Képek

Sajnálom, hogy lemaradtak a képek, de most itt vannak:
Bella szobája(Phoenix) :







Charlie és Becky szobája:


















nappali, konyha:

Toborzás

Toborzó!
Sziasztok! Szeretném, ha toboroznátok rendszeres olvasókat, ha megteszitek, akkor írjátok meg kérlek, hogy kit toboroztatok. 4 hét múlva zárul le. Aki a legtöbb rendszeres olvasót gyűjti, -vagy 5 kommentár 1 olvasónak számít- Ő lesz a bétázóm. Ami azt jelenti, hogy ő olvashatja el harmadjára a fejezeteket.(Az első én vagyok, a második meg Alice) A többiek hamarabb kapják meg a következő 5 fejezetet. Előre is köszönöm nektek. Meg persze azoknak is, akik jönnek.
Ha toboroztatok valakit azt itt közölhetitek velem: Chat
MSN -> ms.vivcsike@windowslive.com
E-mail -> vivi9898@freemail.hu
(Vagy ha ismersz személyesen)


Puszi:Bells

Telihold 11.fejezet

Sziasztok! Az előző fejezet, egy kicsit rövidke lett, meg zavaros, mert Esme nem küldte át lebétázni. De ne haragudjunk. Megpróbálom kijavítani és most egy oltári hosszút készítek csak nektek!

Puszillak: Bells

11. Phoenix

Szia, Bella!- Táncolt mellém Alice. Nagyon megszerettem, pedig még nem is beszéltünk. Edward egy szúrós pillantással ajándékozta meg. Én rákacsintottam, jelezve, hogy nincs semmi baj. Már éreztem a friss illatokat. Nagyon megéheztem. Alice „fojtogató” ölelése után az asztal felé pillantottam, már ki volt rakva egy tányér, pohár, kés, villa, kanál, szalvéta és mellette finomabbnál finomabb ételek. Egyik fajtából sem volt túl sok, gondolom csak nemek készítették, és ők nem esznek belőle.

-Egyél Bella bármit!- mondta Esme lágy hangon. Nem tudtam választani. Edward megfogta a kezem és a fülembe suttogta:

-Nincs kedved a szobámban megenni?- biccentettem. Aztán odahúzott az asztalhoz és kitárta a kezét, jelezve, hogy bármiből vehetek. De én nem igazán tudtam mit elvenni. Végül egy szaftos csirkecomb mellett döntöttem és köretnek krumpli salátát. Edward kivette a kezemből a tányért és elindult fel. Én is utána indultam. A harmadik emeleten megálltunk és a folyosó legtávolabbi szobájába mentünk. Benyitott. Nagyon szép volt. A fal egyik oldalán, csak CD és DVD gyűjtemények sorakoztak. Jobb oldalon egy hatalmas kanapé volt. Leültünk.

-Neked nincs ágyad?- Kérdeztem meglepetten.

-Nekem nincs rá szükségem- válaszolta.

-Mért?

-Mert mi denevérré változunk, és a falon alszunk- mondta komoly hangon.

-Tényleg?- nem bírta tovább elnevette magát, nem tudtam mi lehet olyan nevetséges.

-Nem csak ugrattalak, de azt az arcot látnod kellett volna. Nagyon édes voltál, Olyan mintha félnél tőlünk! Féltél?- kérdezte, és elkezdett csiklandozni.

-Ne- ne-nem- nyafogtam a nevetéstől. Aztán egy sikeres mozdulattal felálltam. Edward felhúzta a felsőajkát ezzel kimutatva borotvaéles fogait. Megijedtem. Lassú görnyedt léptekkel elindult felém. Én hátráltam. Elmosolyodott, de nem azzal a csábító mosolyával, hanem egy sokkal ravaszabbal. Rémisztő volt. Sikítani akartam, de nem tudtam. Edward előtt nem. Hiszen nem tenné meg.

-Nem teszed meg!- suttogtam alig hallhatóan, de ő biztos meghallotta a szuper hallásával. De mi van, ha igen? Vége az életemnek? Most halok meg? Itt a vég? És ki öl meg? Ő? Ő, akiben-legjobban megbízom? Ő? Ő tenné ezt? De az nem lehet! Még sosem tűnődtem azon, hogy hogyan fogok majd meghalni. De hirtelen elűnt és Rose rohant be a szobába.

-Bella mi történt?- kérdezte Rose.

-Nem tudom. Mi csak… és akkor… Rám támadt?- sírtam. Nem bírtam abba hagyni a zokogást.

-Bella most hazaviszlek. Jó?

