azt, hogy ez nem igaz! Mondd!- ráztam meg a vállát.
-De, nyugi Bella! Minden rendben! Semmi baj nem lesz!- akart megvigasztalni Ben.
-De Ben! Mi az, hogy minden rendben? Meghalt! Nem ez nem lehet! Nem!- majd zokogás roham tört rám. Kitéptem magam Angela szorító karjai közül de Bené megfogtak. Annyira ideges voltam, hogy nem akarnak hazaengedni. S csak düh volt bennem. Mérges vagyok magamra, mert szeretem. Igen szeretem. Mérges vagyok az orvosokra, mert nem mentették meg! Mérges vagyok Edwardra, mert meghalt! Mérges vagyok Benre, mert nem enged el. Mikor ezt kigondoltam Ben mellettem leesett a földre, mint aki nincs magánál, vagy aki megbénult. Mikor megláttam minden haragom elszállt. Ben is magához tért.
-Mi történt Ben?- kérdezte Angela.
-Nem tudom. Bellát fogtam, aztán, most itt vagyok.
-Azonnal be kell vinni a korházba!- kiabáltam Ang-ra.
-Rendben, menjünk az én kocsimmal!- mondta idegesen Ang. Beszállt Angela a vezetőüléshez, maga mellé ültette Bent. Én a saját kocsimmal mentem. Jess velem akart jönni, de már pont elegen lógunk az iskolából, nem kell még Jessica is. Mikor odaértünk, bementünk és szóltunk a portásnőnek. Azonnal hívott egy orvost aki alaposan kivizsgálta Bent.
-Szerencsére a barátotoknak nincs semmi baja. De bent kell tartanunk éjszakára.
-Rendben. - mondtuk egyszerre. Én elbúcsúztam Angtól, és kisétáltam. A kocsimba ültem. Lassan beindítottam a motort és elhajtottam. Mikor hazaértem senki nem volt otthon. Bementem a szobámba és megcsináltam a házit. Nem volt nehéz. Unatkoztam, de nem volt energiám kimenni a rétünkre. Vagyis most már az én rétemre. Erre a gondolatra hullani keztek a könnyeim. Majd valaki kopogtatott. Letöröltem a könnyeim és kiszóltam.
-Tessék?
-Bella kicsim bemehetek?- kérdezte Charlie.
-Persze apu gyere csak!
-Bella, valami nagy meglepetésem van számodra…

Telihold 4.fejezet

4.A félreértés…



Bella:
Becky lerohant, hogy kinyissa az ajtót…
-Szia, Rebeca! Bella itthon van? – hallottam meg Mike hangját.
-Szia! Persze, csak nagyon beteg! Ezért nem volt ma iskolában. Menj csak fel ugye tudod melyik a szobája?
-Igen. – NEEEEE! Ne jöjjön be! Pont egy ilyen idegesítő személyre van szükségem! Kopogtak.
-Gyere csak be Mike!- bejött, küldtem felé egy bájvigyort.
-Szia Bells!
-Szia! Mizu?
-Nincs semmi veled? Amúgy elhoztam a házit!
-Remek! Köszi!
-És hogy vagy?
-Most elég jól, szerintem holnap már mehetek iskolába.
-Az jó. – unalmas dolgokról beszélgettünk Mike-kal. Majd elment. Hamar elaludtam, és reggelre már semmi bajom nem volt. Mehetek iskolába! Na jó, ezt soha nem gondoltam volna, hogy ezt mondom, vagyis csak gondolom… Mire felöltöztem már senki nem volt a házban. Így nyugodtan megreggeliztem és indultam. Mikor az iskolához értem, már Mike a parkolónál várt. Mikor kiszálltam a kocsiból Mike átkarolta a derekam. Én csak értetlenül néztem rá. Elkezdett húzni az iskola felé. Én ledöbbentem. Pont rá akartam szólni, mikor megláttam Edwardot amint a másik irányba megy. Vajon mi történt?




