18.fejezet

Sziasztok! Megint én hozom a frisst :D Nincs körítés most ehhez… Jó olvasást. Üdv: Bells/♥/


18.Ismerős ismeretlen




- Mert nem Phoenixiek. –Aztán a két csaj belekarolt Edward vállába és húzni kezdték, szerelmem nem menekülhetett a két vérszomjas vámpír karjai közül. Aztán egy részeg alak közeledett felém. Az arca ismerősnek tűnt, de nem tudtam felidézni, hogy honnan. Biztos nem Forks-i, vagy Phoenix-i. Máshonnan meg nem hinném, hogy láttam.
- Szia!- köszönt rám. –Jacob vagyok. –S azt hittem azonnal kidobja a taccsot. A neve is ismerős volt. De biztos nem mostanában láttam.
- Szia, én Bella!- Köszöntem rá udvariasan. Elmosolyodott.
- Igen. Tudom.
- És mégis honnan?- bukott ki belőlem a kérdés. Felkacagott. Aztán elindult ki. Kérdőn felhúztam a szemöldököm, de aztán eszembe jutott mért sietett úgy ki. Nem tudtam eldönteni, hogy szerelmem után mennyek, vagy Jacobot támogassam. Aztán kirohantam Jacob után. Mikor kiértem pont azt csinálta, amire számítottam. Mindent összeokádott. Ha nem ugrok el hirtelen, akkor talán még a ruhám is olyan lesz.
- Hogy én mennyire szeretlek. –ordította.
- Tessék? Mit mondtál? –háborodtam fel.
- Jól hallottad, drágám. Nem emlékszel rám igaz?- ordította.
- Már hogy emlékeznék? Ki vagy te nekem? Honnan ismerlek?
- Gondolkozz Bells! Nem rémlik semmi. Te is szerettél!
- Én? Mikor?- Megelégeltem ezt az egészet és berohantam. Feltrappoltam volna a lépcsőn, hogy megkeressem Edwardot. De egy bronz bőrű alakba ütköztem. Elpirultam. –Bocsi!
- Á, nincs semmi baj. Tisztára úgy viselkedsz, mint a romantikus tini filmekben, karolt át a részeg pasi. Nem értettem, hogy miről beszél. De mielőtt megkérdezhettem volna folytatta a mondandóját. -,,véletlenül” beleütközöl egy jó képű srácba, és várod, hogy megcsókoljon. Nem kell tovább várnod kicsi szívem. –S meg akart csókolni, de meglendítettem a karomat, hogy behúzhassak neki. De mire az öklöm odaért volna, Jacob nekirohant. Püfölték egymást, míg mindketten elkezdtek remegni. Ekkor három új idegen jött be az ajtón. Az egyik idősebbnek tűnt a másik két sráctól. Ők is bronzbőrűek voltak. Az idősebb, úgymond vezérük szólalt meg.
- Jacob, Paul!- ordította, mire mindenki rá nézett. Látszólag zavarba jött, de próbálta megőrizni a hidegvérét. A két harcoló fiú ránézett. De hamarkirohantak, s ott folytatták a harcot. Mindenki egyszerre csődült ki.
- Jared, nézett az idősebb a bal válla mögé- Embry –fordította fejét a másik irányba.
- Igen Sam. - s Jared nekiugrott Jacobnak, s húzni kezdte, Embry pedig Pault fogta le. Mind az öten elmentek. Rohantam, hogy megkeressem Edwardot, hogy kettesben lehessünk.