-Rendben. - Felkapott a hátára és rohanni kezdett. Behunytam a szemem. Mikor letett már a szobámban voltunk. A telihold bevilágított a nyitott ablakon. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. De erőt vettem magamon, és csendesen kiosontam a fürdőszobába. Letusoltam, majd egy rövidnadrágot és pólót vettem fel. Megmostam a fogam és ránéztem a fürdőszobában található vízhatlan órára. Éjfél múlt 4 perce. Visszamentem a szobámba. Fel se kapcsoltam a villanyt csak bújtam be a takaróm alá, hogy végre kisírjam magam. Mihelyst magamra terítettem a takarót egyből elkezdődött. Próbáltam halkan, de nem sikerült. Kopogást hallottam, de nem az ajtó felöl. Az ablakon kopogtak. Felkeltem letöröltem a könnycseppeket és kinyitottam a váratlan vendégemnek az ablakok. Alice kapaszkodott a párkányba. Majd intett, hogy menjek arrébb.

-Szia Bells!- mondta.

-Szia, Alice! Te mért jöttél?

-Csak nem bírtam magammal és rád néztem, de hallottam, hogy nem alszol ezért feljöttem nem baj?

-Dehogy! Én csak…

*

Reggel:

Miután Alice elment, kimentem a fürdőszobába, hogy lemossam a sírás jeleit az arcomról. Mikor ez megtörtént letrappoltam a lépcsőn és egy müzli szeletet kezdtem el rágcsálni. A horkolásból ítélve Charlie-ék még aludtak. De Rebecka lépteit hallottam a lépcsőn. Mikor leért, mellém ült.

-Bella! Hallottam, hogy este mikor jöttél haza! Soha többet nem találkozgathatsz senkivel! Megértetted kisasszony?- mi? Becky nem ilyen.

-De…

-Nincs semmi de!- vágott a szavamba. Ma este utazunk Phoenixbe. Rendben?

-De…

-Semmi de! Charlie-val ezt este megbeszéltem! Nem szeretnénk, ha találkozgatnál vele!- beletörődtem a sorsomba. De Charlie ezt nem tenné velem!- most menj Bella és szedd össze a holmid!

-Rendben- engedelmeskedtem. Egy ideig nem fogom látni Edwardot! Lassan kullogtam fel a lépcsőn. Bementem a szobámba és gyorsan egy lapot meg egy tollat vettem elő. Belekezdtem az írásba.

Edward!

Sajnálatos módon, most Phoenixbe utazunk. Nem tudom, mennyi ideig leszünk ott! Csak szeretném, hogy tudd, nem haragszom rád!

Puszil: Bells

Ui.: SZERETLEK!

Az utolsó szót hatalmas betűkkel „véstem” a papírba. Mikor befejeztem az írást akkor vettem észre, hogy a szemem könnyben áll. Megfogtam a levelet és nagy nehezen kiugrottam az ablakon. Landoláskor, nem estem el. Nem volt időm ezen fi lózni, hogy ,hogy lehetséges. Rohantam a rétünkhöz, hogy minél hamarabb letegyem a levelet és Becky ne vegyen észre. Sikeresen odaértem. Nem botlottam meg semmiben! Nem értettem. Eddigi életem alatt, minden- legyen sima, vagy buckás- felületen megbotlottam. Semmit nem értettem. De most nem az volt a feladatom, hogy kitaláljam. Hanem, hogy a levelet elhelyezem, egy olyan helyen ahol Edward észreveszi! Sikeresen teljesítettem a feladatom. Rohantam vissza. De sajna arra nem gondoltam, hogy hogyan fogok feljutni. Hirtelen valami különös adrenalin löket arra biztatott, hogy kapaszkodjak fel a fára és ugorjak be az ablakon. Megpróbáltam az eddig hihetetlennek tűnő ötletet. Szerencsémre-és egyben hihetetlen módon-sikerült. Mikor beértem már a bőröndöm be volt pakolva. Becky vajon észrevette, hogy nem vagyok itthon? Ránéztem a már összepakolt bőröndökre és egy levél volt rajta hagyva:

Kedves Bella!

Segítettem bepakolni a bőröndödbe. Láttam, hogy levelet írsz Edwardnak. Azt is láttam, hogy kiugrottál az ablakon és, hogy megbotlás nélkül végigfutottál az erdőn, aztán ahogy visszaugrassz. Ma este mi is Phoenixbe utazunk. És kérünk téged, hogy holnap estére ne tervezz programot. A szobádban lesz iskola után, hogy hova kell menned és mikor.

Puszil: Alice!

Nagyon szeretlek drágám!

Belenéztem a bőröndjeimbe. Minden szép rendben bele volt hajtogatva. A fogkefémre is gondolt Alice.

-Bella drágám! Készen vagy?- kérdezte Charlie.

-Igen!- válaszoltam roppant kelletlenül.

