1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte!
2. A logót ki kell tennem a blogomba!
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam!
4. Írni kell magadról 7 dolgot!
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak!
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

1.Nagyon-nagyon szépen köszönjük Klaudiának, aki gondolt ránk.
2.Kitéve.
3.http://klaudia-jlet.blogspot.com/ kész!
4. 1. Kedvenc könyv: Esme: Twilight saga Alice: Breaking Dawn Bells: Twilight saga, Üvöltő szelek, Büszkeség és balítélet...
2. Mit szeretünk csinálni: Esme: Táncolni, olvasni Alice: Korcsojázni, olvasni, rajzolni, fényképezni, shoppingolni Bells: korizni, olvasni,táncolni, öltözködni, shoppingolni
3. Hogy ismertük meg az Alkonyatot (könyvet): Esme: Bells és Alice tanácsolta Alice: Bells tanácsolta Bells: tesóm osztálytársai olvasták
4. Mi a kedvenc sportunk: Esme:kézilabda, táncolni (egyébként szerintem tartózkodik mindenféle fizikai mederöltetéstől) Alice: jég-gör kiori, futás, úszás, Bells: futás, jég-gör kori, tánc, kézilabda kapus, grund és szabadfogású birkózás
5.MSN: Esme:imre.csilla@hotmail.com Alice:gonda.noi@windowslive.com Bells:ms.vivcsike@windowslive.com
6: Hogy lettünk jó barátnők: elsőtől kezdve egy osztályba jártunk. De sosem voltunk igazán jó barátnők. Csak osztálytársak. De Bells szeptemberben elkezdte olvasni a Twilight sagat, az osztályból senki se olvasta el csak a filmet nézték meg. de Alice meg Esme elolvasták. Így összekovácsolódtunk. Meg még egy csaj (Bells unoka testvére, ugyanabban az osztályb jár)Rose.
7:Nagy kori álom: Esme: Ügyvéd, orvos Alice:ügyvéd, építész, lakberendező, régész Bells: főszerkesztő, orvos, stylist, menedzser


5: Akiknek tovább adjuk:
http://volterraszulottebylanaandivi.blogspot.com/
http://boldogveg.blogspot.com/
http://rajongas.blogspot.com/
http://fulladas.blogspot.com/
http://www.stories-of-the-volturi.blogspot.com/
http://www.holdfogyatkozas-alice.blogspot.com/
http://www.onelove-esme.blogspot.com/

Mégegyszer köszönöm Klaudia !♥

12.fejezet

Sziasztok az ízelítőt Bella írta de a fojtatást már én Alice.Remélem tetszik majd az én részem is .Pux :Alice

12. fejezet


- Remélem nem baj. De csak most értesültem arról, hogy Renée egy saroknyira lakik. Igazából tényleg nem tudtam. - sajnálkozott Charlie.
- Istenem! Apu!- sikítottam fel- Ez Tökéletes! Imádlak! Mikor látogathatom meg anyut?
- Az igazság az, hogy majd, csak 2 nap múlva érkezik, addig várnod kell.
*
Másnap reggel:
Nem voltam izgatott egy kicsit sem. Normális ruhába öltöztem. Mikor a szokásos villamossal eljutottam az iskolához, feltűnést kerülve mentem be a már megszokott ajtón és folyosókon keresztül az eligazító irodáig. Bent a nő lenézően ideadta az órarendemet. Megnéztem, hogy ma milyen órákkal kell szembenéznem. Semmi jót nem ígért. Az első órám biológia a 2. emelet 19-es teremében. Forks-ban mennyire szerettem arra az órára bejárni.

Alice tollából:

Mikor hazaértem az ágyamon már ott volt az igért cetli Alicetől hogy hova kell mennem.Phoenix legnagyobb parkjának címe állt a papíron,gondolom nem akartak egyedül az erdőbe hívni.Régen sokszor jártunk erre felé anyuval így könnyen megtaláltam a helyet.Mikor beléptem a parkba Edward csillógó bőrével találtam szembe magam.Elég ramatyul nézett ki.

-Szia.-mondtam kicsit vidámabban.

-Bella nagyon sajnálom amit tettem és nagyon is megértem ha nem akarsz velem többet találkozni.Hogy is gondoltam hogy te és én egy szörnyeteg együtt lehetünk.

-Sssss.-mondtam s erőteljesen megcsókoltam hogy abba hagyja az önbiráskodást.

-Én nem harakszom rád ! –mondtam nyomatékosan.-Én szeretlek.

- Én is sugta fülembe .-a hideg lehelettől még mindig libabőrös lettem.