Edward szemszöge:
Kopogtattak az ajtón, a két vámpír lány azonnal befogták a számat, hogy ne tudjak segítségért kiállatni, de beleszagoltam a levegőbe. Bella. Éreztem meg az illatát. Eszembe jutott az erőm, nehéz hozzászokni, és aztán nehéz visszahúzni a szárnyakat, de most nincs más választásom. Erőt vettem magamon és most nem fájt a fejem, mikor kibújtak a szárnyak. Próbáltam a szárnyammal lerántani magamról a két lányt, de nem sikerült. Együtt túl erősek. Beleszagoltam megint a levegőbe. Csak Bella állt az ajtóban, senki más. Az egyik szárnyammal kinyitottam az ajtót. Bella azonnal bejött. Az egyik lány rávetette magát szerelmemre, így a másik egyedül tartott. Sikerült hamar kiugranom a kezei közül, és Bella elé vetnem magam. Egyedül nem fogok elbírni mind a kettejükkel. De támadt egy remek ötletem. Az egyik szárnyam segítségével kitörtem az ablakot, míg a kezemmel Bellát tartottam. Felugrottam a tetőre.
- Ugorj a hátamra. - mondtam fagyosan. Isabella azonnal tette, amit mondtam. Lenéztem a tetőről, hogy megbizonyosodjak róla, hogy senki nincs-e kint az udvaron. Nem volt. Felugrottam és elrepültem a réthez amit itt találtunk.
- Sajnálom- suttogtam.
- Nem kell semmit sem sajnálnod.
- Már, hogy ne kéne?- csattantam ki.
- Edward nem te tehetsz róla. –simogatta meg a hátam. Egy ilyen kirobbanás után, hogy lehet simogatni a hátam? Csupa meglepetés ez a lány, a legtöbb már a ,,vámpír” szótól elrohanna, de Ő nem. Hogy lehetséges ez? Majd elém hajolt és megcsókolt. Égette a torkom. Iszonyatos érzés, de egyben felemelő is. Csak azt nem értem mitől lehetett ilyen bűz Dan-ék? Addig aludt Bella a karjaimba, hogy észre se vettem, hogy már elmúlt az este, s a nap első sugarai jelentek meg az égen. Felkeltettem szerelmem, ki riadtan nézett körül.


Sajnálom, hogy csak most jön a FRISS, de szerettem volna, ha Esme fejezi be, de sajnos nem érem el. gy hát kicsit rövid feji lett, de NEM függővég! ♥Bells

17. fejezet

Sziasztok! Most én hozom a Frisst! Mivel megszavaztátok, Bella és Edward szemszöge egyaránt legyen, /így minő meglepetés /egyaránt lesz. Azt is megszavaztátok, hogy Jacob szerepeljen a történetben, és többen szavaztatok arra, hogy jó legyen így jó lesz. De sokan nem szerettétek volna, hogy ne legyen benne, így kevés szerepe lesz a történetben. Most kezdődjön a kövi fejezet:

17. A party

Ennyi kínos szitu egy napra! De nagyon boldog voltam, életemben először minden rendben van körülöttem. Apu és anyu megint együtt van Edward valami hihetetlen csoda következtében teljesen belém szeretett és én is ő belé.

Edward szemszöge:

Miután Bella elment, Jasper és Alice, egymásnak ugrottak. Na persze nem veszekedtek. Ez számukra a legkifejezőbb ”Örülök, hogy újra látlak” módszer. Emmett finoman megköszörülte a torkát:

- Szobára gyerekek!- Jasper és Alice engedelmeskedtek.

- Emmett. –szólt rá Rose. Emmett perverzes mosolya már-már ijesztő volt, ahogy kedvesére nézett.

- Te is arra gondolsz, amire én?- kérdezte Emmett.

- Nem is tudom. Mutasd meg, hogy mire gondolsz. –mondta Rosalie csábosan. Emmett vámpírgyorsasággal odarohant Rose-hoz és az ölébe vette. S már bent is volt a 1. emeleti szobájukban.

- Bocsáss meg nekünk Edward, de mi se bírjuk tovább. –mondta csendesen Carlisle.

- Megértem. –Majd megfogta Esme kezét és behúzta magával a 2. emeleti szobájukba. Nagyszerű, mindenki boldog. Tehát én megyek egyedül a 3. emeleti szobámba. Az ágyra dőlve próbáltam a hangokat kizárni a fejemből. Egy mínusz pont a vámpírlétnek. Mért kell nekünk szuper hallás? De Esme és Carlisle vad csókolózása beszivárgott az agyamba. Gondoltam lemegyek a földszinti zongorámhoz. Mikor az 1. emelethez értem… Bele se merek gondolni, hogy milyen hangokat hallottam… Borzalmas. Siettem, hogy hamar leérjek. Nekiveselkedtem a zongorámnak. De megint hangok. Hallottam, hogy Alice éppen divatbemutatót tart a fehérnemű gyűjtemény egészen kicsiny részéből. Aztán, hogy Jasper vadul nekiesett. A selyem szétszakadását és Állj! Edward kifele! Gyorsan rohantam ki. Ha már mindenki így együtt van, akkor én mért ne lehetnék Bellával? Gyorsan bepattantam a kocsimba. De eszembe jutott, hogy futva gyorsabb és halkabb is. Halkan bemásztam az ablakon. Bella még nem aludt. Bebújtam mellé az ágyba. Már megint azok a hangok. csak ezek kevésbé intenzívek. És kevésbé hangosak. De akkor is idegesít.