Edward szemszöge:
Legyél bátor Edward! Ma jött suliba! Meg kell kérdezned! Huhh… gyakoroljunk: Bell eljönnél velem a buliba? El akartam indulni felé, de akkor összeomlott előttem a világ. Bella Mike karjaiban? Ez nem lehet. Bells nem olyan! Biztos már Mike megkérdezte. Jajj ne! Biosz! Most mit csináljak? De van egy ötletem. Ha Bella ezt csinálja velem nekem is féltékennyé kéne tennem nem? Megérdemli, hogyha szeret és azért csinálta ezt, ha pedig nem akkor nem fogyja zavarni! Nos, kivel kéne flörtölnöm? Akivel elöbb összetalálkozok. Bementem a terembe. Bella még nem ült benn. Biztos Mike-al van. Bejött a terembe Jess. Egyből leült az asztalomra. Megvan az áldozat.
-Szia Jess! Arra gondoltam nincs kedved velem eljönni a hétvégi buliba?
-Szia Ed! – öröm csillant meg a szemén. Tudtam mi lesz a válasz. – De persze, hogy van! De komolyan, azt hittem Bellát fogod elhívni.
-Én is…- dörmögtem úgy, hogy ő ne halja meg. – Nagyszerű, akkor majd érted megyek. Bejött Bella. Jess egyből a helyére ment.
-Szia!- mondta. Na, most mesélek neki…



Bella szemszöge:
Mike elkísért a termem ajtajáig. Lehuppantam a helyemre. Mike beszélt nekem egy buliról a hétvégén. Még szerencse, hogy nem volt ideje megkérdezni elmegyek-e vele.
-Szia! – fordultam padtársam felé, Edward felé.
-Szia! Képzeld Jess eljön velem a hétvégi bálba. – Mi? Nem! Jajj Bella örülj mások sikerének!
-Na, ennek örülök. – ekkor jött be a tanár.



*



A buli előtt:
Ma van a buli napja. Szerencsére senki nem hívott meg. De én ienkor unatkozom. Most mit csináljak? Ki megyek a rétre. Egyre gyakrabban járok ki. Mondjuk, mostanában naponta megyek, de Edward nincs ott.




