17. fejezet

Sziasztok! Most én hozom a Frisst! Mivel megszavaztátok, Bella és Edward szemszöge egyaránt legyen, /így minő meglepetés /egyaránt lesz. Azt is megszavaztátok, hogy Jacob szerepeljen a történetben, és többen szavaztatok arra, hogy jó legyen így jó lesz. De sokan nem szerettétek volna, hogy ne legyen benne, így kevés szerepe lesz a történetben. Most kezdődjön a kövi fejezet:

17. A party

Ennyi kínos szitu egy napra! De nagyon boldog voltam, életemben először minden rendben van körülöttem. Apu és anyu megint együtt van Edward valami hihetetlen csoda következtében teljesen belém szeretett és én is ő belé.

Edward szemszöge:

Miután Bella elment, Jasper és Alice, egymásnak ugrottak. Na persze nem veszekedtek. Ez számukra a legkifejezőbb ”Örülök, hogy újra látlak” módszer. Emmett finoman megköszörülte a torkát:

- Szobára gyerekek!- Jasper és Alice engedelmeskedtek.

- Emmett. –szólt rá Rose. Emmett perverzes mosolya már-már ijesztő volt, ahogy kedvesére nézett.

- Te is arra gondolsz, amire én?- kérdezte Emmett.

- Nem is tudom. Mutasd meg, hogy mire gondolsz. –mondta Rosalie csábosan. Emmett vámpírgyorsasággal odarohant Rose-hoz és az ölébe vette. S már bent is volt a 1. emeleti szobájukban.

- Bocsáss meg nekünk Edward, de mi se bírjuk tovább. –mondta csendesen Carlisle.

- Megértem. –Majd megfogta Esme kezét és behúzta magával a 2. emeleti szobájukba. Nagyszerű, mindenki boldog. Tehát én megyek egyedül a 3. emeleti szobámba. Az ágyra dőlve próbáltam a hangokat kizárni a fejemből. Egy mínusz pont a vámpírlétnek. Mért kell nekünk szuper hallás? De Esme és Carlisle vad csókolózása beszivárgott az agyamba. Gondoltam lemegyek a földszinti zongorámhoz. Mikor az 1. emelethez értem… Bele se merek gondolni, hogy milyen hangokat hallottam… Borzalmas. Siettem, hogy hamar leérjek. Nekiveselkedtem a zongorámnak. De megint hangok. Hallottam, hogy Alice éppen divatbemutatót tart a fehérnemű gyűjtemény egészen kicsiny részéből. Aztán, hogy Jasper vadul nekiesett. A selyem szétszakadását és Állj! Edward kifele! Gyorsan rohantam ki. Ha már mindenki így együtt van, akkor én mért ne lehetnék Bellával? Gyorsan bepattantam a kocsimba. De eszembe jutott, hogy futva gyorsabb és halkabb is. Halkan bemásztam az ablakon. Bella még nem aludt. Bebújtam mellé az ágyba. Már megint azok a hangok. csak ezek kevésbé intenzívek. És kevésbé hangosak. De akkor is idegesít.

- Szia! –suttogtuk egyszerre. De én folytattam. – Nem lenne kedved sétálni egyet?

- De lenne. Tulajdonképpen mért is?

- Elég annyi, hogy Charlie-ék nem alszanak? –bólintott.

- Egy pillanat, csak felöltözök. Egyébként mért is jöttél te el otthonról?

- Az otthoniak se alszanak.

- De a vámpírok nem is tudnak aludni.

- Kérlek Bella, had’ ne részletezzem. –fintorodott el az arcom. Előbújt a barna függöny mögül, gyönyörű volt.

- Elégedj meg annyival, hogy már járt itt Alice.

- Ilyenkor imádom a nővéremet. Gyönyörű vagy. –Nem mást viselt, mint egy rózsaszín mini ruhát, ami pánt nélküli volt. Tökéletesen passzolt fehér bőréhez. A ruha egy fekete selyem övvel volt feldobva. Gyönyörű volt. –Persze ilyenkor nem jó a fagyos szív. Most biztos kiugrana a helyéről. Kikísértem a házból, mikor az is eszembe jutott, hogy, nem kocsival jöttem. De Rosalie kocsija várt rám a ház előtt. Na, ilyenkor meg persze még jobban szeretem a családom. Mielőtt a volán mögé ültem volna kinyitottam Bellának az ajtót. Aztán beültem én is az oldalamra, de egy levél várt rám. Ez állt benne:

Szevasz, Öcsi! Remélem, jól szórakoztok, miután elmentetek Alice felhívott, hogy –Nem tudom, mért nem jött fel- Hozzak neked egy bulizós kocsit. Remélem nem haragszol Öcsi sajt. Nahát, jó hancúrozást.(Az az imádni való mosolyom)

- Hova megyünk?- kérdezte szerelmem.

- Nem is tudom. Lesz egy kisebb party. Az egyik ismerősöm meghívott rá.

- Neked vannak itt is ismerőseid?

- Persze. Ő is vámpír.

- De akkor, hogy lakik Phoenix-ben? Őt nem veszik észre, ha napra megy?

- Tulajdonképpen neki is van képessége. Az, hogy nem csillog a napon, így nem feltűnő.

- És hogy hívják?

- Dan. Abba a suliba jár, amelyikbe te. 17 évesnek mondja magát.

- Ez az a Dan?

- Ezek szerint az a Dan!

Bella szemszöge:

Mikor beértünk a partyra, vigyorogva várt ránk vörös szemével virítva Dan. Eddig, mindig azt mondta, hogy a szemében csak kontaktlencse van. És néha a fekete kontaktlencséjét teszi be. De ezek szerint nem. Dan volt az évfolyamban a legmenőbb srác. Nem hittem volna, hogy Edward is ismeri. A csajok imádták az iskolában. Soha nem hittem volna, hogy ő is vámpír. Bár mikor idejártam, akkor még azt se hittem volna, hogy léteznek vámpírok. De még azt se, hogy bejutok egy ilyen buliba.

- Szia Dan!- vigyorogtam.

- Szia, Bella, hát te, hogy kerültél ide. Nos, igen, ez a bunkó beszólás pont Dan-re vall. Halk morgást hallottam Edward torkából. Azt hittem, hogy mindjárt nekiugrik Dannek, ha nem fogom le a mellkasát.

- Nyugi Edward. Nincs semmi baj. Már megszoktam. –Suttogtam halkan.

- Szia, Edward! Nem hittem volna, hogy még téged is látlak valaha. Hogy, hogy Bella is itt van? És pont veled? Pedig azt hittem, hogy te nem jársz senkivel. –Edward egy fagyos mosollyal válaszolt neki. Aztán két részeg csaj jött el mellettünk. Mikor megpillantották Edwardot összenéztek. Aztán Edward előtt kezdték el riszálni magukat.

- Ki ez a jó srác? –kérdezte az egyik.

- Nem tudom, de muszáj megszerezni magunknak. Edward elfintorodott.

- Kik ezek?- kérdeztem szerelmemet.

- Vámpírok.

- Nem ismerem őket.

- Mert nem Phoenixiek. –Aztán a két csaj belekarolt Edward vállába és húzni kezdték, szerelmem nem menekülhetett a két vérszomjas vámpír karjai közül. Aztán egy részeg alak közeledett felém…

Remélem tetszett! Komikat és kritikákat kérek!♥