- Szia! –suttogtuk egyszerre. De én folytattam. – Nem lenne kedved sétálni egyet?

- De lenne. Tulajdonképpen mért is?

- Elég annyi, hogy Charlie-ék nem alszanak? –bólintott.

- Egy pillanat, csak felöltözök. Egyébként mért is jöttél te el otthonról?

- Az otthoniak se alszanak.

- De a vámpírok nem is tudnak aludni.

- Kérlek Bella, had’ ne részletezzem. –fintorodott el az arcom. Előbújt a barna függöny mögül, gyönyörű volt.

- Elégedj meg annyival, hogy már járt itt Alice.

- Ilyenkor imádom a nővéremet. Gyönyörű vagy. –Nem mást viselt, mint egy rózsaszín mini ruhát, ami pánt nélküli volt. Tökéletesen passzolt fehér bőréhez. A ruha egy fekete selyem övvel volt feldobva. Gyönyörű volt. –Persze ilyenkor nem jó a fagyos szív. Most biztos kiugrana a helyéről. Kikísértem a házból, mikor az is eszembe jutott, hogy, nem kocsival jöttem. De Rosalie kocsija várt rám a ház előtt. Na, ilyenkor meg persze még jobban szeretem a családom. Mielőtt a volán mögé ültem volna kinyitottam Bellának az ajtót. Aztán beültem én is az oldalamra, de egy levél várt rám. Ez állt benne:

Szevasz, Öcsi! Remélem, jól szórakoztok, miután elmentetek Alice felhívott, hogy –Nem tudom, mért nem jött fel- Hozzak neked egy bulizós kocsit. Remélem nem haragszol Öcsi sajt. Nahát, jó hancúrozást.(Az az imádni való mosolyom)

- Hova megyünk?- kérdezte szerelmem.

- Nem is tudom. Lesz egy kisebb party. Az egyik ismerősöm meghívott rá.

- Neked vannak itt is ismerőseid?

- Persze. Ő is vámpír.

- De akkor, hogy lakik Phoenix-ben? Őt nem veszik észre, ha napra megy?

- Tulajdonképpen neki is van képessége. Az, hogy nem csillog a napon, így nem feltűnő.

- És hogy hívják?

- Dan. Abba a suliba jár, amelyikbe te. 17 évesnek mondja magát.

- Ez az a Dan?

- Ezek szerint az a Dan!

Bella szemszöge:

Mikor beértünk a partyra, vigyorogva várt ránk vörös szemével virítva Dan. Eddig, mindig azt mondta, hogy a szemében csak kontaktlencse van. És néha a fekete kontaktlencséjét teszi be. De ezek szerint nem. Dan volt az évfolyamban a legmenőbb srác. Nem hittem volna, hogy Edward is ismeri. A csajok imádták az iskolában. Soha nem hittem volna, hogy ő is vámpír. Bár mikor idejártam, akkor még azt se hittem volna, hogy léteznek vámpírok. De még azt se, hogy bejutok egy ilyen buliba.

- Szia Dan!- vigyorogtam.

- Szia, Bella, hát te, hogy kerültél ide. Nos, igen, ez a bunkó beszólás pont Dan-re vall. Halk morgást hallottam Edward torkából. Azt hittem, hogy mindjárt nekiugrik Dannek, ha nem fogom le a mellkasát.

- Nyugi Edward. Nincs semmi baj. Már megszoktam. –Suttogtam halkan.

- Szia, Edward! Nem hittem volna, hogy még téged is látlak valaha. Hogy, hogy Bella is itt van? És pont veled? Pedig azt hittem, hogy te nem jársz senkivel. –Edward egy fagyos mosollyal válaszolt neki. Aztán két részeg csaj jött el mellettünk. Mikor megpillantották Edwardot összenéztek. Aztán Edward előtt kezdték el riszálni magukat.

- Ki ez a jó srác? –kérdezte az egyik.

- Nem tudom, de muszáj megszerezni magunknak. Edward elfintorodott.

- Kik ezek?- kérdeztem szerelmemet.

- Vámpírok.

- Nem ismerem őket.

- Mert nem Phoenixiek. –Aztán a két csaj belekarolt Edward vállába és húzni kezdték, szerelmem nem menekülhetett a két vérszomjas vámpír karjai közül. Aztán egy részeg alak közeledett felém…

Remélem tetszett! Komikat és kritikákat kérek!♥

16.fejezet

Remélem tetszik majd a fejezet!Várom a komikat...xoxo:Alice

Kínos!!!