Na akkor elmegyünk Esmékhez mert már nagyon aggódtak?-mondta .Próbálta leplezni az arcáról a fájdamat de láttam hogy ennyivel nem bocsátott meg önmagának.

Elindultunk kifelé a parkon.Mikor kiértünk már ott csillogott az ezüst volvó.Kinyitotta nekem az ajtó én pedig beszáltam.Elég gyorsan megérkeztünk a Phoenixi házukba.Ez is mélyen az erdőben volt.

-Gyönyörű.-mondtam mikor kiszáltam a kocsiból.Kisebb volt mint a Forksi házuk ,de ennek felét is üveg borította.Mikor az ajtóhoz értünk Alice ugrott a nyakamba.

-Na végre itt vagytok ,már utánatok akartam menni.

-Szia drágám ,csak hogy itt vagy.-mondta Esme teljes szívből.

-És a többiek?- kérdeztem kicsit meglepve.

-Ők Forksban maradtak ,iskolába kell járniuk nehogy nagyon feltünő legyen.-mondta Edward egyhangúan.

-Ó ,persze.-mondtam.

-Csak én jöttem mert nem bírtak Esmeék otthon tartani.-pattogott előttünk Alice.

Leültünk Edwardal a nappaliba .Láttam rajta hogy még mindig fáj neki a történtek.

-Edward kérlek ne kínozd magad.A Forksban történt az semmiség.

-Igen az semmiség de mi lett volna ha Rose nem jön be a szobába.Nem biztos ,hogy le tudtam volna állni.Én nem bírnám ki ha elveszítenélek és azt főképp nem hohyha én tennék benne kárt.

-Edward ezt fejezd be!-mondta már kicsit mérgesen.

-Én szeretlek és tudom hogy te sosem bántanál.Megcsókoltam ,ő visszacsókolt.

Bekapcsolta a tv-be valami romantikus vígjátékot és azt kezdtük el nézni.Mikor a filmnek vége lett az órámra pillantottam .Tíz múlt öt percel, basszus már rég otthon kellene lennem.Gyorsan beszáltuk a kocsiba .Edward vezetési kézségei mellett 5 perc alatt hazaértünk vagyis a bérelt házba.

-Szia és nyomott egy puszit a homlokomra.

-Holnap találkozunk?-kérdeztem reménykedve.

-Persze,amúgy meddig maradtok itt !?

-Nem tudom Rebeca teljesen kifordult magából tegnap egy Audi M5-össel jött haza, ja és miniszoknyában jár, még sohasem láttam miniszoknyában.

-Biztos csak tetszeni akar Charlienak.-mondta Edward megyugtatólag.

-Biztos!

-Jó éjt!

Mikor beértem a házba Beckyvel találtam szembe magam.

-Mitképzelsz Bella azért jöttünk ide hogy itt is hajalba tisztelj meg minket azzal ,hogy hazajössz?-Amúgy is hol voltál még csak tegnap jöttünk.-kiabálta.

-Tudod én régen itt éltem és voltak barátaim .Egy régi barátnőmmel beszéltük el az időt.-mondtam kicsit flegmán.

-Akkor is legalább szolhattál volna,Abád már nagyon ideges volt és elment a helyi rendőrőrsre.Most pedig gyorsan menny az ágyadba holnap iskola.

Gyorsan felhívtam apámat hogy jól vagyok és hazajöttem,csodálkoztam hogy Becky nem hívta fel előttem.Lefürödtem és megnéztem kell e valamit holnapra tanulni.

Irodalom:Az üvöltő szelek elemzése,na azt a könyvet már vagy százszor elovastam legalább nem kell semmiből készülni.

Lefeküdtem és megpróbáltam elaludni. Hajnalban felriadtam biztos valami rosszat álmodtam.A szobám mélyén egy halvány alakot pillantottam meg.Edward volt az ,rögtön felismertem.

-Csak meg akartam nézni biztos jólvagy e ,az este kicsit zaklatott voltál.Odafeküdt mellém én pedig átöleltem.

-Amúgy nagyon haragudtak hogy későn jöttél haza?

-Hát apám már a rendőörsön volt Becky meg majdnem leszedte a fejemet.