-Rendben, akkor kérlek, siess. – sürgetett Becky. A hangjából is hallatszott a gúny. Felkaptam a bőröndjeimet. Nem voltak olyan könnyűek, mint amilyennek kinéztek. Lesétáltam a lépcsőn. Mikor leértem, Charlie azonnal kikapta a kezemből a bőröndöket, és elindult ki az ajtón. Rebeca követte. Most néztem csak meg milyen ruha van rajta. Egy sárga miniszoknya, ami alá egy fekete bőr cicanadrágot választott. Én is megindultam. Remek! Mehetünk a járőr kocsival, mert az én kocsim a karambolban életét vesztette. De mikor kiértem láttam, hogy egy piros cabrio állt.

-Ez meg mi?- húztam fel a szemöldököm. Becky készségesen odalibegett a kocsihoz és belekezdett a történetbe.

-Az én új kisautóm. Hát nem szép? Egyébként egy Audi A5-ös. Nagyon szép mi?- mire befejezte már a motorháztetőn ült.

-Remek!- dörmögtem a fogaim közt, úgy, hogy senki ne hallja meg.

*

Charlie leparkolt egy aranyos, egyszintes ház előtt.

-Meddig maradunk?- kérdeztem.

-Csak gondoltuk kell neked egy kis napsütés, így csak kibéreltük a házat. Nem sok ideig maradunk. - válaszolt Charlie. Bevitte nekem a bőröndjeimet. Én a kisebb szobába pakoltam. De ez a szoba is hatalmas volt. Egy hatalmas francia ágy állt a közepén. A mellette lévő falnál pedig egy kanapé. Közvetlen az ágy mellett volt egy függöny. Nem tudtam, hogy az mire szolgál. Így elhúztam. Egy közepes méretű gardrób volt. Az ágy másik oldalán egy hatalmas íróasztal állt. És az ágy előtt szabad tér. Kipakoltam a gardróbba a ruháimat. Így se foglalta el a gardrób felét. Miután kipakoltam úgy döntöttem, hogy megnézem a ház többi részét is. A szobám egy hosszú folyosóból nyílik. A folyosó végén volt a konyha. A konyhából egy ki méretű nappali nyílt. A folyosó másik végén volt Charlie és Becky szobája. Bekopogtam és benyitottam. Senki nem volt ott. Ez a szoba is hatalmas volt. Az egész ház gyönyörű.

-Bella! –nyitott be apám az ajtón- Beírattunk a közeli iskolába. Azt hiszem valami olyasmi a neve, hogy Phoenix High School.

-Mi? Mikor anyámnál laktam is odajártam!

-Remélem nem baj. De csak most értesültem arról, hogy Renée egy saroknyira lakik…

Telihold 10.fejezet

A látogatás

Sziasztok! Most ezt a fejezetet én írtam! Remélem, tetszik majd nektek! Puszi: Esme

Végre megismertem Edward titokzatos családját. Erre vágytam mióta megismerkedtünk. Bár közben kicsit féltem is tőle hisz ha nem letszettem volna nekik... De félelmem alaptalannak bizonyult. Edward családja nagyon kedves volt velem. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megkedveljük egymást. Gondolkodásom a hazafelé vezető úton történt. Elbúcsúztam Edward családjától azzal a mondattal, hogy majd este találkozunk. Ennek legjobban Alice örült, de azért mindenkinek mosoly jelent meg az arcán.

-Sok szeretettel várunk!- mondta Esme nagy mosollyal az arcán. Most hazamegyek Charlihoz és bemutatom neki Edwardot. Utána megyünk Edwardéhoz.

Hazaértem. Charlie járőr kocsija már a felhajtón állt. Láttam már várt rám.

- Szia, Bella! –köszöntött jókedvűen.(hiszen kiengedtek a kórházból)

- Szia, Apu! Viszonoztam köszönését. Amúgy én is nagyon jó kedvemben voltam.

-Bella hogy ma ne kelljen neked főzni vettem pizzát. –mondta Charlie.

- Ugyan Apu tudod, hogy nem kellene ilyenekre költened!- mondtam bár egyébként Edward azt mondta ne nagyon vacsorázzak, itthon mert családja főzni készül. Minden tiltakozásom ellenére.

- Dehogynem Bells te is megérdemled a pihenést főleg ezek után! –mondta Charlie .És már nyitotta a pizzás doboz fedelét. Tényleg nagyon finom illata volt a vacsoránknak. Nekiültünk falatozni. Egyikünk se volt híres bő beszédességéről, így nem is éreztük szükségét beszélgetésnek. Megettük a pizzát, a maradékot pedig becsomagoltam és eltettem a hűtőszekrénybe. Vajon apám elenged? Edwardot nem mutathatom be, hiszem a Forksiak azt hiszik meghalt.

-Apu? Elmehetek "sétálni"?- kérdeztem tőle. Persze nem sétélni szerettem volna elmenni.