Renee szemszöge:

Persze,persze .- habogta Charlie látszott rajta hogy kínosan érzi magát!

-Elmehetek egy hotelbe is ha zavarnék!

-Istenem Renee gyere beljebb ,érezd otthon magad.

-Oké.-léptem be az ajtón.

-Bella már lefeküdt ,elég hosszú napja volt.

-Igen ,igen persze.

Mind a kettőnknek furcsa volt a helyzet. Charlie megmutatta a vendégszobát .Nagyon szép volt. Rögtön lefeküdtem ,már nagyon fáradt voltam. De nem tudtam elaludni. Nem értettem miért csalt meg Phil. Olyan jól megvoltunk , de ez lehet csak a látszat volt. Mindig is éreztem hogy nincs meg köztünk az a szikra ami még köztem és Charile között volt ,de azért nagyon szerettem és nagyon fáj hogy így ért véget ez a kapcsolatunk. De lehet hogy a sors akarta így ,lehet így volt elrendelve. A nagy elmélkedés közben elnyomott az álom. Mikor felkeltem már elég késő lehetett mert az egész szoba fényben úszott. Halk kopogást halottam az ajtón:

-Hello Anyu úgy örülök hogy itt vagy!

-Én is kicsim!Odajött az ágyamhoz és átölelt.

-Amúgy jól vagy?

-Persze !

-Hát ez nem volt valami meggyőző!

-De tényleg jól vagyok .

-Oké.

-Na kicsim mi legyen az ebéd?

-Te főzől?

-Hát ha már itt lakhatom veletek akkor legalább ennyivel tartozom.

Bella szemszöge:

Nagyon finom volt az ebéd anyuhoz képest. Sosem volt egy konyhatündér ,de azért Phil mellett meg kellett tanulni pár alap ételt . Charlienak is nagyon ízlett.

-Hé apu átmegyek Alicehoz beszélgetni ,lehet kicsit későn jövök majd.

-Oké ,Szia!

Edward a parknál várt. Már messziről megláttam ezüst volvóját. Szerencsére elég borús idő volt így nem kellett a másik kocsijával jönnie.

-Szia!- húzott szorosan magához. Lágyan megcsókolt és pedig viszonoztam. A szívem meg majd kiugrott a helyéről .Edward pedig még fokozta hogy rám mosolygott az imádnivaló féloldalas mosolyával .Majd még egyszer megcsókolt. Kinyitotta nekem az ajtót mint mindig . Gyorsan odaértünk Edward vezetési technikájának köszönhetően. Nagyon gyanús volt hogy Alice nem az ajtóba vár ránk mint mindig. Bementünk a házba ami tejesen üres volt.

-Hé ,hova lettek a többiek?

-Elmentek vadászi ,így miénk az egész ház. Felmentünk a szobájába aminek a közepén egy óriási francia ágy ált.

-Ez meg hogy került ide?-kérdeztem meglepetten. - Én úgy tudta hogy a vámpírok ne alszanak.

-Mi nem is csak te. Gondoltam nem lenne nagyon kényelmes a kanapé .

Hozzáfordültam és vadul megcsókoltam, lefeküdtünk az ágyra…

Emmett szemszöge:

-Remélem örülnek majd a meglepetésnek!

-Biztosan drágám ,nekünk ki nem örülne!Ugye öcskös néztem Jasperre!

-Persze biztosan!

-Már biztos nagyon hiányzik Alice!- mondta Rose sajnálkozva Jaspernek.

-Na elég legyen a csöpögésből,remélem Alice nem látta meg hogy oda megyünk mert akkor az egész meglepetésnek annyi.

-Nem hinném!

Már csak pár kilométerre voltunk a háztól,elég gyorsan ideértünk Rose BMV-jével.

-De rég voltunk már ennél a háznál, vagy 15 éve. De nem változott semmiben!- mondta Rose.

-Haljátok itt van Bella is vagyis egy ember de nem sok más lehetőség lehet ha csak Edward át nem váltott az emberi vérre,de nem ez Bella érzem a vére illatát.

Gyorsan felszaladtam a lépcsőn hogy meglepjem őket!

-Emmett várj!- halottam meg messziről Rosalie hangját de már késő volt már kinyitottam az ajtót.

-Emmett!- kiáltott fel Bella Edward alól.

-Helló öcskös látom kibékültetek,elővettem a perverz mosolyomat amit tudom hogy mindenki imád.

-Emmett kifelé!- szólalt meg egyszerre Edward és Rose.