Sziasztok! Na mostmár lehet írni a komikat!Pux:Alice

Ízelítő

12. fejezet ízelítő

Sziasztok! Én Esme vagyok sajnos Bells nem ért most rá ezért eddigi írását felrakom ízelítőnek.A folytatás hamarosan érkezik. Puszi:Esme

- Remélem nem baj. De csak most értesültem arról, hogy Renée egy saroknyira lakik. Igazából tényleg nem tudtam. - sajnálkozott Charlie.
- Istenem! Apu!- sikítottam fel- Ez Tökéletes! Imádlak! Mikor látogathatom meg anyut?
- Az igazság az, hogy majd, csak 2 nap múlva érkezik, addig várnod kell.
*
Másnap reggel:
Nem voltam izgatott egy kicsit sem. Normális ruhába öltöztem. Mikor a szokásos villamossal eljutottam az iskolához, feltűnést kerülve mentem be a már megszokott ajtón és folyosókon keresztül az eligazító irodáig. Bent a nő lenézően ideadta az órarendemet. Megnéztem, hogy ma milyen órákkal kell szembenéznem. Semmi jót nem ígért. Az első órám biológia a 2. emelet 19-es teremében. Forks-ban mennyire szerettem arra az órára bejárni.

Ezért most már komizhattok ha van kedvetek! Ennyit most előre és nemsokára Bells is jön a kövivel!Pux :Esme

Sziasztok!

Nagyon rossz hírt kell veletek közölnöm...
Úgy volt, hogy ma felteszem a FRISST, mert jó napom volt tegnap és befejeztem a folytatást. Mikor pedig fel akartam rakni, láttam, hogy elveszett. Még nem derítettem ki, hogy hol lehet. Mindenhol kerestem a gépen, de hiába. Sajnálom, hogy ismét csalódást kellett okoznom, de nem adom fel. Most, hogy nyári szünet van, próbálok minden héten új fejezetet felpakolni. Mivel tudom milyen rossz várni a frissre, de ígérem, ti és a Frissek vagytok az elsők (Az 5 kötelező ráér). Köszönöm megértéseteket. Bells ♥

Képek

Sajnálom, hogy lemaradtak a képek, de most itt vannak:
Bella szobája(Phoenix) :







Charlie és Becky szobája:


















nappali, konyha:

Toborzás

Toborzó!
Sziasztok! Szeretném, ha toboroznátok rendszeres olvasókat, ha megteszitek, akkor írjátok meg kérlek, hogy kit toboroztatok. 4 hét múlva zárul le. Aki a legtöbb rendszeres olvasót gyűjti, -vagy 5 kommentár 1 olvasónak számít- Ő lesz a bétázóm. Ami azt jelenti, hogy ő olvashatja el harmadjára a fejezeteket.(Az első én vagyok, a második meg Alice) A többiek hamarabb kapják meg a következő 5 fejezetet. Előre is köszönöm nektek. Meg persze azoknak is, akik jönnek.
Ha toboroztatok valakit azt itt közölhetitek velem: Chat
MSN -> ms.vivcsike@windowslive.com
E-mail -> vivi9898@freemail.hu
(Vagy ha ismersz személyesen)


Puszi:Bells

Telihold 11.fejezet

Sziasztok! Az előző fejezet, egy kicsit rövidke lett, meg zavaros, mert Esme nem küldte át lebétázni. De ne haragudjunk. Megpróbálom kijavítani és most egy oltári hosszút készítek csak nektek!

Puszillak: Bells

11. Phoenix

Szia, Bella!- Táncolt mellém Alice. Nagyon megszerettem, pedig még nem is beszéltünk. Edward egy szúrós pillantással ajándékozta meg. Én rákacsintottam, jelezve, hogy nincs semmi baj. Már éreztem a friss illatokat. Nagyon megéheztem. Alice „fojtogató” ölelése után az asztal felé pillantottam, már ki volt rakva egy tányér, pohár, kés, villa, kanál, szalvéta és mellette finomabbnál finomabb ételek. Egyik fajtából sem volt túl sok, gondolom csak nemek készítették, és ők nem esznek belőle.

-Egyél Bella bármit!- mondta Esme lágy hangon. Nem tudtam választani. Edward megfogta a kezem és a fülembe suttogta:

-Nincs kedved a szobámban megenni?- biccentettem. Aztán odahúzott az asztalhoz és kitárta a kezét, jelezve, hogy bármiből vehetek. De én nem igazán tudtam mit elvenni. Végül egy szaftos csirkecomb mellett döntöttem és köretnek krumpli salátát. Edward kivette a kezemből a tányért és elindult fel. Én is utána indultam. A harmadik emeleten megálltunk és a folyosó legtávolabbi szobájába mentünk. Benyitott. Nagyon szép volt. A fal egyik oldalán, csak CD és DVD gyűjtemények sorakoztak. Jobb oldalon egy hatalmas kanapé volt. Leültünk.

-Neked nincs ágyad?- Kérdeztem meglepetten.

-Nekem nincs rá szükségem- válaszolta.

