Telihold 7.fejezet

7.fejezet:A kórház


7.A kórház


Nem láttam mást csak egy hirtelen jött nagy fénycsóvát magammal szemben, ami felém közeledet. Félrerántottam a kormányt, de ezzel csak rontottam a helyzeten. Ahogy bekanyarodtam jobbra, a kocsi egyenesen a kocsi oldalának ment. Szerencse, hogy be volt csatolva az övem. Így mikor a kisteherautó belém ütközött a fejem előre csuklott az ütés erejétől. A légzsák egyből kirúgta magát, de már késő volt. a fejem bevertem. S hirtelen csak sötétséget láttam semmi mást. Mikor a szemem-kinyitottam egy mentőben feküdtem. Én hogy kerültem ide? Kérdeztem magamtól. Iszonyatosan fájt a fejem, meg a bal oldalam. Szétnéztem, rajtam kívül, a kocsiban 3 mentős volt. Az egyik vezetett, meg egy a mellette lévő ülésen volt. A 3. meg az agyam mellett ült, és kinézett az ablakon.
-Hol vagyok?- kérdeztem, a mellettem tanyázó embertől.
-Hilsboroban. – mondta kedvesen, készségesen. – Egy kisteherautóval volt karambolod. Elájultál. Most viszünk a helyi korházba. Amúgy te vagy Isabella Swan?
-Igen. – mikor bevittek a korházba egy terembe vittek. A mellettem lévő ágyon nem tudom ki feküdt, mert el volt húzva a függöny. A másik üres volt. Majd nyílt az ajtó. Egy orvos jött be rajta. Gyönyörű volt. Aranyszőke haj, mely illett az arany szeméhez. Az arcvonásai tökéletesek. Nagyjából a 23-as éveiben járhatott.
-Dr. Carlisle Cullen vagyok. Én vagyok az orvosod. Meg itt van és segít nekem a fogadott fiam. De ő csak később jön be.
-Rendben. –megvizsgált. Majd kiment, miután elhúzta a mellettem lévő függöny. Kíváncsi voltam ki van ott. Mikor odanéztem megpillantottam Pollyt? Vagyis nagyon hasonlít rá. Csak ő egy kicsit szőkébb volt.
-Szia! Molly vagyok! –köszönt kedvesen.
-Szia! Bella!
-Te honnan vagy itt?- kérdezte.
-Forksból. – erre egy meglepő képet vágott. –és te? Mióta?
-Én is Forks-ból. Eddig még nem láttalak. Amúgy augusztus óta de ma megyek haza.
-Véletlenül nem ismersz egy Polly-nevű lányt?
-De. Ő az ikertestvérem. - még csevegtünk egy darabig. Puszipajtások lettünk és mikor már pakolt elbúcsúztunk. Utána elvitték. Nagyon megkedveltem. Beesteledett. Én elaludtam. Reggel mikor felkeltem senki nem volt a kórteremben. Ekkor sétált be az orvosom.
-Látom, társaságra lenne szükséged.
-Jól jönne. Amúgy mikor mehetek haza?
-Majd kedden. A szüleidet már értesítettük és délután anyád meglátogat. – majd kiment. Én kinéztem az ablakon. Jó idő volt. Edwardra gondoltam. Majd nyílt az ajtó és egy angyalhang szólalt meg a hátam mögött.
-Szia, Edward vagyok. –szép játék a sorstól. Arra fordultam és egy angyal állt velem szemben. Meglepettnek és ijedtnek tűnt egyszerre. Vörösesbarna haja volt. Tökéletes arca.
-Edward?- kérdeztem, meglepetten mire egy könnycsepp hullott ki a szememből. Közelebb jött, de nem a szép zöld szemeket láttam hanem, aranybarna. De annyira hasonlított Edwardra. - Szia!
-Mi újság?- kérdezte kedvesen.
-Nincs semmi.
-Honnan jöttél? Kérdezte gyanakodva.
-Forksból. Mért?- de nem válaszolt, hanem kirohant a szobából. Halottam ahogy Carlisle-val beszél.
-Carlise! Ő Bella, akiről beszéltem. Ő a Forksi. És szerintem nem ismert meg. Most mit csináljak. Szerintem ő az.
-Semmit. Ha nem ismert meg az jó nem? És te vele akarsz lenni nem?
-De… Igen de… nekem ez nem fog menni.
-Fiam, te döntesz…- mi most Edward nem meg hallt? Pedig ő az! De nem gyanakodom, ha szeretné, elmondja magától is.