-Jó,jó már itt se vagyok.

Bella szemszöge:

-Hát ez elég kínos volt.

Edward még egy puszit nyomott a homlokomra majd felállt.

-Gyere üdvözöljük a többieket!

-Oké!

-Hello Rosalie! - odamente és , megöleltem.

-Jó újra látni!

-Téged is!

Alice mint a szélvész ugrott be az ajtón egyenesen Jasper karjaiba!

-Annyira hiányoztál!- mondta és megcsókolta .Annyira szépek voltak.

Nemsokára Esme és Carlisle is hazajött és ők is nagyon örültek Jasperéknek .

-Végre együtt a család mondta meghatottam Esme. Biztos nagyon hiányoztak neki a gyermekei .

-Szerintem nekem haza kéne mennem !- sugtam oda Edwardnak de mondjuk felesleges egy vámpírokkal teli lakásban sugdolózni ahol mindenkinek szuperhallása van. De most se ki se nagyon törődött vele. Mindenki örült hogy együtt vannak.

-Persze hazaviszlek!

A házunktól nem messze tett ki .

Mikor beléptem nem akartam hinni a szememnek ,apu és anyu a kanapén csókolóztak. Mind a ketten nagyon elpirultak mikor megláttak de szerintem én se lehettem sokkal fehérebb.

-Nugodtan folytasáttok én a szobámban leszek !- habogtam,és gyorsan átslisszoltam a nappalin.

Ennyi kínos szitu egy napra !De nagyon boldog voltam ,életemben először minden rendben van körülöttem. Apu és anyu megint együtt van Edward valami hihetetlen csoda következtében teljesen belém szeretett és én is ő belé.

Köszönjük a címet a mi drága Esmenk-nek. :http://www.onelove-esme.blogspot.com/

7 dolgot kell írni magamról a szabály szerint. Mivel mi többen írjuk ez a blogot, így gondoltam mindenkiről kell írni egy kicsit. Tehát most amit én látok a többiekről, na meg persze magamról azokat írom le.

1: Kedvenc időtöltés: Alice: fotózás, jég-gör korizás, shoppyngolás, rajzolás. Esme: nettezni, tv-t nézni, úszni. Bells:öltözködni, shoppyngolni, jég-görkorcsolyázni, olvasni, a barátaimmal a strandra járni
2: Eredeti név: Alice: Noi Esme: Csilla Bells: Vivi
3: Ahogy egymást szólítjuk, hülyülésből xD: Alice: Alice, Nonka Esme: Esme, Csörög, Kolomp, Csiling Bells: Bells, Vivi, -> Chaten vagy MSN-en kérdezzétek meg a többieket, hogy szoktak szólítani, mert pillanatnyilag ennyi jut az eszembe.
4: Legjobb barátok vagyunk+1 fő
5: Minden hónap 5-én van az úgymond ,,szülcsinapunk" az úgy nevezett BERA nap.
6: A Bera nap annyit takar, hogy: Bella, Esme, Rose(a +1 fő) Alice.
7: Azért lett 5.-én mert január 5.-e körül ,,csatlakoztunk" úgy teljesen egymáshoz. és azért pont 5.-e, mert szerintem köztudott (a legtöbb naptárban nincs benne) január 5.-én van Edvárd nap(Magyarországon)
Ha többet szeretnétek megtudni rólunk, akkor szívesen várjuk a díjaka;D
Akinek tovább adjuk:
http://rajongas.blogspot.com/
http://feketeangyalsaga.blogspot.com/
http://boldogveg.blogspot.com/
http://volterraszulottebylanaandivi.blogspot.com/
Sajnos nem tudom, hogy mennyi bloggernek kell elküldeni ezt a díjat, de én ezeknek tudom nagyon ajánlani.

Puszilok minden eggyes olvasónkat:Bells

15.fejezet: Leleplezés

Sziasztok! Én írtam meg a fejit már régen jelentkeztem! És köszönöm Alice-nek a bétázást!

Puszii: Esme

/Edward szemszöge/

- Bella nem lenne jobb, ha te ezt nem néznéd végig?-kérdeztem. Apró ráncok jelentek meg az arcán, amikor válaszolt:

- Edward jobb lenne, ha Renée és Charlie is tudna róla. - mondta szerelmem. Én, mint mindig eleget tettem kérésének bármilyen butaság is legyen az. Ezért hát elővettem egy fényképezőgépet és lehúztam az autó ablakát. Így már a sötétített ablaküveg nem takar el minket. De ahogy beszélgetésükből hallatszott nemigen fognak velünk foglalkozni. Bella a fényképezőgépre nézett:

- Edward ezt te honnan tudtad?