Edward szemszöge:
Vajon Bella ott lesz? Ha igen mit csináljak? Vagy ha nem?
-Edward kicsim siess! Jessica már biztos vár!- kiabált fel a konyhából anyu. Mindig is szeretett volna engem meg Jess-et összeszokatni. De én erősen ellenálltam. Szóval buli. Ami csillogást jelent. Hát ez nem én vagyok. De ha már buliba megyek akkor nézek ki valahogy nem? Felvettem a fekete pólómat amin egy nyelv volt és csillogott. Még sosem hordtam. Egy feszülős fekete nadrág. Meg egy bőrdzseki. Kész! Na, most vár a pokol, vagyis Jess. Lassan cammogtam ki a szobámból, onnan pedig le az emeletről.
-Szia, anyu! Elmentem!- nyögtem oda.
-Szia, Edward!- majd elindultam ki a garázsból. Beszálltam a Volvómba. Lassan vezettem Jess-ék. Mikor a házuk elé értem kiszálltam a kocsiból és elindultam az ajtó felé. Nagyot sóhajtottam és bekopogtam. Egyből nyílt az ajtó. Már ennyire vártak?
-Szia Ed!- jaj de utálom mikor ő hív így.
-Szia, indulhatunk?- Jess egy hatalmas megasarkút viselt meg egy miniszoknyát toppal.
-Persze!- beült mellém a kocsiba, de én nem fárasztottam magam azzal, hogy előtte kinyissam az ajtót. Nem sokat kellett vezetnem, már ott is voltunk az iskolánál. Bementünk a tornaterembe ahol ezt az ünnepséget tartották. Már mindenki ott volt. Mike is. De Bellát nem láttam sehol. Vajon hol lehet? Megkérdem Mike-ot.
-Szia, haver!
-Szia, Edward! Kivel jöttél?-kérdezte tőlem.
-Öhh… Jess-el! És te?
-Senkivel, egyedül vagyok.
-Bellát hol hagytad?- kérdeztem csípősen.
-Nem jött el velem! De figyelj le lehet szállni a csajomról!
-Bellára gondoltál öcsi?
-Mért kimásra?
-Mért Bellával jártok?- döbbentem meg. Hogy lehetek ilyen vak?
-Nem, de már nem sok kell!
-Mi?
-Jaj öcsi…Szemmel láthatóan tetszem Bellának. - Mi? Ekkora egoista bunkót!- Ugyhogy leszállhatsz róla! Az a csaj az enyém lesz!- Na erre felment bennem a pumpa! Nem bírtam tovább, behúztam Mike-nak. Mire elesett. Majd nehezen felállt és oda imbolygott hozzám. Be akart verni nekem, de elém állt Jess. Na most Jess kapott egy alapos pofont Mike-tól! Nem baj, Jess is megérdemelte.
-Jess… én úgy sajnálom!- kezdte el mondani Mike. De én a szavába vágtam.
-Na, ezt jól megcsináltad Jess! Azt hiszed nem tudom megvédeni magam? Kellett neked hősködni! Most ezt megérdemelted!- majd kirohantam beszálltam a kocsimba és elhajtottam. Megálltam a házunk előtt anyu már aludt így nem hallott. Kiszálltam a Kocsból és bementem az erdőbe. Már egy ideje bolyongtam mikor az órámra néztem fél tízet mutatott. Elindultam a rétem felé. Meghallottam azt a dalt amit én dúdoltam valamelyik este, csak most egy gyönyörű szoprán hang dúdolta. Mi? Ki van itt az én rétemen? Beléptem a fátlan területre és megláttam Bellát. Na, rá nem haragszom. Felnéztem az égre most nem volt telihold.
-Szia!- köszöntem rá. Ő csak elpirult.
-Szia, Edward!- nah, akitől szeretném az Edet hallani csak ő nem mondja?- Neked nem Jess-el kéne lenned a bulin?
-Ami azt illeti be kell vallanom valamit neked. Mike-kal kicsit összekaptunk és eljöttem.
-Te jó ég! Verekedtetek? Min vesztetek össze? Mi történt?
-Verekedtünk és behúztam neki egyet, mire ő le akart keverni egy pofont, de Jess elém állt így ő kapta meg. - erre felkuncogtam.
-És min vesztetek össze?
-Egy lányon. – erre elszomorodott.
-Melyik lányon?- kérdezte kicsit féltékenyen. Igen Bella féltékeny!
-Lehetne először nekem egy kérdésem?- biccentett- Közted és Mike közt mi történt?
-Semmi!- értetlenkedett.
-Csak azért mert mikor meggyógyultál, akkor Mike egyből a nyakadba ugrott és a derekadat fogta. Meg azt hittem féltékennyé akarsz tenni azért vagy vele. – elpirultam- És mikor elújságoltam, hogy Jess-t viszem el a buliba akkor is örültél, de kicsit szomorú voltál és azt hittem azért, mert azt hiszed nem voltam féltékeny. Én meg Jess-t azért vittem el a buliba, hogy féltékeny legyél. - majd kifújtam a levegőt.
-Nem tudom mi ütött Mike-ba. Nem akartalak féltékennyé tenni. Azért örültem, mert nem akartam, hogy megtudd, mennyire féltékeny vagyok. Most válaszolsz az én kérdésemre?
-Persze. Azon, hogy Mike teljesen azt hiszi, hogy vele akarsz járni.-felkuncogtam, mire Bella is.
-Hogy én meg Mike?- ne nevettess…

Telihold 3. fejezet

3. A rét



-Mért jöttetek együtt?- kérdezte Mike. Jajj most mit mondjunk neki? Azt nem mondhatjuk, hogy hát rosszat álmodtunk és reggel találkoztam vele…
-Khm.- egy gyenge,,segíts” pillantást küldtem Edward felé. Aki vette az adást.
-Mi a bálon megbeszéltük Bellával, hogy ma reggel találkozunk és vezethetem az autóját. - mondta Edward, hihetetlen olyan jól hazudott, hogy szinte én is elhittem.
-Aha – mondta Jess.
-De ma nem te vezettél, hanem Bella. – vonta fel a szemöldökét Mike.Ó, hogy az a….!
-Igen… mert majd hazafelé vezetem én. – mondta Edward, miközben rám kacsintott.
-Ez klassz! – örvendezett Mike- Én is vezethetem? – Na tessék ezt jól megcsináltuk, én nem akarom odaadni Mike-nak a kocsim, ami azt illeti Edwardnak sem, de benne megbízom meg a látszatot fenn kell tartani.
-Ohhh… Ami azt illeti,Edwardban jobban megbízom ugye megérted?
-Persze - begyeztette le az alsó ajkát. Azt hiszi így megsajnálom? Gyenge próbálkozás.
El ne felejtsem Edwardnak meghálálni. A napom kicsivel könnyebben ment. Megismerkedtem egy aranyos lánnyal Polly-val.