-Mért?

-Mert mi denevérré változunk, és a falon alszunk- mondta komoly hangon.

-Tényleg?- nem bírta tovább elnevette magát, nem tudtam mi lehet olyan nevetséges.

-Nem csak ugrattalak, de azt az arcot látnod kellett volna. Nagyon édes voltál, Olyan mintha félnél tőlünk! Féltél?- kérdezte, és elkezdett csiklandozni.

-Ne- ne-nem- nyafogtam a nevetéstől. Aztán egy sikeres mozdulattal felálltam. Edward felhúzta a felsőajkát ezzel kimutatva borotvaéles fogait. Megijedtem. Lassú görnyedt léptekkel elindult felém. Én hátráltam. Elmosolyodott, de nem azzal a csábító mosolyával, hanem egy sokkal ravaszabbal. Rémisztő volt. Sikítani akartam, de nem tudtam. Edward előtt nem. Hiszen nem tenné meg.

-Nem teszed meg!- suttogtam alig hallhatóan, de ő biztos meghallotta a szuper hallásával. De mi van, ha igen? Vége az életemnek? Most halok meg? Itt a vég? És ki öl meg? Ő? Ő, akiben-legjobban megbízom? Ő? Ő tenné ezt? De az nem lehet! Még sosem tűnődtem azon, hogy hogyan fogok majd meghalni. De hirtelen elűnt és Rose rohant be a szobába.

-Bella mi történt?- kérdezte Rose.

-Nem tudom. Mi csak… és akkor… Rám támadt?- sírtam. Nem bírtam abba hagyni a zokogást.

-Bella most hazaviszlek. Jó?

-Rendben. - Felkapott a hátára és rohanni kezdett. Behunytam a szemem. Mikor letett már a szobámban voltunk. A telihold bevilágított a nyitott ablakon. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. De erőt vettem magamon, és csendesen kiosontam a fürdőszobába. Letusoltam, majd egy rövidnadrágot és pólót vettem fel. Megmostam a fogam és ránéztem a fürdőszobában található vízhatlan órára. Éjfél múlt 4 perce. Visszamentem a szobámba. Fel se kapcsoltam a villanyt csak bújtam be a takaróm alá, hogy végre kisírjam magam. Mihelyst magamra terítettem a takarót egyből elkezdődött. Próbáltam halkan, de nem sikerült. Kopogást hallottam, de nem az ajtó felöl. Az ablakon kopogtak. Felkeltem letöröltem a könnycseppeket és kinyitottam a váratlan vendégemnek az ablakok. Alice kapaszkodott a párkányba. Majd intett, hogy menjek arrébb.

-Szia Bells!- mondta.

-Szia, Alice! Te mért jöttél?

-Csak nem bírtam magammal és rád néztem, de hallottam, hogy nem alszol ezért feljöttem nem baj?

-Dehogy! Én csak…

*

Reggel:

Miután Alice elment, kimentem a fürdőszobába, hogy lemossam a sírás jeleit az arcomról. Mikor ez megtörtént letrappoltam a lépcsőn és egy müzli szeletet kezdtem el rágcsálni. A horkolásból ítélve Charlie-ék még aludtak. De Rebecka lépteit hallottam a lépcsőn. Mikor leért, mellém ült.

-Bella! Hallottam, hogy este mikor jöttél haza! Soha többet nem találkozgathatsz senkivel! Megértetted kisasszony?- mi? Becky nem ilyen.

-De…

-Nincs semmi de!- vágott a szavamba. Ma este utazunk Phoenixbe. Rendben?

-De…

-Semmi de! Charlie-val ezt este megbeszéltem! Nem szeretnénk, ha találkozgatnál vele!- beletörődtem a sorsomba. De Charlie ezt nem tenné velem!- most menj Bella és szedd össze a holmid!

-Rendben- engedelmeskedtem. Egy ideig nem fogom látni Edwardot! Lassan kullogtam fel a lépcsőn. Bementem a szobámba és gyorsan egy lapot meg egy tollat vettem elő. Belekezdtem az írásba.

Edward!

Sajnálatos módon, most Phoenixbe utazunk. Nem tudom, mennyi ideig leszünk ott! Csak szeretném, hogy tudd, nem haragszom rád!

Puszil: Bells

Ui.: SZERETLEK!