-Persze drágám! De ne maradj sokáig!

-Rendben apu szia!- és kicsit gyorsabban a kelleténél, felkaptam a kabátom és kisurrantam az ajtón. Mentem pár lépést, de akkor már láttam az ezüst Volvót. Odarohantam (miközben elestem) és beszálltam.

Edward nagyon gyorsan vezetett. Útközben beszélgettünk egymás eddigi életéről azután a családtagjainkról. És időközben odaértünk házukhoz. Kiszálltam a kocsiból (Edward segített) és szemügyre vettem a házat.

- Edward ez gyönyörű. - mondtam ájuldozva. Az égész ház üvegekkel körülvéve falak helyett. De Edward nem hagyott sokáig bámészkodni.

- Gyere Bella! –és átölelt. Beértünk a házba. Itt is gyönyörű volt minden olyan világos és tágas. Felmentünk a lépcsőn. Egy konyhába nyílott a kilátás. Ott volt Edward családja és az asztal mellett ülve és beszélgettek. De az asztal már „roskadozott” a sok ételtől.

- Szia, Bella !! táncolt mellém Alice.

Remélem tetszett !Lécci írjatok komit!!Ez egy kicsi rövidre sikerült , de a következő hosszabb lesz. Pusszi:Esme

Telihold 9.fejezet

Hali gyerekek! Megírtam. Időben! Ilyen se volt még!!

Van benne egy kis meglepi. Pusszi:Bells

9. A rét.

Edward szemszöge:

Majd elkezdett velem rohanni. Már az erdőben voltunk, mikor ránéztem a támadómra. Hát ez a kis pöttöm nem lacafacázott. Meg sem várta, hogy kimagyarázzam magam Emmettnél. Na, sebaj, legalább Emmettett megúsztam. Hangosan kifújtam a levegőt.- Alice! Mért húztál ki? Kimagyaráztam volna magunkat.- Edward láttam, hogy Emmett rávett volna, hogy had jöjjön velünk. Hidd el. Bella nem repesett volna az örömtől.

- Várj! – s megálltam. –Te láttad Bellát?

- Igen, mért?

- Mert akkor nem kell velem jönnöd, hiszen már láttad!

- De kérlek- s bement egy fa háta mögé. Ki kukucskált. Majd egy picit megrebegtette a szempilláját. Megráztam a fejem. Lebiggyesztette az alsóajkát. Megint megráztam a fejem. Aztán elrohant. „Ezt jól megcsináltad Edward Masen Cullen!” Elővettem a telefonom. Bepötyögtem Alice számát. Azonnal felvette.

- Hagyj békén Edward Masen Cullen!

- De, Alice. Van egy ötletem.

- De, hagyj békén!- sírta a telefonba.

- De Alice! – nem jött válasz. – Alice ott vagy még? – még mindig semmi válasz- Istenem! Alice jól vagy? Alice hallasz? – le akartam tenni a telefont, és megkeresni Alicet!

- Várj Edward! Bocsi, csak látomásom volt. Láttam az ötleted.

- Igen?

- Igen! Igen, és köszönöm. Nagyon köszönöm. Bella biztos benne van! Mondtam már, hogy szeretlek?

- Nem, de utaltál rá.

- Jó. De indulj. Még beszélned kell vele.

- Rendben. Szia!

- Szia!- és már le is csapta a telefont. Én rohantam tovább. Max sebességre kapcsoltam. Minél hamarabb oda akartam érni Bellához. Mikor a házuk elé értem, nem tudtam melyik szobaablak a Belláé. Felhúztam magam az egyiken. Pont az volt az övé. A számítógépe előtt ült. Nem igazán törődtem vele, hogy mivel. Csak ő tudott lefoglalni. Azt gondoltam megviccelem egy kicsit.

Bella szemszöge:

A számítógép képernyőjét néztem kitágult szemekkel. Könyvet olvastam az interneten. Jane Austen-től a Büszkeség és Balítéletet. Pont a végén jártam.

- Telihold!- Ez a suttogás jött mögülem. Hátranéztem senki nem volt ott.

- Nyugi Bella! Csak képzelődsz. Túlságosan hiányzik Edward. Vajon mikor fog meglátogatni? Úgy megismerném a családját. –mondtam magamnak hangosan. Te jó ég! Magamba beszélek és még hangosan is!

- Nekem is hiányzol. – körülnéztem megint senki.

- Hiányzol. –suttogtam. S egy könnycsepp gördült le az arcomon. A székemen hátra fordultam. Edward volt mögöttem. Istenem itt van! Nem képzelődtem. Itt van. Még nem fogtam fel. Itt van!

- Szeretlek. –suttogta és lágyan letörölte a könnycseppet az arcomról.

- Szeretlek. –suttogtam és lágyan megsimítottam az arcát.

- Nincs kedved eljönni velem a rétünkhöz? Telihold lesz. –kinéztem az ablakon és tényleg a telihold jelei látszottak az égbolton..

- De van. - és már álltam is fel, hogy induljunk. – Amúgy, hogy jutottál be? –fejével a nyitott ablakom felé biccentett.

- Nem jössz le velem az ablakon? – de meg se várta, hogy válaszoljak már ki is ugrott velem. Mikor leértünk , megfogta a kezem.

-Bella van kedved valamit kipróbálni?

- Attól függ.

- Hát akkor rajta. – felvett a hátára.(Ez a könyvből lesz idézve szóról szóra- a szerk.) „És aztán rohanni kezdett.

Ha volt valaha halálfélelmem a jelenlétében, az semmiséghez bizonyult ahhoz képest, amit most éreztem.

Úgy süvített át az erdő sötét, sűrű aljnövényzetén, mint egy puskagolyó, mint egy kísértet. Egyetlen hang nélkül, a legkisebb nesz sem utalt arra, hogy a lába érintené a földet. Még a lélegzetének ritmusa sem változott, mintha a legcsekélyebb erőfeszítésébe sem kerülne a mutatvány. De a fák szédületes gyorsasággal száguldottak el mellettünk, és mindig csak centiken múlt, hogy nem ütköztünk beléjük.

A hideg erdei levegő az arcomba csapott, égette a szemem, mégsem mertem lehunyni, annyira féltem. Úgy éreztem magam, mintha bolond módon kidugtam volna a fejem a repülő ablakából, repülés közben. Életemben először megtudtam, milyen érzés a tengeri betegség: ájulás és hányinger kerülgetett.

Aztán egyszer csak vége lett.”(1 mondat kimarad- a szerk.)

„- Ez remek volt, igaz? –lelkesen, felajzottan kacagott.

De hiába várta, hogy lemásszak a hátáról, az izmaim nem engedelmeskedtek. A karom és a lábam továbbra is görcsösen szorította, miközben forgott velem a világ.

- Bella, jól vagy? – kezdett aggódni.

- Azt hiszem, le kell dőlnöm egy kicsit – ziháltam.

- Sajnálom! – Várta, hogy leszálljak róla, de képtelen voltam mozogni.

- Azt hiszem, segítségre van szükségem – ismertem be.

Halkan nevetett, és gyöngéden meglazította a nyakát fojtogató karjaim. A vasmaroknak azonnal engedett a görcsös szorítás. Aztán maga elé húzott, és a karjaiba vett, mint egy kisgyereket. Egy pillanatig átölelve tartott, aztán gondosan lefektetett a páfrányokra.

- Hogy érzed magad?

A fejem annyira kóválygott, hogy fogalmam sem volt, voltaképpen hogyan is érzem magam.

- Azt hiszem, szédülök.

- Tedd a fejed a két térded közé!

Ez valamicskét tényleg segített. Lassan ki- és belélegeztem, előretartott fejjel. Edward leült mellém. Teltek a másodpercek, és végül úgy éreztem, hogy már baj nélkül fel tudom emelni a fejemet. A fülem tompán csöngött.

- Úgy látom, ez nem volt igazán jó ötlet – szabadkozott.

Próbáltam valami biztatót mondani, de a hangom még mindig gyönge volt:

- Dehogy, nagyon érdekes volt.

- Hah! Olyan sápadt vagy, mint egy kísértet. Sőt, olyan sápadt vagy, mint én.

- Azt hiszem, be kellett volna hunynom a szemem.

- Legközelebb majd ne felejtsd el!

- Legközelebb – nyögtem fel.

Edward nevetett, még mindig ragyogó kedvében volt.

- Felvágós – mormoltam.

- Nyisd ki a szemed Bella! – mondta csöndesen.

Kinyitottam. Ott volt előttem, az arca egészen közel az enyémhez… A szépségtől valóssággal elkábultam – túl sok volt nekem, képtelen voltam megszokni.

- Azon gondolkodtam, amíg futottam… - Elhallgatott.

- Remélem, azon, hogyan kerüljük ki a fákat!

- Buta Bella! – kuncogott – A futás a második természetem, nem kell gondolkodnom rajta.

- Felvágós – morogtam újra

Elmosolyodott.

- Nem – folytatta. – Azon gondolkodtam, hogy van valami, amit szeretnék megpróbálni. – És azzal újra a két keze közé fogta az arcomat.

Elakadt a lélegzetem.

Habozott – de nem a szokásos értelemben, emberi módon.

Nem úgy, ahogy egy férfi hezitál, mielőtt megcsókol egy nőt, de szeretné előbb kipuhatolni, miként fog a nő reagálni. És nem úgy, amikor azért habozik, hogy meghosszabbítsa a pillanatot, a várakozás eseményi pillanatát, amely néha jobb, mint maga a csók.

Edward azért habozott, hogy kipróbálja magát, hogy lássa, biztonságos-e a dolog, hogy megbizonyosodjék róla, még mindig ura önmagának.

Aztán hideg, márvány ajkát nagyon gyöngéden az enyémhez érintette.

Amire egyikünk sem számított, az az én reakcióm volt.

A vérem forrni kezdett, és égett az ajkam. Vadul, zihálva lélegeztem. Az ujjaim göcsösen túrtak a hajába, hogy közelebb húzzam magamhoz a fejét. Az ajkam elnyílt, és belélegeztem kábító illatát.

Kővé vált. Gyöngéden, de ellenállhatatlan erővel eltolta magától az arcomat. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy az arca kemény, fegyelmezett.

- Hoppá! – leheltem.

- Az nem kifejezés!” (eddig volt a meglepi, remélem tetszett. –a szerk.) Bella? Nincs kedved találkozni a családommal?- s mire kimondta 6 fehér vámpír volt mellette. Elől állt Carlisle mellette egy gyönyörű barna göndör hajú vámpír. Mellettük egy mackó alkatú vámpír karjában Rose. Mellettük egy szőke világfájdalmas képű szöszi fogta egy pici kis izgága lány kezét.

- Szia, Bella! Én Carlisle vagyok az orvosod. Edward mondta, hogy már sok mindent tudsz rólunk. biccentettem.

- Szia, drágám! Én Esme vagyok. –mondta a barna hajú nő. – Üdv a családban.

- Szia, én Emmett! Huh! Öcsi! Te aztán tudsz! – majd Rose fejbe vágta.

- Szia, én Rose! Mi már találkoztunk s a kis fekete hajú csaj felé kacsintott, aki egy lágy morgással ajándékozta meg.

- Szia, én Jasper. Érzem milyen boldog vagy. Szerintem mi jóban leszünk. Majd egy vakuvillanást láttam.

- Szia, én Alice vagyok! Bocsi a vaku miatt elfelejtettem kikapcsolni. –s hirtelen a nyakamban termett. – Mi jó barátnők leszünk. – felkuncogott – láttam…

Telihold 8.fejezet

Hali! Sajnálom, hogy régen volt friss. De most van és szerintem holnap is lesz de ez már nem biztos. Köszönöm a türelmeteket! Puszilok mindenkit: Bells

8. Rose:

- Edward én, szeretlek téged. - mondtam neki. Mi? Bella mit mondtál?- káromkodtam magamban. De ő biztos nem szeret egy emberi lényt! Az lehetetlen, hogy egy ilyen személy szeressen.

- Tudod Bella! Nálunk ez úgy van, hogy a világon csak egy személybe szeretünk bele, de őt mindennél jobban szeretjük. És én már megtaláltam kit szeretek. –mintha a szavak hason rúgtak volna. Pedig sejthettem volna, hogy nem szeret! De folytatta. –Az a valaki nem más, mint –egyre gyorsabban dobogott a szívem. –mint te vagy!- Én? Rosszul hallottam?

- Én?- értetlenkedtem.

- Tudom, nem szeretnél egy szörnyeteg barátot! Megértem.

- Nem! Te nem vagy szörnyeteg! Te nem! Én tudom! És szeretlek! Szeretném, hogy a barátom legyél!- zokogtam neki.

- Te szeretnéd? –csak bólogattam- az sem aj, hogy már nem mehetek vissza Forksba? Hogy lennénk együtt?

- Távkapcsolat?

- Én, meglátogatlak!

- Én, szeretettel foglak fogadni, ha meglátogatsz! De Charlie?

- Neki nem kell róla tudni!- mosolygott olyan féloldalas mosollyal, amit egyszer a réten mutatott. De most sokkal szebb volt. Elolvadtam mosolyától. Egyenként szedegettem a darabjaimat össze, hogy nehogy tényleg szétessek.

- Milyen nap van?

- Kedd! Ma jönnek hétfőn érted a szüleid. Vagyis, csak Rebeca meg Charlie!- mondta csendesen. Közelhajolt hozzám. A szám alig pár centire volt az övétől. Ekkor hirtelen visszaült a helyére. Én csak értetlenül néztem mit csinál. A fejével alig észrevehetően az ajtó felé biccentett. Egy nővér lépkedett be rajta. Gyönyörű volt. Neki is arany szeme, ami teljes mértékben passzolt a hajához. Egy fekete póló volt rajta, amin egy szürke felső takart. Csinos alakja volt, remek arcvonásai igazi kis angyalnak tűnt!

Edward szemszöge:

Nyílt az ajtó. Az én drága nővérem, Rose. Mostanában annyira rendes mindenkivel. Nem tudom mi történt vele. Annyira vidáman lépett be.