*



A suli után:

Izgulva mentem a kocsimhoz, vajon Edward már ott van? Mikor odamentem már a kocsira támaszkodva várt rám.
-Szia! –köszöntem, majd előbányáztam a zsebemből a kocsi kulcsot.
-Szia Bells! – köszönt ő is. Odadobtam hozzá a kulcsot, és amilyen szerencsétlen vagyok, hát nem nagy lett a dobás? De Edward sikeresen elkapta.
-Szép. – dicsértem meg.
-Igyekszem. – és elvigyorodott.
-Amúgy jól kamuztál az ebédlőben!- dicsértem, amire elnevettem magam. Ő is felkuncogott.
-Te bennem tényleg jobban megbízol, mint Mike-ban?
-Nos… igen! – elpirultam. Beültünk a kocsiba, majd a gázra lépett. Némán haladtunk a házuk felé. Elgondolkodtam.




*



Pénteken biosz óra előtt, egy kicsivel:

Milyen órám is lesz? Biosz hát persze!Ki mellett ülök? Edward, ez is megvan. Ránéztem az órámra, 5 perc és elkezdődik. Így elgondolkodtam?Na hát mindegy. Bella már csak 4 perc rohanj! Mire a lábam elindult a folyosó végére. Még a tanár nem volt bent. Lehuppantam a padra Edward mellé.
-Szia! - köszöntem lihegve neki.
-Szia! Megcsináltad a házit? – kérdezte kétségbe esve.
-Persze!Mért?
-Öhh…. Lemásolhatnám,
-Igen – odanyújtottam neki a munkafüzetem. Ő készségesen elvette és másolni kezdte a feladat megoldásait. Hamar kész lett vele. A tanár jóval utána jött be. Elkezdte az órát. Szerencsére hamar vége lett. A teremből kisétálva találkoztam Mike-al.
-Szia Bells! Mizu?
-Szia Mike! Nincs semmi veled?
-Velem se sok! Csak meg szeretném kérdezni, hogy nincs-e kedved eljönni velem a moziba. Tudod most lesz a premierje egy új romantikus filmnek.
-Ohh… Mike én nem érek rá!
-Hova mész?- kérdezte miközben a hátam mögé nézett. Edward állt ott. Vajon mit keres itt.
-Becky-vel bevásárló körútra. – hazudtam. Sajnos nem tudok jól hazudni, de Mike-ot nem nehéz átverni. A kocsimhoz értünk.
-Na akkor én megyek Mike! Szia!
-Szia!
Kiálltam a parkolóból és hazaindultam. Otthon nem tudtam mit csinálni. Felsoroltam a mindennapi teendőket. Mosogatás, pipa. Tanulás, pipa. Takarítás, pipa. Mit csináljak?

*



Egy hónap múlva:

Elmegyek a rétemre vagyis Edward rétére, de most már én is a tulajdonomé nyilvánítom. Hétvége volt. Nem tudtam mit csinálni. Minél többet vagyok Forks-ban annál jobban unatkozom. Míg ezen gondolkodtam kiértem a rétre. Egy dallamot hallottam meg. Gyönyörű volt. Férfihang énekelte. Ez biztos egy angyal, másnak nem lehet ilyen szép hangja. Közelebb mentem a hanghoz. Edward dúdolt. Leültem mellé mire kicsit megrázkódott.
-Te költötted?- kérdeztem.
-Igen még hiányzik pár dallam.
-Szerintem gyönyörű.
-Köszönöm. – Edwarddal nagyon jó barátok lettünk.
-Mióta vagy itt?
-Nemrég jöttem. Ez a hely lenyugtat. Főleg mikor telihold van. Ilyenkor mindig kijövök.
-Mikor utoljára voltunk itt akkor is telihold volt.
-Igen. – aztán elmosolyodott. Olyan szép féloldalas mosollyal, hogy azt hittemelolvadok tőle. Még sose mosolygott így rám. Egyre közelebb értünk egymáshoz, mikor hirtelen eleredt az eső. Felálltam és rohanni kezdtem. Ő is rohant. De őt csak a cammogásból halottam. Nem felém futott hanem az ellenkező irányba. Nagyon fáztam. Csak egy lenge póló volt rajtam. Elestem. A földön feküdtem egy darabig a kimerültségtől. Majd nehezen felkényszerítettem magam. Elindultam a házunk irányába. Beértem. Lezuhanyoztam. Befeküdtem az ágyba. Szörnyen lüktetett a fejem. Elaludtam. Felkeltem, de nem emlékeztem az álmomra. Köhögtem. Elég hangos köhögésem volt. Így telt el az egész hétvégém. Becky gondozott. Hétfő délután csöngettek. Nem tudom ki volt az. Becky lerohant, hogy kinyissa az ajtót…