- Tudod, Bella nem árt, ha valakinek van egy kis jósnője otthon!- mondtam mosolyogva.

- Te ezt mióta tudod? –kérdezte vádlón.

- Amióta te meggyanúsítottad őket az óta figyeltetem Alice-szel! Eddig ő azt mondta nem fog történni semmi, de ma igen. –mondtam. Bella kissé csúnyán nézett rám. Ekkor felkaptam a fényképezőgépet és elkezdtem kattogtatni. Sajnos a gép nem olyan jó felvételeket csinál, mint ahogy én látom őket. De az emberi szemnek ez is megteszi.

- Ezután már nincs más dolgunk csak elmondani Charlie-nak és Renée-nek! –mondta Bella kis feszültséggel a hangjában. Közelebb hajoltam hozzá. Amikor megérezte illatomat elkezdett verdesni a szíve, mint egy kolibri szárnya. Hozzáértem ajkához ekkor már szíve majd kiesett a helyéről. Megcsókoltam. Bella megint heves volt. Sajnos el kellett húzódnom tőle. Csúnyán nézett rám, mint mindig, amikor csókunk közepén eltolom.

- Edward… –mondta. De beléfojtottam a szót, mert visszanyertem önuralmam. Ennek láthatóan örült, de most sem tudtam illatát tovább bírni. Mámorító volt.

- Bella most jobb lenne megmondani Charlie-nak és Renée-nek a „híreket”!- mondtam. Láthatóan igazam volt, de nem akart menni. De beindítottam az autót és elindultunk Charlie háza felé. Az újdonsült szerelmespárt pedig otthagytuk Renée-ék házában. A fényképezőgépem szerencsére rögtön előhívta a képeket. Én nem mehettem be Bellával így Alice-t hívtam ide. Charlie éppen akkor hajtott fel a feljáróra.

/Bella szemszöge/

- Szia, Bella!- ugrott oda mellém Alice és átölelt.

- Szia, Alice, köszi hogy segítesz!

- Szívesen.

Mikor bementünk a házba Charlie a kanapén ült.

- Sziasztok!- köszönt kicsit meglepve Alice láttán.

- Szia, ő az egyik régi barátnőm Alice.

- Apu tudnod kell valamit Becky-ről… Phil és ő… összejöttek.

Charlie nem tudott semmit sem szólni. Az arcszíne a szivárvány minden színében játszott.

- Bella te ezt honnan gondolod? Mi a bizonyíték rá? – kérdezte mérgesen. Nem tudtam mit szólni erre. Ezért átnyújtottam a képeket. Charlie ekkor már biztos volt abban, hogy igazat mondok. Átölelt és nagyot sóhajtott. Látszott rajta hogy nagyot csalódott Rebecka-ban.

- Bella te ezt mióta tudod? –kérdezte.

- Amióta Becky állásinterjúra ment! –mondtam.

- De persze Phil-hez ment. –mondta Charlie. Látszott rajta hogy már nagyon várja Becky-t haza.

- Renée tudja?

- Még nem mondtam el neki!- mondtam.

- És hogy-hogy együtt csináltátok? –kérdezte Alice-től.

- Bella megkért, hogy segítsek neki a „nyomozásban”! Azt mondta egyedül nem tudja megcsinálni! –mondta. Ennek persze fele sem volt igaz, de Charlie elhitte. Szerencse hogy a vámpírok meggyőzően tudnak hazudni. És nem, tudnak elpirulni. Ami persze rólam nem volt elmondható. Charlie egy nagyot bólintott. Jobbnak látta elhinni. Leültünk a konyhában és Charlie megkínált engem és persze Alice-t egy csupor teával. De én nem hagytam. Leültettem Charlie-t és hozzáláttam vacsorát főzni. Alice, mint mindig nem kért semmit. Charlie-nak ez már feltűnt, de nem szólt semmit. Bélszínt készítettem apámnak. Eközben kopogtak az ajtón. Odamentem kinyitni. Charlie arca megint mérges lett. De nem Becky volt az. Elkezdtem nevetni és potyogtak a könnyeim is. Anyu jött meglátogatni. Charlie is szebb színt vett fel. Ez a megcsalás közelebb hozza őket egymáshoz. Alice üdvözölte Renée-t. Egy jelentőségteljes pillantást váltottam Charlie-val.

