Hali! Sajnálom, hogy régen volt friss. De most van és szerintem holnap is lesz de ez már nem biztos. Köszönöm a türelmeteket! Puszilok mindenkit: Bells
8. Rose:
- Edward én, szeretlek téged. - mondtam neki. Mi? Bella mit mondtál?- káromkodtam magamban. De ő biztos nem szeret egy emberi lényt! Az lehetetlen, hogy egy ilyen személy szeressen.
- Tudod Bella! Nálunk ez úgy van, hogy a világon csak egy személybe szeretünk bele, de őt mindennél jobban szeretjük. És én már megtaláltam kit szeretek. –mintha a szavak hason rúgtak volna. Pedig sejthettem volna, hogy nem szeret! De folytatta. –Az a valaki nem más, mint –egyre gyorsabban dobogott a szívem. –mint te vagy!- Én? Rosszul hallottam?
- Én?- értetlenkedtem.
- Tudom, nem szeretnél egy szörnyeteg barátot! Megértem.
- Nem! Te nem vagy szörnyeteg! Te nem! Én tudom! És szeretlek! Szeretném, hogy a barátom legyél!- zokogtam neki.
- Te szeretnéd? –csak bólogattam- az sem aj, hogy már nem mehetek vissza Forksba? Hogy lennénk együtt?
- Távkapcsolat?
- Én, meglátogatlak!
- Én, szeretettel foglak fogadni, ha meglátogatsz! De Charlie?
- Neki nem kell róla tudni!- mosolygott olyan féloldalas mosollyal, amit egyszer a réten mutatott. De most sokkal szebb volt. Elolvadtam mosolyától. Egyenként szedegettem a darabjaimat össze, hogy nehogy tényleg szétessek.
- Milyen nap van?
- Kedd! Ma jönnek hétfőn érted a szüleid. Vagyis, csak Rebeca meg Charlie!- mondta csendesen. Közelhajolt hozzám. A szám alig pár centire volt az övétől. Ekkor hirtelen visszaült a helyére. Én csak értetlenül néztem mit csinál. A fejével alig észrevehetően az ajtó felé biccentett. Egy nővér lépkedett be rajta. Gyönyörű volt. Neki is arany szeme, ami teljes mértékben passzolt a hajához. Egy fekete póló volt rajta, amin egy szürke felső takart. Csinos alakja volt, remek arcvonásai igazi kis angyalnak tűnt!
Edward szemszöge:
Nyílt az ajtó. Az én drága nővérem, Rose. Mostanában annyira rendes mindenkivel. Nem tudom mi történt vele. Annyira vidáman lépett be.
- Szia, Bells! Rose vagyok!- mondta csilingelő hangjával.
- Szia!
- Khm…- köszörültem meg a torkom. –Bella ő itt Rose, a nővérem. Rose ő Bella a barátnőm.
- Barátnőd?- kérdezte Rose- akkor jóba kell vele lennem. –s Bellára kacsintott. –Ja, és Edward, Bella tudja?
- Persze.
- És Bells azt is tudod, hogy a vámpíroknak különleges képességük van?- Bella egy kérdő pillantást küldött felém, én csak egy kicsit biccentettem felé. Rose folytatta. –Na, mindegy. Szóval nem mindenkinek van. Például Edwardnak nincs.
- Rosalie neked sincs!
- Eddig nem volt! De kiderült, hogy van.
- És mi?- kérdezte szerelmem kíváncsian.
- Nekem az, hogy akkor akármeddig tudom mások hangját utánozni. Véletlenül jöttem rá. Emmettel szórakoztunk, hogy ki utánozza jobban mások hangját. Ő, igen Emmett az én párom. Tudod, nálunk úgy van, hogy van egy bizonyos szerelmünk. Nekem Emmett az. De ez most lényegtelen. Pont az volt, hogy Alice hangját utánoztam mikor Emi maci azt hitte, hogy Alice beszél a hátam mögött. Én először nem hittem el, hogy ilyen tökéletesen utánzom. De azt tudtad, hogy nekünk tökéletes a hallásunk?- megrázta egy picit a fejét. –Hát akkor most tudod. Na, Esme a szobájában ült és éppen egy tervrajz felett gubbasztott. Ő, igen, Esme a mi nevelő anyánk. Na de ez is lényegtelen. Akkor beálltam az ajtóba és Alice hangját utánoztam. Tökéletesen emlékszem, azt mondtam neki hogy: „ Anyu elmehetek vásárolni?”- Esme meg csak ennyit mondott: „ Persze Alice menjél csak”
- Várj,- lassított szerelmem- Ki azaz Alice!
- Alice az én nővérem, meg most már Edwardé is, de persze csak fogadott, mint mindannyiunk. Nem hiszem el, hogy Alice még nem látogatott meg. Ez nem rá vall. Tudod ő nagyon izgága. Jobban, mint én. –kacsintott Bellára Rosalie. –Na, de ez is lényegtelen. Emmett így szolt Esmehez: „Esme fordulj meg! Nézd ki van itt!”- Tökéletesen utánozta Emmett dörmögős hangját. Hanem hallottam volna, hogy ő beszél én se hittem volna el. –Aztán Esme hátranézett és csak értetlenül állt előttem. Először ő is csak azt hitte, hogy megvicceltük. De mondtuk neki, hogy nem és jöjjön velünk mutassuk meg Carlislenak.. Ó igen, őt már ismered nem? Tudod ő az orvos. –Bella csak bólintott, mivel Rose nem hagyta szóhoz jutni. –Szóval utánoztam neki vagy 6 különböző hangszínű hangot, mire felfogta és a sokkból is kijózanodott, hogy mi történik velem. És ennyi! És most itt vagyok és mesélem nektek a történetet.