Telihold 2.fejezet

2.Az este meg a suli



Valami nagyon érdekeset álmodtam. Egy réten voltam, Anyu meg apu is mellettem volt. A rét gyönyörű volt. Egyszer csak eleredt az eső. És mikor hazaindultunk megláttunk egy házat. Bementünk. A ház közepén egy nagy bálterem volt. Nagyon szépen ki volt dekorálva. A teremben rajtunk kívül senkit sem láttunk. De akkor a szemben lévő ajtó mögül Edward jött ki.
-Te mit keresel itt?- kérdezte meglepetten, de mintha valami öröm csilingelne hangjában.
-Illetve mi!- javítottam ki de mikor Apuékra akartam mutatni nem állt ott senki. - Khm… Én csak bejöttem, mert az eső eleredt. – magyarázkodtam. De akkor hirtelen felébredtem. Az óra mutatója 2 órát jelzet. Teli hold volt, így nagyszerűen besütötte az erdőt.
-Sétálok egyet!- határoztam el magamban.
Felvettem az egyik farmerom, meg egy sötétkék felső, ami kicsit melegebb volt. Csendben lesétáltam a lépcsőn és kimentem. Az erdő gyönyörű volt. Miközben haladtam be, patakcsörgésre lettem figyelmes. A hang felé vettem az irányt. Kiértem egy szép mezőre, amit gyönyörűen besütött a hold. Mellette csörgedezett a patak amit követtem. Ábrándozásomból egy férfihang keltett fel.
-Szia Bella!- megnéztem ki szólt. EDWARD.
-Szia! Te mit keresel itt?- kérdeztem, míg közelebb mentem hozzá, mert ő a patak mellett ült.
-Nem tudtam aludni.
-Ismerős.
-De amúgy te honnan tudtad, hogy itt ez a rét?
-Én csak a patak csobogását követtem.
-Értem. - és megpaskolta maga mellett a helyet jelezve, hogy azt szeretné, hogy üljek le oda. Leültem, az utasítást követve.
-Hogy vagy? –kérdeztük egyszerre, mire mindketten felkuncogtunk.
-Köszi, jól. –krákogtam.
Csendben ültünk egymás mellett, és a egymást fixíroztuk. Szép zöld szemek, kicsit vöröses haj. Megértem Jess-t, hogy beleszeretett. Jól nézet ki – erre a gondolatra elpirultam.
-Min gondolkodsz?- kérdezte.
-Csak Jess-en. És te?- kérdeztem rafináltan.
-Ohhh…. É é én is. - mondta. Majd megint csend lett.
-Messze laksz?- kérdeztem.
-Igen. Mért?
-Mert már hajnalodik és indulni kéne. De ha messze laksz, gondolom elvihetnélek én is.- kérdeztem félősen. Hát persze, hogy elvörösödtem.
-Elvinnél?- kérdezte izgatottan. Jajj Bella csak képzelődsz! Csak barát. Neked senki más nem tetszik.
-Persze. Na jössz?
-Indulhatunk. Mikor hazaértünk, beültünk az Audim-ba. mondtam már, hogy imádom?




*



10 perc múlva a suli előtt:


Kiszálltunk a kocsiból. Természetesen mindenki megbámult.
- Milyen órád lesz?- kérdezte tőlem
- Biológia. Neked?
- Nekem is. Megyünk együtt?
- Hát persze. mikor beértünk a terembe szétnéztem van-e valami ismerős arc. Nem volt. Csak egy pad volt szabad meg egy Mick mellett, aki a suli kreténje.
- Na ülünk egymás mellé?
- Rendben.