- Anyu el kell mondanunk valamit Phil-el kapcsolatban… - mondtam. Nagy levegőt vettem.

- Phil és Becky megcsal benneteket. Renée-nek elkezdtek záporozni a könnyei. Megölelte Charlie-t, aki zavarban volt. Mindketten csalódtak társukban. Renée azonnal haza akart menni. Én nem álltam az útjában. Renée azt mondta holnap majd benéz. De most muszáj hazamennie. Alice tudta, hogy ott fogja találni Becky-t és Phil-t és odasúgta nekem. Mikor elment anyu odamentem Charlie-hoz és átöleltem. Túl sok volt neki ez a nap.

/Renée szemszöge/

Kocsimmal a sarkon alig tudtam befordulni. Phil azt hitte csak éjszaka érek haza. De tévedett. Tehát lelepleződtek. Idegesen becsaptam a kocsiajtót és kinyitottam az ajtót. Azonnal berohantam a hálóba. Ott feküdtek az én hálószobámba az én ágyamon. Felkapcsoltam a villanyt is. Észrevettek. Elkezdtem sírni. És kirohantam a szobából. Phil jött utánam.

- Renée meg tudom magyarázni. Ez nem így történt, ahogy te látod. - Visszafordultam idegesen a könnyeim záporoztak, de nem érdekelt.

- Phil, elegem van a magyarázkodásaidból. Megtörtént és kész. Ezen már nem tudsz változtatni. Akkor legyetek boldogok én nem állok az utatokba. És ezzel befejeztük Phil. Takarodjatok a házamból. Holnap visszajövök, de nehogy itt legyetek. –mondtam. Elrohantam a kocsimhoz. Nem törődve Phil-el aki egy lepedőbe csavarva állt az út szélén. Elhajtottam kocsimmal. Visszamentem Charlie-hoz. Megint bekopogtam most ő nyitott ajtót. Mikor meglátott örömmel vegyes sajnálkozás terült el az arcán.

- Szia, Renée!- köszöntött. Én is köszöntem neki.

- Lenne egy szabad hely nálatok ma estére? –kérdeztem.

Sziasztok! Remélem tetszett! Függővég lett, de remélem nem baj! :) Puszi: Esme

Tessék Esme megírta nektek ezt a fejezetet. Rá tudtam venni. A kövit Szerintem Alice fogja.

Puszi: Bells

14.fejezet

Szisztok, remélem tetszett az előző fejezet. Nem tudom, hogy mit írhatnék ide. Puszi: Bells

14. Az Angyal! Az Angyal?

Edward szemszöge:

- Minden vámpír csillog ilyenkor. – s ilyenkor egy hatalmas fehér fényt világította be a nappalit. Felnéztünk mind a ketten, mintha az ég nyílt volna meg. Vakítóan fehér volt. De mégsem zavarta a szemem. Egy tejfehér gyönyörű nő szállt le hozzánk! Fehér szárnyai voltak. Mikor, már annyira leért, hogy lehetett a fejét is látni, az ég bezárult. A különös nő felénk fordult. Teljesen úgy nézett ki, mint anyu. De ez lehetetlen. Igaz, néhány hónapja a vámpírlétre is azt hittem, hogy lehetetlen.

- Edward!- trillázta gyönyörű hangján. Vízhangzott tőle a nappalink.-

Edward kicsim!

- Anyu?

- Igen?

- Anyu!

- Jaj… Edward! Nincs semmi baj. De nekem mikor akartad elmondani, hogy átváltoztál?

- Hogy mondhattam volna el? Egyébként mi lett belőled!?

- Angyal! Léteznek angyalok, mint ahogy vámpírok is. De nem maradhatok sokáig. –s megölelt. Az érintése még az én jeges bőrömhöz képest is hideg volt. –Most mennem kell. Szia- Egy hűvös puszit nyomott az arcomra.

- Ne menj el! Nem is beszéltél magadról! Jól vagy? Mi jó történt az óta veled? Hogy lettél angyal?

- Majd eljön az ideje, mikor minden a kérdésekre választ kapsz!- S az ajtón keresztül kiment. Követtem. Éreztem, hogy Bella is követ. S anyu a szárnyait csapkodva felment. Bella átölelt. Megcsókoltam. Ekkor valami fényes dolgok lebegtek körülöttünk, s felemeltek a magasba. Beláttuk az egész erdőt. Angyali kuncogást hallottunk. Majd, ahogy felemelkedtünk le is zuhantunk, de lassan. Mihelyt a lábam érzékelte a talajt, iszonyatos fájdalmat éreztem a kép lapockám közt. Majd a fejem is fájni kezdett. S mintha valaki ki akarná tépni a hátam olyan fájdalom zúdult a rám.