- Hiszen ez csodálatos Rose!- mondta Bella!- Neked Edward nincs különleges képességed?
- Nincs!- válaszoltam rögön.
- És a családotokban kinek van még?
- Alicenek, ő látja a jövőt. Jaspernek, ő Alice párja, ő érzi és tudja manipulálni mások érzelmeit. Rosenak most derült, ki. Carlisle, érzi mások gondolatát, és néha ha jó lelke van, valakinek azt tisztán halja meg akkor is, ha nagyon koncentrál valakire. Esme a testében feszültséget hordoz, és ha akar, akkor megráz valakit, de ez nagyon ritka. Emmett pedig össze tud menni igazán kicsivé. De ez elég érdekes. Emmett nagyon erős is és mackó típus.
- És, hogy lesz valakinek szuper ereje?
- Nem tudjuk csak Esmet. Mikor fiatal volt és ember, akkor belecsapódott a villám és semmi baja nem volt. Erről nem szólt a szüleinek, mert félt, hogy korházba vinnék. De attól a naptól kezdve, ha valaki bántotta, akkor akaratlanul is megrázta. De ez a dolog egyre jobban elfajult, és már nem csak azt, aki bántotta, hanem aki a közelébe megy azt is. Már senki nem ment a közelébe, így kitalálta, hogy öngyilkos lesz. Az egyik hegyről leugrott, de nem hallt meg. Hanem Carlisle rátalált és megmentette. - kopogtak. Becky és Charlie jött be.
- Én, egyek, mert ha felismernek az nem lesz jó! –suttogtam Bellának. Felálltam és kisuhantam az ajtó, úgy, hogy közben próbáltam takarni a fejem. Mikor kiértem Charlie egyből ment be Bellához. Rebeca követte. Én az ajtóban álltam és hallgatóztam. Nem mondtak különösebben semmit. Elindultam a hosszú folyosókon emberi tempóban. Egyenesen Carlisle irodájába. Mikor beértem már várt rám.
- Szia Carlisle! Nem tudom, mit csináljak! Bella megváltoztatott! Ez az, amikor beleszeretünk valakibe?
- Igen fiam! Tudom most nagyon nehéz!
- Igen az! De ő ember! És a vére, nagyon vonz!
- Még szerencse, hogy meg tudod állni azt, hogy ne támadj rá senkire! Másként nem tudom, mi lenne!
- Kiderült már, hogy Rose-nak mért most derült ki a képessége?
- Van egy elméletem! Szerintem ezt most kaphatta! Vagy esetleg már régen, csak most derült ki neki! De még gondolkozok! De most már induljunk haza! Alice biztos vár! Már volt itt mikor benn voltál! Akkor nem akart zavarni titeket, de nagyon kíváncsi Bellára! Szerintem ma este veled fog menni! De látom Rose nem zavartatta magát, pedig Alice hamarabb itt volt. És gondolhatod most milyen mérges Rose-ra! Szerintem ne hozd majd fel a témát.
- Rendben!- s már indultunk haza. Gyorsan hazaértünk, csak azért, mert én vezettem. Otthon, ahogy betettem a lábam az ajtón, Alice a nyakamba ugrott. Majd nagy nehezen lekapartam a kezét a nyakamról, de így se menekülhettem. A kérdései, szinte záporoztak.
- Milyen?- kérdezte először az én kis picike nővérem.
- Aranyos!
- Hogy néz ki?
- Szép!
- De hogy?
- Barna gyönyörű hosszú haja van és csoki barna szemei!
- És belülről kedves?
- Igen, nagyon!
- Szerinted jóban leszek vele?
- Persze, de ha ilyen leszel, akkor este nem viszlek magammal!- egyből elrohant és aranyosan bebújt a kanapé mögé. Aranyosan kidugta a fejét és boci szemeket küldött felém. Majd egy kicsit lebiggyesztette az alsóajkát. Nem tudtam nemet mondani.
- Na, jó! Eljöhetsz!- mikor kimondtam, szintén a nyakamban találtam a kis pöttömöt.
- Mikor indulunk, és már fogta a kis táskáját, ami nem is volt, olyan kicsi!
- Te mit hozol abban a táskában?- értetlenkedtem. Felsóhajtott.
- Van benne sminkcucc, tudod, a nők anélkül nem indulnak el. Van még benne fényképező. Tudod most láttam, hogy a legjobb barátnők leszünk. És nekem kell „pár” fénykép a másik legjobb barátnőmről. Mert Rose-ról már van néhány arab. De Belláról még nincs! Van még benne ruha, hogy ha elszakadna, a rohanásba le tudjam cserélni. Ja, meg cipő is van benne! - És egy angyali mosolyt küldött felém.
- Akkor szerintem mehetünk.
- Hova mentek?- kérdezte Emmett. Na, pont ő hiányzott.
- Semmi közöd hozzá. Majd egy vékony kis kezet éreztem a csuklómon, ami kirángatott. Majd elkezdett velem rohanni…
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése