Telihold 3. fejezet

3. A rét



-Mért jöttetek együtt?- kérdezte Mike. Jajj most mit mondjunk neki? Azt nem mondhatjuk, hogy hát rosszat álmodtunk és reggel találkoztam vele…
-Khm.- egy gyenge,,segíts” pillantást küldtem Edward felé. Aki vette az adást.
-Mi a bálon megbeszéltük Bellával, hogy ma reggel találkozunk és vezethetem az autóját. - mondta Edward, hihetetlen olyan jól hazudott, hogy szinte én is elhittem.
-Aha – mondta Jess.
-De ma nem te vezettél, hanem Bella. – vonta fel a szemöldökét Mike.Ó, hogy az a….!
-Igen… mert majd hazafelé vezetem én. – mondta Edward, miközben rám kacsintott.
-Ez klassz! – örvendezett Mike- Én is vezethetem? – Na tessék ezt jól megcsináltuk, én nem akarom odaadni Mike-nak a kocsim, ami azt illeti Edwardnak sem, de benne megbízom meg a látszatot fenn kell tartani.
-Ohhh… Ami azt illeti,Edwardban jobban megbízom ugye megérted?
-Persze - begyeztette le az alsó ajkát. Azt hiszi így megsajnálom? Gyenge próbálkozás.
El ne felejtsem Edwardnak meghálálni. A napom kicsivel könnyebben ment. Megismerkedtem egy aranyos lánnyal Polly-val.



*



A suli után:

Izgulva mentem a kocsimhoz, vajon Edward már ott van? Mikor odamentem már a kocsira támaszkodva várt rám.
-Szia! –köszöntem, majd előbányáztam a zsebemből a kocsi kulcsot.
-Szia Bells! – köszönt ő is. Odadobtam hozzá a kulcsot, és amilyen szerencsétlen vagyok, hát nem nagy lett a dobás? De Edward sikeresen elkapta.
-Szép. – dicsértem meg.
-Igyekszem. – és elvigyorodott.
-Amúgy jól kamuztál az ebédlőben!- dicsértem, amire elnevettem magam. Ő is felkuncogott.
-Te bennem tényleg jobban megbízol, mint Mike-ban?
-Nos… igen! – elpirultam. Beültünk a kocsiba, majd a gázra lépett. Némán haladtunk a házuk felé. Elgondolkodtam.




*



Pénteken biosz óra előtt, egy kicsivel:

Milyen órám is lesz? Biosz hát persze!Ki mellett ülök? Edward, ez is megvan. Ránéztem az órámra, 5 perc és elkezdődik. Így elgondolkodtam?Na hát mindegy. Bella már csak 4 perc rohanj! Mire a lábam elindult a folyosó végére. Még a tanár nem volt bent. Lehuppantam a padra Edward mellé.
-Szia! - köszöntem lihegve neki.
-Szia! Megcsináltad a házit? – kérdezte kétségbe esve.
-Persze!Mért?
-Öhh…. Lemásolhatnám,
-Igen – odanyújtottam neki a munkafüzetem. Ő készségesen elvette és másolni kezdte a feladat megoldásait. Hamar kész lett vele. A tanár jóval utána jött be. Elkezdte az órát. Szerencsére hamar vége lett. A teremből kisétálva találkoztam Mike-al.
-Szia Bells! Mizu?
-Szia Mike! Nincs semmi veled?
-Velem se sok! Csak meg szeretném kérdezni, hogy nincs-e kedved eljönni velem a moziba. Tudod most lesz a premierje egy új romantikus filmnek.
-Ohh… Mike én nem érek rá!
-Hova mész?- kérdezte miközben a hátam mögé nézett. Edward állt ott. Vajon mit keres itt.
-Becky-vel bevásárló körútra. – hazudtam. Sajnos nem tudok jól hazudni, de Mike-ot nem nehéz átverni. A kocsimhoz értünk.
-Na akkor én megyek Mike! Szia!
-Szia!
Kiálltam a parkolóból és hazaindultam. Otthon nem tudtam mit csinálni. Felsoroltam a mindennapi teendőket. Mosogatás, pipa. Tanulás, pipa. Takarítás, pipa. Mit csináljak?

*



Egy hónap múlva:

Elmegyek a rétemre vagyis Edward rétére, de most már én is a tulajdonomé nyilvánítom. Hétvége volt. Nem tudtam mit csinálni. Minél többet vagyok Forks-ban annál jobban unatkozom. Míg ezen gondolkodtam kiértem a rétre. Egy dallamot hallottam meg. Gyönyörű volt. Férfihang énekelte. Ez biztos egy angyal, másnak nem lehet ilyen szép hangja. Közelebb mentem a hanghoz. Edward dúdolt. Leültem mellé mire kicsit megrázkódott.
-Te költötted?- kérdeztem.
-Igen még hiányzik pár dallam.
-Szerintem gyönyörű.
-Köszönöm. – Edwarddal nagyon jó barátok lettünk.
-Mióta vagy itt?
-Nemrég jöttem. Ez a hely lenyugtat. Főleg mikor telihold van. Ilyenkor mindig kijövök.
-Mikor utoljára voltunk itt akkor is telihold volt.
-Igen. – aztán elmosolyodott. Olyan szép féloldalas mosollyal, hogy azt hittemelolvadok tőle. Még sose mosolygott így rám. Egyre közelebb értünk egymáshoz, mikor hirtelen eleredt az eső. Felálltam és rohanni kezdtem. Ő is rohant. De őt csak a cammogásból halottam. Nem felém futott hanem az ellenkező irányba. Nagyon fáztam. Csak egy lenge póló volt rajtam. Elestem. A földön feküdtem egy darabig a kimerültségtől. Majd nehezen felkényszerítettem magam. Elindultam a házunk irányába. Beértem. Lezuhanyoztam. Befeküdtem az ágyba. Szörnyen lüktetett a fejem. Elaludtam. Felkeltem, de nem emlékeztem az álmomra. Köhögtem. Elég hangos köhögésem volt. Így telt el az egész hétvégém. Becky gondozott. Hétfő délután csöngettek. Nem tudom ki volt az. Becky lerohant, hogy kinyissa az ajtót…