Bella szemszöge:

Edwardon láttam, hogy szenved. S egy fehér szárnyat láttam mögüle előbújni. Fehér volt, angyalszerű.

- -A különleges képességed!- suttogtam.

- Tessék?- kérdezte, mintha semmit sem vett volna észre.

- Itt a különleges képességed. A szárnyad.

- A mim?- kérdezte meglepetten. Hátranyúltam és megfogtam a szárnyát. Előrehúztam, hogy Ő is lássa, miről beszélek.

- Látod?

- Mi történt velem?

- Az angyal- suttogtam. –Próbálj meg vele repülni.

- És hogy?

- Nem tudom, ezt neked kell érezni, nem? – S csapkodni kezdte a szárnyát. Felszállt. Majd felszállt. Gyönyörűen repült. Majd eltűnt a szemem elől. Mikor visszajött hangos nevetést hallottam.

- Gyere. Szállj fel velem.

- Mégis hogy?

- Szállj fel a hátamra. –mondta nevetve. – Ezt neked is látnod kell.

- Mégis mit?- De mielőtt válaszolt volna, felmásztam a hátára, megbíztam szerelmemben. Aztán vámpírgyorsasággal futni kezdett. Már ennél a pontnál elhatároztam magamnak, hogy soha többé nem szállok fel a hátára. De felszállt. Nem mertem kinyitni a szemem. Most már biztos voltam benne, hogy soha többé nem fogok felszállni a hátára.

- Hát nem gyönyörű?- kérdezte szerelmem.

- Nem tudom. - Lehet, hogy csak két szó volt, de ezt is nehezen tudtam kinyögni. Féltem, ha megint kinyitom a számat, biztos lehányok valamit, ez esetben valakit. De muszáj volt pontos választ adni. –Nem merem kinyitni a szemem.

-

Ne félj. Csak próbáld meg, hidd el, hogy megéri. - Nehezen kinyitottam a szemem. S mintha a hányingeremet elkergették volna, elmúlt. Helyét egy sokkal jobb érzés vette át. A táj, ami fölött elrepültünk, gyönyörű volt. Melegséggel járta át a testem. Kicsit hasonlított a rétünkhöz.

- Ez gyönyörű!- suttogtam.

-

Igen. – Bal oldalt egy kis patak csordogált, miből egy kis tavacska jött ki. A tó mellett két öreg fa ácsorgott. A tisztás többi részén fű volt, persze foltokban virágok is voltak.

- Szálljunk le egy kicsit. - kérleltem Edwardot. Ugyanis közelebbről is meg szerettem volna nézni a tavat. Edward a rét szélén, egy szikladarabra szállt le.

Másnap délután (a parkban):

Ez a nap is unalmas volt. De vártam is- meg nem is- a délutánt. Vártam, mert így végre kiderülhet az igazság. S Charlie végre boldog lehet, és nekem se kell szenvedni. De az is ehet, hogy tényleg állásinterjún volt Rebeca. Ugyanakkor nem vártam, mert emlékszem milyen boldog volt Charlie Beckyvel, és volt kilátás arra, hogy újraházasodjon. Renée lehet, hogy megint el fog válni, és akkor nagyon szomorú lesz. Edward nem szállt ki a kocsiból, mivel egy járókelő erre jött. Inkább én ültem be hozzá.

- Készen állsz?- kérdezte.

- Indulhatunk. - fújtam ki a levegőt. Hamar odaértünk anyuék házához. Benéztem az ablakon. Ben volt Becky meg Phil is…

Há-há! Függővég. Ez mindig lázba hoz. Egyébként még nem döntöttem el, hogy mi legyen a folytatás. Tehát, ha van valami óhaj sóhaj, csak rajta hallgatom.

Nagyon jó érzés, hogy ismét kaptunk egy díjat. Mivel nem tudom, hogy mit kell most ehhez írnunk, ezért csak meg tudom köszönni annak aki gondolt rám. Köszönjük Esme! http://www.onelove-esme.blogspot.com/
Az az 5 ember akinek tovább adjuk:
http://rajongas.blogspot.com/
http://feketeangyalsaga.blogspot.com/
http://aharmadikuralkodohaz.blogspot.com/
http://beyondtheocean-vicky11.blogspot.com/
http://bettifanfiction.blogspot.com/
Mégegyszer köszönöm neked Esme.♥