- Szia, Bells! Rose vagyok!- mondta csilingelő hangjával.

- Szia!

- Khm…- köszörültem meg a torkom. –Bella ő itt Rose, a nővérem. Rose ő Bella a barátnőm.

- Barátnőd?- kérdezte Rose- akkor jóba kell vele lennem. –s Bellára kacsintott. –Ja, és Edward, Bella tudja?

- Persze.

- És Bells azt is tudod, hogy a vámpíroknak különleges képességük van?- Bella egy kérdő pillantást küldött felém, én csak egy kicsit biccentettem felé. Rose folytatta. –Na, mindegy. Szóval nem mindenkinek van. Például Edwardnak nincs.

- Rosalie neked sincs!

- Eddig nem volt! De kiderült, hogy van.

- És mi?- kérdezte szerelmem kíváncsian.

- Nekem az, hogy akkor akármeddig tudom mások hangját utánozni. Véletlenül jöttem rá. Emmettel szórakoztunk, hogy ki utánozza jobban mások hangját. Ő, igen Emmett az én párom. Tudod, nálunk úgy van, hogy van egy bizonyos szerelmünk. Nekem Emmett az. De ez most lényegtelen. Pont az volt, hogy Alice hangját utánoztam mikor Emi maci azt hitte, hogy Alice beszél a hátam mögött. Én először nem hittem el, hogy ilyen tökéletesen utánzom. De azt tudtad, hogy nekünk tökéletes a hallásunk?- megrázta egy picit a fejét. –Hát akkor most tudod. Na, Esme a szobájában ült és éppen egy tervrajz felett gubbasztott. Ő, igen, Esme a mi nevelő anyánk. Na de ez is lényegtelen. Akkor beálltam az ajtóba és Alice hangját utánoztam. Tökéletesen emlékszem, azt mondtam neki hogy: „ Anyu elmehetek vásárolni?”- Esme meg csak ennyit mondott: „ Persze Alice menjél csak”

- Várj,- lassított szerelmem- Ki azaz Alice!

- Alice az én nővérem, meg most már Edwardé is, de persze csak fogadott, mint mindannyiunk. Nem hiszem el, hogy Alice még nem látogatott meg. Ez nem rá vall. Tudod ő nagyon izgága. Jobban, mint én. –kacsintott Bellára Rosalie. –Na, de ez is lényegtelen. Emmett így szolt Esmehez: „Esme fordulj meg! Nézd ki van itt!”- Tökéletesen utánozta Emmett dörmögős hangját. Hanem hallottam volna, hogy ő beszél én se hittem volna el. –Aztán Esme hátranézett és csak értetlenül állt előttem. Először ő is csak azt hitte, hogy megvicceltük. De mondtuk neki, hogy nem és jöjjön velünk mutassuk meg Carlislenak.. Ó igen, őt már ismered nem? Tudod ő az orvos. –Bella csak bólintott, mivel Rose nem hagyta szóhoz jutni. –Szóval utánoztam neki vagy 6 különböző hangszínű hangot, mire felfogta és a sokkból is kijózanodott, hogy mi történik velem. És ennyi! És most itt vagyok és mesélem nektek a történetet.

- Hiszen ez csodálatos Rose!- mondta Bella!- Neked Edward nincs különleges képességed?

- Nincs!- válaszoltam rögön.

- És a családotokban kinek van még?

- Alicenek, ő látja a jövőt. Jaspernek, ő Alice párja, ő érzi és tudja manipulálni mások érzelmeit. Rosenak most derült, ki. Carlisle, érzi mások gondolatát, és néha ha jó lelke van, valakinek azt tisztán halja meg akkor is, ha nagyon koncentrál valakire. Esme a testében feszültséget hordoz, és ha akar, akkor megráz valakit, de ez nagyon ritka. Emmett pedig össze tud menni igazán kicsivé. De ez elég érdekes. Emmett nagyon erős is és mackó típus.

- És, hogy lesz valakinek szuper ereje?

- Nem tudjuk csak Esmet. Mikor fiatal volt és ember, akkor belecsapódott a villám és semmi baja nem volt. Erről nem szólt a szüleinek, mert félt, hogy korházba vinnék. De attól a naptól kezdve, ha valaki bántotta, akkor akaratlanul is megrázta. De ez a dolog egyre jobban elfajult, és már nem csak azt, aki bántotta, hanem aki a közelébe megy azt is. Már senki nem ment a közelébe, így kitalálta, hogy öngyilkos lesz. Az egyik hegyről leugrott, de nem hallt meg. Hanem Carlisle rátalált és megmentette. - kopogtak. Becky és Charlie jött be.

