18.fejezet

Sziasztok! Megint én hozom a frisst :D Nincs körítés most ehhez… Jó olvasást. Üdv: Bells/♥/


18.Ismerős ismeretlen




- Mert nem Phoenixiek. –Aztán a két csaj belekarolt Edward vállába és húzni kezdték, szerelmem nem menekülhetett a két vérszomjas vámpír karjai közül. Aztán egy részeg alak közeledett felém. Az arca ismerősnek tűnt, de nem tudtam felidézni, hogy honnan. Biztos nem Forks-i, vagy Phoenix-i. Máshonnan meg nem hinném, hogy láttam.
- Szia!- köszönt rám. –Jacob vagyok. –S azt hittem azonnal kidobja a taccsot. A neve is ismerős volt. De biztos nem mostanában láttam.
- Szia, én Bella!- Köszöntem rá udvariasan. Elmosolyodott.
- Igen. Tudom.
- És mégis honnan?- bukott ki belőlem a kérdés. Felkacagott. Aztán elindult ki. Kérdőn felhúztam a szemöldököm, de aztán eszembe jutott mért sietett úgy ki. Nem tudtam eldönteni, hogy szerelmem után mennyek, vagy Jacobot támogassam. Aztán kirohantam Jacob után. Mikor kiértem pont azt csinálta, amire számítottam. Mindent összeokádott. Ha nem ugrok el hirtelen, akkor talán még a ruhám is olyan lesz.
- Hogy én mennyire szeretlek. –ordította.
- Tessék? Mit mondtál? –háborodtam fel.
- Jól hallottad, drágám. Nem emlékszel rám igaz?- ordította.
- Már hogy emlékeznék? Ki vagy te nekem? Honnan ismerlek?
- Gondolkozz Bells! Nem rémlik semmi. Te is szerettél!
- Én? Mikor?- Megelégeltem ezt az egészet és berohantam. Feltrappoltam volna a lépcsőn, hogy megkeressem Edwardot. De egy bronz bőrű alakba ütköztem. Elpirultam. –Bocsi!
- Á, nincs semmi baj. Tisztára úgy viselkedsz, mint a romantikus tini filmekben, karolt át a részeg pasi. Nem értettem, hogy miről beszél. De mielőtt megkérdezhettem volna folytatta a mondandóját. -,,véletlenül” beleütközöl egy jó képű srácba, és várod, hogy megcsókoljon. Nem kell tovább várnod kicsi szívem. –S meg akart csókolni, de meglendítettem a karomat, hogy behúzhassak neki. De mire az öklöm odaért volna, Jacob nekirohant. Püfölték egymást, míg mindketten elkezdtek remegni. Ekkor három új idegen jött be az ajtón. Az egyik idősebbnek tűnt a másik két sráctól. Ők is bronzbőrűek voltak. Az idősebb, úgymond vezérük szólalt meg.
- Jacob, Paul!- ordította, mire mindenki rá nézett. Látszólag zavarba jött, de próbálta megőrizni a hidegvérét. A két harcoló fiú ránézett. De hamarkirohantak, s ott folytatták a harcot. Mindenki egyszerre csődült ki.
- Jared, nézett az idősebb a bal válla mögé- Embry –fordította fejét a másik irányba.
- Igen Sam. - s Jared nekiugrott Jacobnak, s húzni kezdte, Embry pedig Pault fogta le. Mind az öten elmentek. Rohantam, hogy megkeressem Edwardot, hogy kettesben lehessünk.

Edward szemszöge:
Kopogtattak az ajtón, a két vámpír lány azonnal befogták a számat, hogy ne tudjak segítségért kiállatni, de beleszagoltam a levegőbe. Bella. Éreztem meg az illatát. Eszembe jutott az erőm, nehéz hozzászokni, és aztán nehéz visszahúzni a szárnyakat, de most nincs más választásom. Erőt vettem magamon és most nem fájt a fejem, mikor kibújtak a szárnyak. Próbáltam a szárnyammal lerántani magamról a két lányt, de nem sikerült. Együtt túl erősek. Beleszagoltam megint a levegőbe. Csak Bella állt az ajtóban, senki más. Az egyik szárnyammal kinyitottam az ajtót. Bella azonnal bejött. Az egyik lány rávetette magát szerelmemre, így a másik egyedül tartott. Sikerült hamar kiugranom a kezei közül, és Bella elé vetnem magam. Egyedül nem fogok elbírni mind a kettejükkel. De támadt egy remek ötletem. Az egyik szárnyam segítségével kitörtem az ablakot, míg a kezemmel Bellát tartottam. Felugrottam a tetőre.
- Ugorj a hátamra. - mondtam fagyosan. Isabella azonnal tette, amit mondtam. Lenéztem a tetőről, hogy megbizonyosodjak róla, hogy senki nincs-e kint az udvaron. Nem volt. Felugrottam és elrepültem a réthez amit itt találtunk.
- Sajnálom- suttogtam.
- Nem kell semmit sem sajnálnod.
- Már, hogy ne kéne?- csattantam ki.
- Edward nem te tehetsz róla. –simogatta meg a hátam. Egy ilyen kirobbanás után, hogy lehet simogatni a hátam? Csupa meglepetés ez a lány, a legtöbb már a ,,vámpír” szótól elrohanna, de Ő nem. Hogy lehetséges ez? Majd elém hajolt és megcsókolt. Égette a torkom. Iszonyatos érzés, de egyben felemelő is. Csak azt nem értem mitől lehetett ilyen bűz Dan-ék? Addig aludt Bella a karjaimba, hogy észre se vettem, hogy már elmúlt az este, s a nap első sugarai jelentek meg az égen. Felkeltettem szerelmem, ki riadtan nézett körül.


Sajnálom, hogy csak most jön a FRISS, de szerettem volna, ha Esme fejezi be, de sajnos nem érem el. gy hát kicsit rövid feji lett, de NEM függővég! ♥Bells