Telihold 4.fejezet

4.A félreértés…



Bella:
Becky lerohant, hogy kinyissa az ajtót…
-Szia, Rebeca! Bella itthon van? – hallottam meg Mike hangját.
-Szia! Persze, csak nagyon beteg! Ezért nem volt ma iskolában. Menj csak fel ugye tudod melyik a szobája?
-Igen. – NEEEEE! Ne jöjjön be! Pont egy ilyen idegesítő személyre van szükségem! Kopogtak.
-Gyere csak be Mike!- bejött, küldtem felé egy bájvigyort.
-Szia Bells!
-Szia! Mizu?
-Nincs semmi veled? Amúgy elhoztam a házit!
-Remek! Köszi!
-És hogy vagy?
-Most elég jól, szerintem holnap már mehetek iskolába.
-Az jó. – unalmas dolgokról beszélgettünk Mike-kal. Majd elment. Hamar elaludtam, és reggelre már semmi bajom nem volt. Mehetek iskolába! Na jó, ezt soha nem gondoltam volna, hogy ezt mondom, vagyis csak gondolom… Mire felöltöztem már senki nem volt a házban. Így nyugodtan megreggeliztem és indultam. Mikor az iskolához értem, már Mike a parkolónál várt. Mikor kiszálltam a kocsiból Mike átkarolta a derekam. Én csak értetlenül néztem rá. Elkezdett húzni az iskola felé. Én ledöbbentem. Pont rá akartam szólni, mikor megláttam Edwardot amint a másik irányba megy. Vajon mi történt?




Edward szemszöge:
Legyél bátor Edward! Ma jött suliba! Meg kell kérdezned! Huhh… gyakoroljunk: Bell eljönnél velem a buliba? El akartam indulni felé, de akkor összeomlott előttem a világ. Bella Mike karjaiban? Ez nem lehet. Bells nem olyan! Biztos már Mike megkérdezte. Jajj ne! Biosz! Most mit csináljak? De van egy ötletem. Ha Bella ezt csinálja velem nekem is féltékennyé kéne tennem nem? Megérdemli, hogyha szeret és azért csinálta ezt, ha pedig nem akkor nem fogyja zavarni! Nos, kivel kéne flörtölnöm? Akivel elöbb összetalálkozok. Bementem a terembe. Bella még nem ült benn. Biztos Mike-al van. Bejött a terembe Jess. Egyből leült az asztalomra. Megvan az áldozat.
-Szia Jess! Arra gondoltam nincs kedved velem eljönni a hétvégi buliba?
-Szia Ed! – öröm csillant meg a szemén. Tudtam mi lesz a válasz. – De persze, hogy van! De komolyan, azt hittem Bellát fogod elhívni.
-Én is…- dörmögtem úgy, hogy ő ne halja meg. – Nagyszerű, akkor majd érted megyek. Bejött Bella. Jess egyből a helyére ment.
-Szia!- mondta. Na, most mesélek neki…



Bella szemszöge:
Mike elkísért a termem ajtajáig. Lehuppantam a helyemre. Mike beszélt nekem egy buliról a hétvégén. Még szerencse, hogy nem volt ideje megkérdezni elmegyek-e vele.
-Szia! – fordultam padtársam felé, Edward felé.
-Szia! Képzeld Jess eljön velem a hétvégi bálba. – Mi? Nem! Jajj Bella örülj mások sikerének!
-Na, ennek örülök. – ekkor jött be a tanár.



*



A buli előtt:
Ma van a buli napja. Szerencsére senki nem hívott meg. De én ienkor unatkozom. Most mit csináljak? Ki megyek a rétre. Egyre gyakrabban járok ki. Mondjuk, mostanában naponta megyek, de Edward nincs ott.