Az utolsó szót hatalmas betűkkel „véstem” a papírba. Mikor befejeztem az írást akkor vettem észre, hogy a szemem könnyben áll. Megfogtam a levelet és nagy nehezen kiugrottam az ablakon. Landoláskor, nem estem el. Nem volt időm ezen fi lózni, hogy ,hogy lehetséges. Rohantam a rétünkhöz, hogy minél hamarabb letegyem a levelet és Becky ne vegyen észre. Sikeresen odaértem. Nem botlottam meg semmiben! Nem értettem. Eddigi életem alatt, minden- legyen sima, vagy buckás- felületen megbotlottam. Semmit nem értettem. De most nem az volt a feladatom, hogy kitaláljam. Hanem, hogy a levelet elhelyezem, egy olyan helyen ahol Edward észreveszi! Sikeresen teljesítettem a feladatom. Rohantam vissza. De sajna arra nem gondoltam, hogy hogyan fogok feljutni. Hirtelen valami különös adrenalin löket arra biztatott, hogy kapaszkodjak fel a fára és ugorjak be az ablakon. Megpróbáltam az eddig hihetetlennek tűnő ötletet. Szerencsémre-és egyben hihetetlen módon-sikerült. Mikor beértem már a bőröndöm be volt pakolva. Becky vajon észrevette, hogy nem vagyok itthon? Ránéztem a már összepakolt bőröndökre és egy levél volt rajta hagyva:

Kedves Bella!

Segítettem bepakolni a bőröndödbe. Láttam, hogy levelet írsz Edwardnak. Azt is láttam, hogy kiugrottál az ablakon és, hogy megbotlás nélkül végigfutottál az erdőn, aztán ahogy visszaugrassz. Ma este mi is Phoenixbe utazunk. És kérünk téged, hogy holnap estére ne tervezz programot. A szobádban lesz iskola után, hogy hova kell menned és mikor.

Puszil: Alice!

Nagyon szeretlek drágám!

Belenéztem a bőröndjeimbe. Minden szép rendben bele volt hajtogatva. A fogkefémre is gondolt Alice.

-Bella drágám! Készen vagy?- kérdezte Charlie.

-Igen!- válaszoltam roppant kelletlenül.

-Rendben, akkor kérlek, siess. – sürgetett Becky. A hangjából is hallatszott a gúny. Felkaptam a bőröndjeimet. Nem voltak olyan könnyűek, mint amilyennek kinéztek. Lesétáltam a lépcsőn. Mikor leértem, Charlie azonnal kikapta a kezemből a bőröndöket, és elindult ki az ajtón. Rebeca követte. Most néztem csak meg milyen ruha van rajta. Egy sárga miniszoknya, ami alá egy fekete bőr cicanadrágot választott. Én is megindultam. Remek! Mehetünk a járőr kocsival, mert az én kocsim a karambolban életét vesztette. De mikor kiértem láttam, hogy egy piros cabrio állt.

-Ez meg mi?- húztam fel a szemöldököm. Becky készségesen odalibegett a kocsihoz és belekezdett a történetbe.

-Az én új kisautóm. Hát nem szép? Egyébként egy Audi A5-ös. Nagyon szép mi?- mire befejezte már a motorháztetőn ült.

-Remek!- dörmögtem a fogaim közt, úgy, hogy senki ne hallja meg.

*

Charlie leparkolt egy aranyos, egyszintes ház előtt.

-Meddig maradunk?- kérdeztem.

-Csak gondoltuk kell neked egy kis napsütés, így csak kibéreltük a házat. Nem sok ideig maradunk. - válaszolt Charlie. Bevitte nekem a bőröndjeimet. Én a kisebb szobába pakoltam. De ez a szoba is hatalmas volt. Egy hatalmas francia ágy állt a közepén. A mellette lévő falnál pedig egy kanapé. Közvetlen az ágy mellett volt egy függöny. Nem tudtam, hogy az mire szolgál. Így elhúztam. Egy közepes méretű gardrób volt. Az ágy másik oldalán egy hatalmas íróasztal állt. És az ágy előtt szabad tér. Kipakoltam a gardróbba a ruháimat. Így se foglalta el a gardrób felét. Miután kipakoltam úgy döntöttem, hogy megnézem a ház többi részét is. A szobám egy hosszú folyosóból nyílik. A folyosó végén volt a konyha. A konyhából egy ki méretű nappali nyílt. A folyosó másik végén volt Charlie és Becky szobája. Bekopogtam és benyitottam. Senki nem volt ott. Ez a szoba is hatalmas volt. Az egész ház gyönyörű.

-Bella! –nyitott be apám az ajtón- Beírattunk a közeli iskolába. Azt hiszem valami olyasmi a neve, hogy Phoenix High School.

-Mi? Mikor anyámnál laktam is odajártam!

-Remélem nem baj. De csak most értesültem arról, hogy Renée egy saroknyira lakik…