Másnap Reggel:


Mikor felkeltem azt hittem álmodom. Az angyalom ült mellettem.
-Jó reggelt!- vigyorgott.
-Neked is! Mióta ülsz itt?
-Elég régóta!
-Uh… Beszéltem álmomban?
-Csak néhány szót említettél valamilyen Edwardról, meg valamilyen Forksí rétről. Meg zöld szemekről.
-Oh…- elvörösödtem.
-Ki az az Edward? Rajtam kívül?- kérdezte kedvesen Ó mintha nem tudnád Edward!
-Ő az egyik barátom aki nemrég halt meg. Tudod, te nagyon emlékeztetsz rá. Csak neki zöld szeme volt. És egy kicsit sötétebb bőre. - mire felkuncogtam, ő csak egy savanyú pofát vágott, ezzel lezárta a beszélgetést és ki ment. Most mondjam azt, hogy nem tudom mi ütött belé? Hiszen tudom, hogy milyen nehéz lehet neki is! De muszáj megkérdeznem, hogy mi történt vele. Na jó, szedjük össze Bella mit tudunk! Először is, szörnyű balesete volt! Aztán, most mikor újra látom, tudom, hogy ugyan azaz ember, mégis más. Tökéletes vonások, hófehér bőr, arany szemek. Bella,ha bejön megkérded mi történt vele! Muszáj! Hiszen barátok vagytok! Mikor vártam egyszer csak nyílt az ajtó! Edward jött be rajta!
-Te mért mentél ki?- kérdeztem kíváncsian.
-Tudod nekem is volt egy barátom akit nagyon szerettem. - mondta.
-Edward?
-Igen?
-Te bírsz engem?
-Oh…Igen.
-Elmondanál nekem dolgokat?
-Attól függ!
-Jó. Te véletlenül nem ismersz egy Edward Masen nevű embert?
-Bella!- mondta olyan szomorú hangon, hogy azt hittem, hogy belehalok. - Én… én… én- már majdnem elsírta magát. De egy könnycsepp sem jött ki a szeméből. Majd mély levegőt vett, és folytatta. – Bella, és vagyok Edward Masen, és most már Cullen is a nevem.
-De… de hogy?- kérdeztem dadogó hangon. Mikor kimondtam elsírtam magam.
- Tudod én nem haltam meg.
-De a szemed meg a bőröd…
-Tudom… én már nem, azaz Edward vagyok…- ekkor vettem észre, hogy már beesteledett.

Esme tollából:
Remélem tetszik! Bár nem lett olyan jó mint Bella-é de azért komizzatok!
A kórházban már lekapcsolták a villanyt mire elaludtam. Nyugtalanul forgolódtam az ágyamban. Éjszaka rossz álmaim voltak Edwarddal kapcsolatban. Mi történhetett vele? Miért más most mint régen ? Hogy él még mindig?
Reggel lett. Felébredtem már ágyam mellett volt Edward. Úgy látszik folytatjuk a tegnap esti beszélgetést.
-Jó reggelt Bella! – mondta. Mikor megszólalt hangja selymes volt és nagyon szép mintha szinte csengettyűk szólaltak volna meg.
Szia Edward! –köszöntem neki.
Mióta vagy itt? –kérdeztem álmosan, de kíváncsian.
- Nem régóta bejöttem Carlisle-nak segíteni, mostanában nagyon sok beteg van a kórházban! - mondta .
- De veled is találkozni akartam, ha nincs ellenedre?- kérdezte. Megráztam a fejem hogy nincs ellenemre, erre elmosolyodott.
- Örülök , hogy így gondolod, de jobb ha mi nem leszünk barátok! – mondta lemondóan. De szemében fájdalom látszott.
- Ne Edward ne mondd ezt te jó ember vagy! –mondtam neki. Elnevette magát mintha valami jó viccet mondtam neki.
Mi ez Edward? –kérdeztem összezavarodva. Nem értettem mi történt vele.
- Mondd el Edward! –parancsoltam rá.
- Bella ez nem olyan egyszerű! – mondta feszülten és összezavarodva.
- Képes vagyok felfogni! –mondtam.
- Na jól van Bella , de ha nem akarod , hogy itt legyek utána akkor egy szavadba kerül! – figyelmeztetett.
- Bella én .... – látszott nehezen mondja el.
- Bella én vámpír vagyok! – hirtelen megijedtem, de ez inkább csak meglepődés volt.
- Carlisle változtatott át és fogadott be családjába. Bella ezt nem jól tudják Hollywoodban nem égünk el napon, és a mi családunk csak állati vérrel táplálkozik néha nagyon nehéz megállni de családunk nem szeg sohasem szabályt.- mondta még mindig feszengve.
És ki tartozik a családotokba?- kérdeztem. Látszott minden más kérdésre számított de erre nem.
-Fogadott apám Carlisle és az ő felesége Esme. Testvéreim Emmett, Rosalie, Alice és Jasper.
-Bella téged nem zavar mi vagyok? – mutatott magára zavartan.
- Edward te nem vagy rossz nem lehetsz rossz! – mondtam.
-Bella te tévedsz! –mondta most már dühös is volt.
-Nem Edward engem nem zavar mi vagy nem érdekel!- mondtam már-már zokogva.
- Ne Bella nem akartalak megbántani! –mentegetőzött.
- Edward én szeretlek téged .- mondtam neki.
………