- Én, egyek, mert ha felismernek az nem lesz jó! –suttogtam Bellának. Felálltam és kisuhantam az ajtó, úgy, hogy közben próbáltam takarni a fejem. Mikor kiértem Charlie egyből ment be Bellához. Rebeca követte. Én az ajtóban álltam és hallgatóztam. Nem mondtak különösebben semmit. Elindultam a hosszú folyosókon emberi tempóban. Egyenesen Carlisle irodájába. Mikor beértem már várt rám.

- Szia Carlisle! Nem tudom, mit csináljak! Bella megváltoztatott! Ez az, amikor beleszeretünk valakibe?

- Igen fiam! Tudom most nagyon nehéz!

- Igen az! De ő ember! És a vére, nagyon vonz!

- Még szerencse, hogy meg tudod állni azt, hogy ne támadj rá senkire! Másként nem tudom, mi lenne!

- Kiderült már, hogy Rose-nak mért most derült ki a képessége?

- Van egy elméletem! Szerintem ezt most kaphatta! Vagy esetleg már régen, csak most derült ki neki! De még gondolkozok! De most már induljunk haza! Alice biztos vár! Már volt itt mikor benn voltál! Akkor nem akart zavarni titeket, de nagyon kíváncsi Bellára! Szerintem ma este veled fog menni! De látom Rose nem zavartatta magát, pedig Alice hamarabb itt volt. És gondolhatod most milyen mérges Rose-ra! Szerintem ne hozd majd fel a témát.

- Rendben!- s már indultunk haza. Gyorsan hazaértünk, csak azért, mert én vezettem. Otthon, ahogy betettem a lábam az ajtón, Alice a nyakamba ugrott. Majd nagy nehezen lekapartam a kezét a nyakamról, de így se menekülhettem. A kérdései, szinte záporoztak.

- Milyen?- kérdezte először az én kis picike nővérem.

- Aranyos!

- Hogy néz ki?

- Szép!

- De hogy?

- Barna gyönyörű hosszú haja van és csoki barna szemei!

- És belülről kedves?

- Igen, nagyon!

- Szerinted jóban leszek vele?

- Persze, de ha ilyen leszel, akkor este nem viszlek magammal!- egyből elrohant és aranyosan bebújt a kanapé mögé. Aranyosan kidugta a fejét és boci szemeket küldött felém. Majd egy kicsit lebiggyesztette az alsóajkát. Nem tudtam nemet mondani.

- Na, jó! Eljöhetsz!- mikor kimondtam, szintén a nyakamban találtam a kis pöttömöt.

- Mikor indulunk, és már fogta a kis táskáját, ami nem is volt, olyan kicsi!

- Te mit hozol abban a táskában?- értetlenkedtem. Felsóhajtott.

- Van benne sminkcucc, tudod, a nők anélkül nem indulnak el. Van még benne fényképező. Tudod most láttam, hogy a legjobb barátnők leszünk. És nekem kell „pár” fénykép a másik legjobb barátnőmről. Mert Rose-ról már van néhány arab. De Belláról még nincs! Van még benne ruha, hogy ha elszakadna, a rohanásba le tudjam cserélni. Ja, meg cipő is van benne! - És egy angyali mosolyt küldött felém.

- Akkor szerintem mehetünk.

- Hova mentek?- kérdezte Emmett. Na, pont ő hiányzott.

- Semmi közöd hozzá. Majd egy vékony kis kezet éreztem a csuklómon, ami kirángatott. Majd elkezdett velem rohanni…

Telihold. Bonyodalmak, köszönetem

Bonyodalom:



Sziasztok! Történt egy kis bonyodalom a történetben. Ebben a történetben Edwardnak nem a gondolatolvasás a különleges képessége. Hanem valami más, amire még nem jött rá. Ja, meg még Rosenak is lesz! Meg itt Rose kedves. Szereti Bellát. Szereti a vámpír életét, és nagyon rendes is.
Csak ennyit akartam.
Puszil: Bells



Köszönetem:
Szeretnék köszönetet adni nektek: Köszönöm barátaimnak(Alicenek, Rosenak és Esmenek)hogyha nem volt ihlet akkorők adtak. Nagyon köszönöm az olvasóimnak, akik adtak erőt az íráshoz. Még jobban köszönöm:Ivinek, Lananak, Kittikefnek, AliceCullennek, hogy nem tudtam tőlük unatkozni, mert mindig lefoglalt az írásuk.


De mégis külön köszönetet érdemel AliceCullen, mert nem csak ő segített megcsinálni a blog desgne-ét,aki lehet, hogy kicsi és bosszantó de annál inkább aranyos és kedves volt velem. Ja, meg türelmes is mikor nyaggattam, hogy mikor lesz friss...( De most sem fogsz tőlem megszabadulni;)



Puszil mindenkit: Bells