15.fejezet: Leleplezés

Sziasztok! Én írtam meg a fejit már régen jelentkeztem! És köszönöm Alice-nek a bétázást!

Puszii: Esme

/Edward szemszöge/

- Bella nem lenne jobb, ha te ezt nem néznéd végig?-kérdeztem. Apró ráncok jelentek meg az arcán, amikor válaszolt:

- Edward jobb lenne, ha Renée és Charlie is tudna róla. - mondta szerelmem. Én, mint mindig eleget tettem kérésének bármilyen butaság is legyen az. Ezért hát elővettem egy fényképezőgépet és lehúztam az autó ablakát. Így már a sötétített ablaküveg nem takar el minket. De ahogy beszélgetésükből hallatszott nemigen fognak velünk foglalkozni. Bella a fényképezőgépre nézett:

- Edward ezt te honnan tudtad?

- Tudod, Bella nem árt, ha valakinek van egy kis jósnője otthon!- mondtam mosolyogva.

- Te ezt mióta tudod? –kérdezte vádlón.

- Amióta te meggyanúsítottad őket az óta figyeltetem Alice-szel! Eddig ő azt mondta nem fog történni semmi, de ma igen. –mondtam. Bella kissé csúnyán nézett rám. Ekkor felkaptam a fényképezőgépet és elkezdtem kattogtatni. Sajnos a gép nem olyan jó felvételeket csinál, mint ahogy én látom őket. De az emberi szemnek ez is megteszi.

- Ezután már nincs más dolgunk csak elmondani Charlie-nak és Renée-nek! –mondta Bella kis feszültséggel a hangjában. Közelebb hajoltam hozzá. Amikor megérezte illatomat elkezdett verdesni a szíve, mint egy kolibri szárnya. Hozzáértem ajkához ekkor már szíve majd kiesett a helyéről. Megcsókoltam. Bella megint heves volt. Sajnos el kellett húzódnom tőle. Csúnyán nézett rám, mint mindig, amikor csókunk közepén eltolom.

- Edward… –mondta. De beléfojtottam a szót, mert visszanyertem önuralmam. Ennek láthatóan örült, de most sem tudtam illatát tovább bírni. Mámorító volt.

- Bella most jobb lenne megmondani Charlie-nak és Renée-nek a „híreket”!- mondtam. Láthatóan igazam volt, de nem akart menni. De beindítottam az autót és elindultunk Charlie háza felé. Az újdonsült szerelmespárt pedig otthagytuk Renée-ék házában. A fényképezőgépem szerencsére rögtön előhívta a képeket. Én nem mehettem be Bellával így Alice-t hívtam ide. Charlie éppen akkor hajtott fel a feljáróra.

/Bella szemszöge/

- Szia, Bella!- ugrott oda mellém Alice és átölelt.

- Szia, Alice, köszi hogy segítesz!

- Szívesen.

Mikor bementünk a házba Charlie a kanapén ült.

- Sziasztok!- köszönt kicsit meglepve Alice láttán.

- Szia, ő az egyik régi barátnőm Alice.

- Apu tudnod kell valamit Becky-ről… Phil és ő… összejöttek.

Charlie nem tudott semmit sem szólni. Az arcszíne a szivárvány minden színében játszott.

- Bella te ezt honnan gondolod? Mi a bizonyíték rá? – kérdezte mérgesen. Nem tudtam mit szólni erre. Ezért átnyújtottam a képeket. Charlie ekkor már biztos volt abban, hogy igazat mondok. Átölelt és nagyot sóhajtott. Látszott rajta hogy nagyot csalódott Rebecka-ban.

- Bella te ezt mióta tudod? –kérdezte.

- Amióta Becky állásinterjúra ment! –mondtam.

- De persze Phil-hez ment. –mondta Charlie. Látszott rajta hogy már nagyon várja Becky-t haza.

- Renée tudja?

- Még nem mondtam el neki!- mondtam.

- És hogy-hogy együtt csináltátok? –kérdezte Alice-től.

- Bella megkért, hogy segítsek neki a „nyomozásban”! Azt mondta egyedül nem tudja megcsinálni! –mondta. Ennek persze fele sem volt igaz, de Charlie elhitte. Szerencse hogy a vámpírok meggyőzően tudnak hazudni. És nem, tudnak elpirulni. Ami persze rólam nem volt elmondható. Charlie egy nagyot bólintott. Jobbnak látta elhinni. Leültünk a konyhában és Charlie megkínált engem és persze Alice-t egy csupor teával. De én nem hagytam. Leültettem Charlie-t és hozzáláttam vacsorát főzni. Alice, mint mindig nem kért semmit. Charlie-nak ez már feltűnt, de nem szólt semmit. Bélszínt készítettem apámnak. Eközben kopogtak az ajtón. Odamentem kinyitni. Charlie arca megint mérges lett. De nem Becky volt az. Elkezdtem nevetni és potyogtak a könnyeim is. Anyu jött meglátogatni. Charlie is szebb színt vett fel. Ez a megcsalás közelebb hozza őket egymáshoz. Alice üdvözölte Renée-t. Egy jelentőségteljes pillantást váltottam Charlie-val.

- Anyu el kell mondanunk valamit Phil-el kapcsolatban… - mondtam. Nagy levegőt vettem.

- Phil és Becky megcsal benneteket. Renée-nek elkezdtek záporozni a könnyei. Megölelte Charlie-t, aki zavarban volt. Mindketten csalódtak társukban. Renée azonnal haza akart menni. Én nem álltam az útjában. Renée azt mondta holnap majd benéz. De most muszáj hazamennie. Alice tudta, hogy ott fogja találni Becky-t és Phil-t és odasúgta nekem. Mikor elment anyu odamentem Charlie-hoz és átöleltem. Túl sok volt neki ez a nap.

/Renée szemszöge/

Kocsimmal a sarkon alig tudtam befordulni. Phil azt hitte csak éjszaka érek haza. De tévedett. Tehát lelepleződtek. Idegesen becsaptam a kocsiajtót és kinyitottam az ajtót. Azonnal berohantam a hálóba. Ott feküdtek az én hálószobámba az én ágyamon. Felkapcsoltam a villanyt is. Észrevettek. Elkezdtem sírni. És kirohantam a szobából. Phil jött utánam.

- Renée meg tudom magyarázni. Ez nem így történt, ahogy te látod. - Visszafordultam idegesen a könnyeim záporoztak, de nem érdekelt.

- Phil, elegem van a magyarázkodásaidból. Megtörtént és kész. Ezen már nem tudsz változtatni. Akkor legyetek boldogok én nem állok az utatokba. És ezzel befejeztük Phil. Takarodjatok a házamból. Holnap visszajövök, de nehogy itt legyetek. –mondtam. Elrohantam a kocsimhoz. Nem törődve Phil-el aki egy lepedőbe csavarva állt az út szélén. Elhajtottam kocsimmal. Visszamentem Charlie-hoz. Megint bekopogtam most ő nyitott ajtót. Mikor meglátott örömmel vegyes sajnálkozás terült el az arcán.

- Szia, Renée!- köszöntött. Én is köszöntem neki.

- Lenne egy szabad hely nálatok ma estére? –kérdeztem.

Sziasztok! Remélem tetszett! Függővég lett, de remélem nem baj! :) Puszi: Esme

Tessék Esme megírta nektek ezt a fejezetet. Rá tudtam venni. A kövit Szerintem Alice fogja.

Puszi: Bells