Jess szemszöge:


Sietve mentem leparkolni. Bella kocsia már ott állt, De Edward-ét sehol nem láttam. Már megint beteg? De most nem értem rá gondolkodni. Rohantam a biosz órámra. Mikor beértem ott volt Edward. Már megakartam kérdezni, hogy nem baj-e ha mellé ülök. De akkor láttam meg Bellát mellette. Egy világ omlott össze bennem. Bella nem hozzá illő. Nem is szép. Kétségbe esve kerestem valami jó helyet nem lúzer mellett, de az én szerencsémre már csak Mick mellett volt hely. A suli nagy kreténje. Fúúújjjj! De bejött a tanár így nem volt már időm kigondolni valamit. Leültem. De Jess te nem vagy féltékeny! Bellára? Ugyan már. Amúgy is Edward szemmel láthatóan engem szeret.



Bella szemszöge:




Egy papír csúszott a kezem alá. Edward-tól kaptam. Ez állt benne:

Szia mien órád lesz?

Biológia. Neked?

Nekem is.. . Ülsz az asztalunkhoz ebédnél?

Ez most egy ebéd meghívás? -viccelödtem

Ha szeretné hölgyem veheti annak. 


Köszönöm uram a meghívást.


Majd eltette a levelet. Kicsengettek szinte mindenki indult következő órára. Jess oda ment Edward-hoz.
- Szia Ed!- de jó ő becézheti.
- Szia Jessica!
- Én csak arra gondoltam következő órád neked is biosz lesz?
- Igen! Mért?- Mintha nem tudnád Edward. Persze elmegyek, ha kell a románchoz.
- Csak, mert arra gondoltam, hogy nem ülnénk egymás mellé?- gondoltam , hogy ezt kérdi.
- Ohh…bocsi Jess De már foglalt vagyok a következő órára.
- Ja akkor nem is zavarok tovább.- és egy szúrós tekintetet lövellt felém. De hát én mit csináltam?
- Ö… Bella nem szeretnél következő órán is mellém ülni?
- De nem azt mondtad Jess-nek, hogy már van partnered?- kérdeztem értetlenül.
- Nos én partner ügyben rád gondoltam….Ugye nem baj. Csak nem szeretnék Jess mellé ülni.
- Ja aha megértem.





*


Az ebédlőben:

Miközben sorba álltam, hallottam, hogy Edward megkérdezi a többieket Nem baj-e ha hozzájuk ülök, mert már meghívott. Mike és Eric nagyon örültek a dolognak, de Jess megint egy szúrós tekintetet küldött felém. Mikor az asztalhoz értem elleptek engem meg Edwardot kérdésekkel.
- Edward neked mért nincs itt a kocsid?- kérdezte Jess.
- Mert ma Bellával jöttem iskolába.- a srácok egy kérdő pillantást vetettek rám,
- Mért jöttetek együtt?- kérdezte Mike. Jajj most mit mondjunk neki? Azt nem mondhatjuk, hogy hát rosszat álmodtunk és reggel találkoztam vele…

