Telihold 10.fejezet

A látogatás

Sziasztok! Most ezt a fejezetet én írtam! Remélem, tetszik majd nektek! Puszi: Esme

Végre megismertem Edward titokzatos családját. Erre vágytam mióta megismerkedtünk. Bár közben kicsit féltem is tőle hisz ha nem letszettem volna nekik... De félelmem alaptalannak bizonyult. Edward családja nagyon kedves volt velem. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megkedveljük egymást. Gondolkodásom a hazafelé vezető úton történt. Elbúcsúztam Edward családjától azzal a mondattal, hogy majd este találkozunk. Ennek legjobban Alice örült, de azért mindenkinek mosoly jelent meg az arcán.

-Sok szeretettel várunk!- mondta Esme nagy mosollyal az arcán. Most hazamegyek Charlihoz és bemutatom neki Edwardot. Utána megyünk Edwardéhoz.

Hazaértem. Charlie járőr kocsija már a felhajtón állt. Láttam már várt rám.

- Szia, Bella! –köszöntött jókedvűen.(hiszen kiengedtek a kórházból)

- Szia, Apu! Viszonoztam köszönését. Amúgy én is nagyon jó kedvemben voltam.

-Bella hogy ma ne kelljen neked főzni vettem pizzát. –mondta Charlie.

- Ugyan Apu tudod, hogy nem kellene ilyenekre költened!- mondtam bár egyébként Edward azt mondta ne nagyon vacsorázzak, itthon mert családja főzni készül. Minden tiltakozásom ellenére.

- Dehogynem Bells te is megérdemled a pihenést főleg ezek után! –mondta Charlie .És már nyitotta a pizzás doboz fedelét. Tényleg nagyon finom illata volt a vacsoránknak. Nekiültünk falatozni. Egyikünk se volt híres bő beszédességéről, így nem is éreztük szükségét beszélgetésnek. Megettük a pizzát, a maradékot pedig becsomagoltam és eltettem a hűtőszekrénybe. Vajon apám elenged? Edwardot nem mutathatom be, hiszem a Forksiak azt hiszik meghalt.

-Apu? Elmehetek "sétálni"?- kérdeztem tőle. Persze nem sétélni szerettem volna elmenni.

-Persze drágám! De ne maradj sokáig!

-Rendben apu szia!- és kicsit gyorsabban a kelleténél, felkaptam a kabátom és kisurrantam az ajtón. Mentem pár lépést, de akkor már láttam az ezüst Volvót. Odarohantam (miközben elestem) és beszálltam.

Edward nagyon gyorsan vezetett. Útközben beszélgettünk egymás eddigi életéről azután a családtagjainkról. És időközben odaértünk házukhoz. Kiszálltam a kocsiból (Edward segített) és szemügyre vettem a házat.

- Edward ez gyönyörű. - mondtam ájuldozva. Az égész ház üvegekkel körülvéve falak helyett. De Edward nem hagyott sokáig bámészkodni.

- Gyere Bella! –és átölelt. Beértünk a házba. Itt is gyönyörű volt minden olyan világos és tágas. Felmentünk a lépcsőn. Egy konyhába nyílott a kilátás. Ott volt Edward családja és az asztal mellett ülve és beszélgettek. De az asztal már „roskadozott” a sok ételtől.

- Szia, Bella !! táncolt mellém Alice.

Remélem tetszett !Lécci írjatok komit!!Ez egy kicsi rövidre sikerült , de a következő hosszabb lesz. Pusszi:Esme