Edward szemszöge:
Vajon Bella ott lesz? Ha igen mit csináljak? Vagy ha nem?
-Edward kicsim siess! Jessica már biztos vár!- kiabált fel a konyhából anyu. Mindig is szeretett volna engem meg Jess-et összeszokatni. De én erősen ellenálltam. Szóval buli. Ami csillogást jelent. Hát ez nem én vagyok. De ha már buliba megyek akkor nézek ki valahogy nem? Felvettem a fekete pólómat amin egy nyelv volt és csillogott. Még sosem hordtam. Egy feszülős fekete nadrág. Meg egy bőrdzseki. Kész! Na, most vár a pokol, vagyis Jess. Lassan cammogtam ki a szobámból, onnan pedig le az emeletről.
-Szia, anyu! Elmentem!- nyögtem oda.
-Szia, Edward!- majd elindultam ki a garázsból. Beszálltam a Volvómba. Lassan vezettem Jess-ék. Mikor a házuk elé értem kiszálltam a kocsiból és elindultam az ajtó felé. Nagyot sóhajtottam és bekopogtam. Egyből nyílt az ajtó. Már ennyire vártak?
-Szia Ed!- jaj de utálom mikor ő hív így.
-Szia, indulhatunk?- Jess egy hatalmas megasarkút viselt meg egy miniszoknyát toppal.
-Persze!- beült mellém a kocsiba, de én nem fárasztottam magam azzal, hogy előtte kinyissam az ajtót. Nem sokat kellett vezetnem, már ott is voltunk az iskolánál. Bementünk a tornaterembe ahol ezt az ünnepséget tartották. Már mindenki ott volt. Mike is. De Bellát nem láttam sehol. Vajon hol lehet? Megkérdem Mike-ot.
-Szia, haver!
-Szia, Edward! Kivel jöttél?-kérdezte tőlem.
-Öhh… Jess-el! És te?
-Senkivel, egyedül vagyok.
-Bellát hol hagytad?- kérdeztem csípősen.
-Nem jött el velem! De figyelj le lehet szállni a csajomról!
-Bellára gondoltál öcsi?
-Mért kimásra?
-Mért Bellával jártok?- döbbentem meg. Hogy lehetek ilyen vak?
-Nem, de már nem sok kell!
-Mi?
-Jaj öcsi…Szemmel láthatóan tetszem Bellának. - Mi? Ekkora egoista bunkót!- Ugyhogy leszállhatsz róla! Az a csaj az enyém lesz!- Na erre felment bennem a pumpa! Nem bírtam tovább, behúztam Mike-nak. Mire elesett. Majd nehezen felállt és oda imbolygott hozzám. Be akart verni nekem, de elém állt Jess. Na most Jess kapott egy alapos pofont Mike-tól! Nem baj, Jess is megérdemelte.
-Jess… én úgy sajnálom!- kezdte el mondani Mike. De én a szavába vágtam.
-Na, ezt jól megcsináltad Jess! Azt hiszed nem tudom megvédeni magam? Kellett neked hősködni! Most ezt megérdemelted!- majd kirohantam beszálltam a kocsimba és elhajtottam. Megálltam a házunk előtt anyu már aludt így nem hallott. Kiszálltam a Kocsból és bementem az erdőbe. Már egy ideje bolyongtam mikor az órámra néztem fél tízet mutatott. Elindultam a rétem felé. Meghallottam azt a dalt amit én dúdoltam valamelyik este, csak most egy gyönyörű szoprán hang dúdolta. Mi? Ki van itt az én rétemen? Beléptem a fátlan területre és megláttam Bellát. Na, rá nem haragszom. Felnéztem az égre most nem volt telihold.
-Szia!- köszöntem rá. Ő csak elpirult.
-Szia, Edward!- nah, akitől szeretném az Edet hallani csak ő nem mondja?- Neked nem Jess-el kéne lenned a bulin?
-Ami azt illeti be kell vallanom valamit neked. Mike-kal kicsit összekaptunk és eljöttem.
-Te jó ég! Verekedtetek? Min vesztetek össze? Mi történt?
-Verekedtünk és behúztam neki egyet, mire ő le akart keverni egy pofont, de Jess elém állt így ő kapta meg. - erre felkuncogtam.
-És min vesztetek össze?
-Egy lányon. – erre elszomorodott.
-Melyik lányon?- kérdezte kicsit féltékenyen. Igen Bella féltékeny!
-Lehetne először nekem egy kérdésem?- biccentett- Közted és Mike közt mi történt?
-Semmi!- értetlenkedett.
-Csak azért mert mikor meggyógyultál, akkor Mike egyből a nyakadba ugrott és a derekadat fogta. Meg azt hittem féltékennyé akarsz tenni azért vagy vele. – elpirultam- És mikor elújságoltam, hogy Jess-t viszem el a buliba akkor is örültél, de kicsit szomorú voltál és azt hittem azért, mert azt hiszed nem voltam féltékeny. Én meg Jess-t azért vittem el a buliba, hogy féltékeny legyél. - majd kifújtam a levegőt.
-Nem tudom mi ütött Mike-ba. Nem akartalak féltékennyé tenni. Azért örültem, mert nem akartam, hogy megtudd, mennyire féltékeny vagyok. Most válaszolsz az én kérdésemre?
-Persze. Azon, hogy Mike teljesen azt hiszi, hogy vele akarsz járni.-felkuncogtam, mire Bella is.
-Hogy én meg Mike?- ne nevettess…