Telihold 1.fejezet

A bál
Bella:
A nevem:Isabella Mary Swan…Anyám és Apám már kiskoromban elváltak. Anyám azóta összeházasodott Phil-el és eddig velük éltem Phoenix-ben. Mivel Phil Baseball játékos ezért járja az országot és anyám meg szeretne vele menni de mindig itthon marad velem.Így hát apámhoz meg az újdonsült barátnőjéhez költözöm addig míg Gimnáziumba járok. Rebecka (apám újdonsült barátnője) nagyon kedves de én csak Becky-nek szólítom. Jól kijövök vele de néha az idegeimre megy. Szóval most apához költözöm Forksba és a helyi suliba fogok járni. De most készülök, mert iskolakezdő bál lesz, nem tudom h vett rá erre Becky? Most így felvettem a sötétkék földig érő estélyimet amit még Becky-től kaptam erre az alkalomra.
-Bella Drágám!Jó lenne indulni nem szeretném, hogy lekéss az első bálodról Forksban! - kiáltott fel a konyhából Rebecka.
- Megyek már!- és azzal a lendülettel már indultam is le. Nem mertem a tükörbe nézni.
- Gyönyörű vagy Bells!- mondta apu mikor leérkezdtem.
- Köszönöm!- mondtam elpirulva.
- Na akkor indulhatunk?- nézett rám Becky.
- Persze!
Mihelyst ezt kimondtam már húzott is ki magával az új kocsimba egy: Audi A3 Cabriolet-be. Nagyon szerettem a kocsit amit még anyám Renée vett nekem. Gyorsan mentünk a főúton nagyjából 150-el.Mikor oda értünk egy szerencse puszit adott az arcomra…Hát igen ő Becky.
-És én, hogy megyek haza?- kérdeztem.
- Kocsival - húzta fel a szemöldökét.
-És te?
-Én hazasétálok.
-Hogy?
-Jajj Bella el ne hidd!Látod mindig mondtam, hogy túl befolyásolható vagy. Természetesen hívtam taxit.
-Forksban még taxi is van?- értetlenkedtem
-Nem, de most lesz- kacsintotta.
-Na, akkor szia.
-Szia
Mikor elindultam a kocsimtól az iskola felé egy lány állt elém.
-Szia én Jessica vagyok!Te biztos Isabella! Klassz a verdád! Igaz te jöttél Arizonából?
-Szia! Örülök Jessica de engem csak Bellának kell szólítani azt szeretem.
-Engem meg Jess-nek azt szeretem- kacsintotta. Ahhoz képest ,hogy barna hajú elég kényes. Jess-en egy pánt nélküli rózsaszín estélyi volt, és egy hozzá illő selyem kesztyű. Mikor beértünk bemutatott a barátainak. Angela-negy elég érdekes ki estélyi volt: ezüst színű középen gyöngyözött csík és ráncos csípőjénél. Laurenten pedig egy elég kihívó vörös szoknya volt. A fiúkon,Ben-en , Eric-en, , Mike-on egyszerű szmoking volt. Beszélgetés közben kiderült ,hogy egy évfolyamba járunk . Tovább csacsogtunk mindent alaposan kibeszéltünk mikor egy fiú csatlakozott társaságunkhoz.
-Szia Edward azt hittem már sosem jössz!- krákogta Mike- Ő itt Bella!tudod az a csaj aki Phoenix-ból érkezett.
-Szia Edward Masen vagyok!
-Szia Isabella Mary Swan, De csak Bella- mosolyogtam rá.ekkor elindult a zene.
-Felkérhetlek egy táncra?- kérdezte Mike Jessicát. Jess bólintott ekkor kérte táncra Ben Angelát , Eric Laurentet. Mindenki bólintott, de mintha Angelán és Jessicán egy kis szomorúság lenne. Ábrándozásomból Edward keltett fel:
-Felkérhetlek egy táncra? –Mondta a két előbb említett lány erre a mondatra felnyögtak. Szóval ez volt a bajuk.
-Nem tudok táncolni- suttogtam alig halhatóan.
-Csak jó partner kell- suttogta mosolyogva. Aztán gyengéden felemelt a derekamnál fogva és a lábára tett. Ez halál ciki így. Miközben lassan keringtünk Jess közel táncolt hozzánk gondolom h Edward őt is felkérje. Így táncoltuk végig a számot majd a következőt párcserével és így tovább…


*
Három órával később :


-Azt hiszem indulnom kéne – mondtam a többieknek.
-Persze! Bella kérhetnék egy szívességet?- kérdezte Jessica.
-Természetesen mond csak. – mondtam
-Öhh…haza tudnál vinni ami azt illeti engem anyu hozott és a kocsit elvitte nem mehetnék veled?
-De persze, hogy jöhetsz. Nem baj , hogyha most indulunk?-kérdeztem olyan kedvesen amilyen kedvesen csak tőlem telt.
-Remek!
-Na, akkor induljunk!- Indultam ki az ajtón. Jess követett . Mikor a kocsihoz értünk elkezdte a csacsogást.
-Láttam szemet vetettél Edward-on! – mondta.Kerek szemekkel néztem rá.
-Én?
-Te.
-Én nem
-Ugyan Bella előttem nem kell titkolnod!
-Én tényleg nem …
-Jajj Bella csak szólok, nincs nála esélyed. Senkivel sem jár.- mondta kicsit féltékeny hangon
-És te ezt honnan tudod?- kérdeztem
-Hosszú történet.
-Jajj Jess tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz?- kérdeztem kicsit csípősebben a kelleténél.
-Mint már mondtam hosszú történet…
Szóval igazam volt. Tényleg féltékeny. Így mentünk míg a navigálása segítségével elértük a házukat. Aztán gyorsan hazahajtottam. Otthon már mindketten aludtak így én egy kiadós zuhanyzás után lefeküdtem és elaludtam. Valami nagyon érdekeset álmodtam…